2009 Karácsony első napján

Gondviselő Istenünk, szerető Édes Jó Atyánk.

Érintsd meg a lelkünket. Add, hogy ma harangok szóljanak a fegyverek helyett.
Az éhezőnek legyen egy szelet kenyér, s aki fázik, annak jusson meleg fedél, s hozd el a fényt, annak, ki sötétben él.
            Érintsd meg a lelkeket, hogy ma öleljenek, és ne öljenek. Gyújts a szívekben szeretetet, tégy ma boldoggá, minden gyermeked!
            Érintsd meg a lelkünket, hogy megbocsássunk. Juttasd eszünkbe a szülőt, a barátot, aki most távol él.
            Reményt adj, hogy bárhol is éljünk,  boldog minden szülő, testvér, barát, akire csak gondolunk  Karácsony ünnepén."

Kérünk téged, mennyei Atyánk, adj nekünk áldott Karácsonyt. Ne engedd, hogy csak karácsonyfával, egymás felkeresésével és az ajándékozással ünnepeljünk, hanem fordítsd tekintetünket magad felé. Add, hogy a mai nap ajándéka a lélek üdvössége legyen.  Lélekben legyünk tiszták és minden egyéb világossá lesz.

Végy el szívünkből mindent, ami a te akaratod útjában áll, hogy meghallhassuk újból az üzenetet: te szeretsz minket, nekünk is emberi hivatásunk szeretni téged és embertársainkat. Így teljesíthessük földi hivatásunk.

Imádkozunk most azokért is, akik gyülekezetünkben élnek, de nem tudtak ma itt a templomban ünnepelni. Juttasd el a karácsonyi evangéliumot a betegekhez, öregekhez, egyedül élőkhöz, bármilyen testi vagy lelki terhet hordozókhoz, hogy ők is megérezzék, hogy fontosak előtted és hozzád tartoznak. Imádkozunk, hogy szeretetedet terjeszd ki az egész világra.

Ámen

Karácsony 2009

Lukács 2,11:

Kedves Testvéreim.

Nem egyszer tapasztaljuk, hogy a nagy rohanásban az emberek mennyire nem figyelnek másra, csak magukra.  A várakozások közepette a tömegre jellemző a sietség, a türelmetlenség, mely egyes emberekben ideges hangulatot, ellenségeskedést, durvaságot vált ki.  

Tanúja voltam egy ilyen jelenetnek a villamoson, amikor udvariatlan, durva hangulatú, sokszor ismétlést sem bíró kifejezések hangzottak el, mert valakit meglöktek, és az nem tűrte el. Nem sokkal az esemény után egy asszony  ült fel a járműre kicsi gyermekével az ölében.

A kicsi mit sem sejtve az ideges hangulatból mindenkire rámosolygott. A SZÓCSATÁS EMBEREK A RÁJUK MOSOLYGÓ GYERMEKARC HATÁSÁRA VISSZAMOSOLYOGTAK REÁ.

            Így érkezett meg hozzánk is karácsony.  Valaki ránk mosolyog.  Hagyjuk az örökös viaskodást egymással, ma az örömnek kellene, az ünnepe legyen.

Mert született néktek az üdvözítő: egy gyermek, aki azokra is rámosolyog, akik haraggal fordulnak feléje, vagy embertársaik felé.

 Keresztények milliói ünneplik az Ő születését, de mindig akadnak olyanok is, aki kételkednek: valóban megszületett, valóban élt Jézus? Valóban történelmi személy volt? vagy csak álomszép legenda csupán, amit a szorongatott ember a maga vigasztalására talált ki és dédelgetett két évezreden át? – mondják, állítják azok, akik nem tudják elviselni ezt a mosolyt. Mert arcul ütést várnak, hogy visszaüthessenek.

Kedves Testvéreim, az igaz, hogy az evangéliumokon kívül kevés olyan korabeli történelmi dokumentumot találunk, ahol megemlítik Jézust. Lehetne sorolni a feljegyzéseket, de szerintem nem ezek az igazi bizonyítékok Jézus létezéséről, hanem a személyes életpéldája.

Az olyan élet, mint a keresztényi, csak személyes életből fakadhatott, és fakadhat ma is.  Lélektani képtelenség, hogy egy ókori rögeszme kétezer éven át fenntarthassa magát! Mi sem igazabb, minthogy a hazugság nem időtálló. S ha egy ilyen fantasztikus hazugságot az emberi képzelet képes lett volna kitalálni, akkor nem ez volna az egyetlen.

Ha az emberiség fantáziája ilyen tartós módon életben tud tartani egy legendás és kitalált alakot – ez miért csak Jézus? Miért nem talált ki több ilyen személyiséget is?  De Jézus történelmi személyének tagadói sem tudnak még egy hozzá hasonlóról sem. Csak Jézus személye volna kitalált személy, s rajta kívül mindenki történelmi, élő személyiség?

Nos, semmi kétség afelől, hogy Jézus nem legendai kitaláció, hanem történelmi valóság. Jézus élt, Jézus megszületett.

Természetesen Jézus munkásságával, életével, cselekedeteivel, tanításával vívta ki az elismerést, és mint minden nagy ember, a halála után kezdték megírni életrajzát, élettörténetét. A hálás utókor tiszteletből sok csodás történetet kapcsolt össze Jézussal. Ezek az események ma is megragadják és foglalkoztatják az embereket.

Egy másik oldalról közelítve Jézushoz, azzal is foglalkozzunk: hogyan alakult volna a világ, milyen lenne az életünk nélküle?

Mi lenne, ha Jézus nem lenne? Egyetlen felelet adható: kimondhatatlanul szegényebb volna a világ!

Még ma sem tudná az ember: kicsoda Isten? Jézus nélkül Istent az emberek kegyetlennek, bosszúállónak tudnák.

Jézus óta tudjuk, hogy Isten olyan mint egy szerető szülő. Szíve van, mint a tékozló fiú apjának, aki az egyik gyermekének elébe fut, a másiknak meg utána megy.

Ha Jézus nem született volna meg, sohase tudná az ember, hogy milyen legyen, ha ember akar lenni. A növény és az állat ösztönös adottságainál fogva válik azzá, amivé lennie kell. Az ember nem. Tudnia kell, miben áll az embersége.

Jézus mutatta meg az istengyermeki mivolt lényegét. Amióta Jézus itt járt a földön, tudjuk: mit jelent igazán szeretni. Addig is szerettek az emberek, és nélküle is szeretnek, ma is, de mindig csak megokolva: szeretlek mert … Jézus óta tudjuk, hogy milyen a feltétlen szeretet, az ellenség szeretete, a felebarát szeretete.Vannak akik gyakorolják is, de sokan vannak, akik csak próbálgatják azt az egészen másféle szeretetet: a mégis-szeretetet.

Szeretlek még csak azért is. Szeretem a másik embert, annak ellenére, hogy nem szeretetreméltó, annak ellenére, hogy nem viszonozza a szeretetem – sőt!

Annak ellenére, hogy rám kiabál, durván viselkedik velem, én visszamosolygok!

És erre senki sem tud jobban megtanítani, senki sem tudja jobban megmutatni, mint egy kisgyermek. 

Az igaz, hogy Ő nem is tudja még a dolgok lényegét, de a nagy kihívás éppen abban van, ismerve a dolgokat képesek legyünk még azért is szeretni és visszamosolyogni.  Erről a felnőtt Jézus példát mutatott, hogy felnőttként is lehetséges.

Ámen!

Léta Sándor

(felhasználtam Gyökössy Endre gondolatait)