Hirdetek nektek nagy örömet (Lk. 2,10.)
Nagy László unitárius lelkipásztor

Karácsonykor szerte e nagy világban, a keresztény templomokban, ha ezernyi megközelítésben is, de egyrôl beszélnek: a Jézus születésérôl. Ez az a nap, karácsony ünnepe, amikor minden emberi szív kitárul, s magához öleli, elfogadja az embert, az embertársat, a felebarátot. Talán csak ez az a nap, amikor úgy fogadjuk el egymást, ahogy vagyunk.Gyengeségeinkkel, gyarlóságainkkal együtt.
Megszokott kijelentés, hogy karácsony a mindenek ünnepe. Nem csak a Jézus születése, a gyermek, a család, a szeretet ünnepe, hanem karácsonyba minden belefér. Csupán tiszta szívre és imádságos lélekre van szükség. Így azt is mondhatjuk, hogy karácsony az öröm ünnepe is. Jézus születése öröm volt a család, a rokonság, a pásztorok, a bölcsek számára, és ma már tudjuk, az egész világ számára. Az öröm vidám kedélyállapot, jókedv, örvendezés, boldogság, elégtétel. Öröm az, ha "örömet talál mind abban a jóban, amit ad az Úr" (5Móz 26,11). De vigyázzunk, mert " a képmutató öröme egy szempillantásig való", olvashatjuk Jób könyvében. János apostol levelében örömét abban látja, hogy "gyerme-keim igazságban járnak".
Keveset beszélünk örömeinkrôl. Lehet, hogy kevesebb is van, mint fájdalom, megpróbáltatás, de az apró örömökért érdemes élni, azokat észre kell venni, azokról beszélni kell.
Kezdjük elôször a családban. Addig, amíg együtt vagyunk, amíg egymás szemébe nézhetünk, hallhatjuk egymás szavát, addig örvendezzünk. Eljön az az idô minden család életében, amikor valaki hiányozni fog, majd mind többen lesznek távol. Addig örvendezni kell.
Örvendeni a gyermek sikerének s ezt kifejezni egy öleléssel, jó szóval, szeretettel.
Egy régi vers tartalma jut eszembe, amelynek nem tudom az íróját, de a történet, bármennyire is naivnak tûnik most, az ajándékozások küszöbén, sok mindent elárul az igazi karácsonyi örömrôl. A címe: Apai csók. Egy családban meghalt a feleség, az édesanya, és az apa egyedül maradt három gyermekével. Karácsonykor csak egy egyszerû, kis, feldíszítetlen karácsonyfát tudott a lakásban felállítani. Fájdalommal ölelte magához gyermekeit, és könnyes szemmel mondta el, hogy az idén ajándék nincs, de mindegyik kap egy apai csókot. Az egyik gyermek elutasította az apai csókot. Ô többre vágyott. Valami szép ajándékra. Hadd el fiam – szólt az apa –, mert eljöhet az az idô, amikor többet ér az apai csók az ajándéknál. Aztán jött a háború, az apa fogságba került, a gyermekek meg nyomorogtak, minden nap keserves megpróbáltatás volt számukra. A fogságból hazatérô édesapát így fogadja gyermeke: édesapám, semmit ne adj, csak egy apai csókot. Egyszerû, kis naiv történetnek is nevezhetnôk, de mélyen benne van az, amirôl már szóltam: a szívbôl jövô öröm megszépíti az életet. Lukács evangéliumában a második fejezetben olvashatjuk a Jézus születésérôl szóló tudósítást. Egyszerû, elhihetô történet. Nincs benne semmi különös, és mégis annyira fennséges és tiszta. Az öröm hatja át, ezt érezzük ki minden mondatából. A gyermek születésének örül a család, a pásztorok, az angyali sereg, mert tudják, hogy "Üdvözítô született ma nektek."
Kedves Testvéreim, ezzel az örömmel kellene fogadjuk mi is a megszületett Jézust, és énekeljük tiszta szívbôl az egykori karácsonyi gyermekdalt: "A kis Jézus megszületett, örvendjünk,/ Karácsonyi köntöst öltsön a lelkünk." De sajnos az emberiség nagy része nem így várja a karácsonyt. Belefáradunk az ünnepvárásba. Célt tévesztettünk. A lényeg ma a földi ajándék és kevés a lélekbôl fakadó öröm. Könyökölünk, lökdösôdünk, türelmetlenkedünk a bevásárlóközpontokban sorban állás közben. Azt gondoljuk, hogy gyermekeinknek, szeretteinknek egy nagy értékû ajándékkal megfizethetjuk a családtól és szeretteinktôl távol töltött idôt. Ma már nem öröm a piros alma, ezüstdió. Többre vágyunk. Fáradt és megterhelt az ember. Még karácsonykor sem tud igazán önmaga lenni. Pedig csak meg kellene nyissa a szívét és be kelle fogadja az örömet, Jézust. Nem kell nagy erôfeszítés valakinek örömet szerezni. Elég egy mosoly, egy jó szó, egy baráti ölelés, biztató, szeretô simogatás.
A bölcsek minden nehézség ellenére elmentek Betlehembe. Vállalták az utat, a veszélyeket. Nem féltek Heródestôl és a rosszindulatú emberektôl. Céljuk volt, és örömet akartak szerezni önmaguknak és a kis családnak. Ez meg is valósult, mert akarták az örömszerzést.
Újból és újból felteszem magamnak és nektek, Testvéreim, a kérdést: milyen lélekkel vártad a karácsonyt? Örömmel vagy félelemmel? Ne lepôdj meg, hogy le merem írni e szavakat karácsony ünnepén. Igen. Félelemmel? Mert mirôl is szólt ez a lassan tova tûnô esztendô? Nagyon sok nehézségrôl, megpróbáltatásról, megaláztatásról, gyászról, kevés nyugdíjról, fölösleges kiadásokról, amit ránk erôszakoltak. Egyszóval félelemrôl. A rendôrség mindennap felhívást intéz a lakossághoz, hogy vigyázzanak javaikra. Az autóbuszban kirabolják az embereket, keserû perceket okoznak. Nem félelmetes az, hogy egymástól kell féljünk? Az ember az embertôl, a teremtés koronájától.
Hogyan lehet ezt a félelmet levetkôzni és nyugodtan élni? Ézsaiás próféta könyvében olvassuk, hogy: "Ne félj, mert én veled vagyok!" (Ézs. 41,10)
Most, karácsonykor ez az üzenet megerôsödik abban, hogy "Íme, a szûz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek – ami azt jelenti: velünk az Isten." (Mt 1,23)
Kedves Testvéreim, ha sikerült Istennel és Jézussal a mindennnapi félelmeinket levetkôznünk, akkor oda tudunk figyelni a parányi örömökre is, amit felkínál mindennap számunkra Isten. Úgy teremtettünk, hogy állandó boldogságkeresôk legyünk. Keressük a békességet, a megelégedett életet, azt, ami elveszett. Van, akinek sikerül, van, akinek nem. Szeretném, ha minél többen ahhoz a csoporthoz tartoznánk, akik a boldogság kék madarát megtaláljuk. Ehhez azonban meg kell hallani az üzenetet, amely életünk minden pillanatában megérint és megszólít, meg kell látni a csillagot, amely mindennap vezet.
Unitárius énekeskönyvünk 155. énekének üzenetével kívánom minden kedves testvéremnek, felebarátomnak és családjának, hogy karácsonykor megérezze azt az örömet, amelyet a kisgyermek, Jézus születése hozott és hoz mindig életünkbe.
"Jer mindnyájan örüljünk,/ És ünnepet szenteljünk,/Mert született Úr Jézus nekünk."

Ámen



Forrás itt.