- karácsony ünnepszombati beszéd -
„Amint megpillantották a csillagot, igen megörültek.” Mt 2,10.
Kedves Gyermekek!
Kedves Keresztény Testvéreim!
Valami más látszik arcotokon, mint a hétköznapok rendjén. Tudom, hogy ez az alkalom a gyermekekért, a gyermekeken át szól a gyermekekké váló felnőttekhez. Azt is megtapasztaltam már eddigi ünnepeim során, hogy sok erőfeszítés árán sem sikerül nekünk, felnőtteknek olyan gyermekekké lennünk, mint gyermekkorunk idején. Talán, ha megérjük a nagyszülők korát, akkor önfeledt örömmel állunk be életünk karácsonyfái alá, képesek leszünk átadni magunkat a mindenkori gyermek ajándékokba temetkező boldogságának.
Úgy veszem észre, hogy a felnőttek, de kimondottan a mostani időszakban élők, komoly erőfeszítéseket teszünk azért, hogy minél hamarabb felnőttekké tegyük gyermekeinket. Szinte túl korán magyarázzuk meg nekik a felnőttekre tartozó dolgokat, mélyen szántunk azokban az eseményekben, melyek mindenképpen felborítják gyermeki gondolkodásukat. Tévedek-e, ha úgy találom, hogy mai gyermekeink arcán nemcsak az önfeledt gondatlanság és öröm látszik, hanem meglátszik rajta egyfajta gond és törődés is, melyet mi helyeztünk oda?
Ennek ellenére, a karácsonyfa láttán, a várható ajándékok lázában kisimul legtöbbünk arca. Azt is mondhatom, hogy egyesek mintha át is lényegülnének legalább erre az időszakra. A legszomorúbbnak számító családba is belopózkodik mára egy kicsi ajándék, egy kevés öröm. A megárvult családokban is arra törekszenek ma, hogy megörvendeztessék egymást egy-egy kis ajándékkal.
Mindez úgy történik, mint az újszövetségi történetben. Akkor megláttak egy különös, addig szokatlan fénnyel ragyogó csillagot, ami elhozta örömüket. Nem egy különös fényű csillagban örvendeztek az emberek, hanem az töltötte el boldogsággal, hogy egy újonnan megjelent, rendkívüli fényű csillag egy új élet megjelenését hirdette. Ez a csillag volt a karácsonykor megszületett Názáreti Jézus csillaga. Ez jelentette a nagy örömet.
S hogy miért volt nagyra szabott akkor az öröm, s miért az ma is? Mindenek előtt azért, mert minden gyermek születése nagy ünnep a család életében. Akkor is ünnepeltünk, boldogok voltunk, amikor ti megszülettetek. De képzeljétek csak el, hogy mennyire boldogok voltak mindazok, akik várták, hogy megszülessetek. Viszonylag kis család várt rátok. Jézusra azonban az egész világ. Csak rokonaitok, későbbi ismerőseitek örvendtek szüleitekkel együtt akkor, amikor ti megszülettetek, de amikor Jézus született, ünnepelt az egész világ.
Minden gyermek megszületésével egyfajta békesség és szeretet költözik a családba. Igen ám, de Jézus születése örök időre meghatározta a családok békéjét, boldogságát, szeretetét. Mi elég gyakran rosszakká válunk, mert nem mindig szeretjük otthonainkban a békességet, a csendet. Nem mindig szeretjük egymást, ami miatt kiabálások, veszekedések, szeretetlenség veszi át az öröm helyét. Jézus azonban kimondottan a békességet, a szeretetet hozza magával, valahányszor róla beszélünk. Amikor a felnőttek gyermekeikről társalognak, vagy hangosabban beszélgetnek, nem mindig van jelen a békesség. Amikor azonban Jézusra terelődik a szó, lehet bármilyen erőszakos időszak, mindig átveszi a béke a zaj, a baj helyét.
Láttatok-e már újfényű csillagot? Hallottátok-e felnőtt szüleiteket, nagyszüleiteket, amikor arról beszéltek, mennyire szükséges lenne, hogy végre megszülessen az örök békesség és boldogság? Mondjátok meg nekik, hogy nagyon rég megjelent Jézus csillaga az égen. Rég volt az a nap, amikor először örvendhettek emberek az örök békesség és öröm megjelenésének. Azóta semmi mást nem kell tennünk, csak egyszer egy évben megemlékezzünk erről a napról, Jézus születése napjáról, s aztán az esztendő többi napján magunk közelében, szívünkben megtartsuk ezt a békességet.
Ha majd ennek ellenére mégis elfogyna a későbbiek során a békesség, s továbbra is hallanátok, hogy miért nincs békesség, bátran figyelmeztessétek a felnőtteket Jézus születése napjára. Nem baj az, hogy akkor éppen nincs karácsony. A felnőttek megértik majd, hogy mire gondoltok. Kicsit feledékenyek vagyunk, s nehezen tartjuk észben a születésnapokat, s főként azt, hogy milyen nagy dolog az örökké tartó öröm. Legyen igen nagy a karácsonyi örömötök. Ámen.
Pap Gy. László
Debrecen
megjelent az UNÉL 2010/6. számában