újévi beszéd 2010.
„A régi tovatűnt, lám, valami új valósult meg.”
2 Kor 5, 18.
Aligha akad közöttünk olyan, akinek eszébe ne
jutott volna valamikor, hogy milyen lesz jövője, milyen sorsnak néz elébe, mi
vár reá élete hátralevő részében, vajon szerencsés lesz-e, vagy szerencsétlen.
Az a gondolat, a jövőnek gondolata, a jövőnek kiszínezése, elképzelése sok
reménynek és sok kétségnek válik forrásává, éppen a mélyebb kedélyű, komolyabb
halandókra nézve. Valóban lelkileg nemcsak a jelenben, a jelennek, hanem a
múltban és a jövendőnek is él az ember, és folyvást arra törekszik, hogy a jövőt
kiszámítsa, azt elkészítse, azt munkálhassa. /Dr. Székely György /
/…/
Jó volna megállítani
A gyors időt, hogy ne rohanjon.
Szobánkban lámpát gyújtanánk
S míg szelíden lobog a láng,
Örülnénk egymás szép szavának
Mindörökkétig, boldogan.
Ah nem lehet. Sorsunk szikár
Kezével int: oszolni kell.
Ellobban szép Szilveszter este
S idegfárasztó lüktetéssel
Megindulunk. Hajnal dereng
S új év kereng új hajnalon.
Jövendő év elé: Szabédi László
Kedves Atyámfiai Testvéreim! Gondolom, ti is
ráébredtetek életetek folyamán arra, hogy érdekes módon mindig várunk az újévtől
valamit, ahelyett, hogy éppen saját magunkat ajándékoznánk meg valami újszerűvel
a ránk köszöntött újesztendőben. Volt alkalmunk eddig arra is odafigyelni, hogy
újévi jókívánságaink rutinszerűségükben is hordoznak valamit, melyekre sokkal
határozottabban kellene összpontosítanunk. Ha csak a régi köszöntésünket vesszük
is alapul: Adjon Isten bort, búzát, békességet, akkor nyomban felismerjük, hogy
ebben a kérésben bizonyos többlet van a megszokottnál, s ugyanakkor egyfajta
igényt is támasztunk két emberrel szemben. Az egyik, aki kívánja, a másik, pedig
ahová a kérésnek célba kell jusson.
Amilyen nehezen tudom, - s csak egyes vonásaiban sikerül szétválasztanom
magánéletemet a lelkészi hivatástól, éppen olyan érthető, ha Bibliai alapon
állva megfogalmazom újévi jókívánságaimat. Ennek rendjén érzem, hogy kérnünk
kell Istent arra, hogy újítsa meg napjainkat (JerSir 5, 21.), de úgy, hogy abban
mindenek előtt megváltoztasson bennünket. Megkérdezem, hogy vajon mit ér, ha
csupán napjaink újulnak meg? Vagy tulajdonképpen nem új minden nap a maga
nemében? Ahogy minden napnak meg van a maga baja, azonképpen bármennyire is
egybe folynak napjaink, mégis két egyforma nincs. Talán a látszat diktálja, hogy
változtatni kellene rajtuk, de Isten és környezetünk állandóan gondoskodik
arról, hogy legyen bennük változatosság, s legyen olyan is, amin állandóan
törhetjük fejünket.
Ezzel Pál apostolnak adok igazat, s vele vallom, hogy „új életben kell járnunk”
(Róma 6, 4.). Ez tehát napjaink megújulásának lényege, hogy a napban, mi, az
ember változtassuk meg teljes valónkat. Nem könnyű az egyértelmű, de a Bibliát
ismerő embernek olyan sok lehetősége van arra, hogy kutakodjon az útbaigazítások
között, hogy csak meg kell jelölnie a tanácsot, el kell fogadnia, s nyomban
élete egyik megvalósításává válik. Csak egyetlen ide találó példát szeretnék
kiemelni, melyben Ezékiel próféta arra figyelmeztet, hogy Isten új szívet és
lelket teremt bennünk. Azaz, amennyiben készek vagyunk átengedni neki magunkat,
akkor éppen Isten tesz képessé arra, hogy új emberként fogjuk fel a régi
parancsolatot: Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek (Jn 13,
34.).
Kedves újévet ünneplő Testvéreim! Továbbra is fenntartom véleményemet: más
lehetőségünk nincs arra, hogy várjuk környezetünk megújulását. Vagyis érdemes-e
nekem azt várnom, hogy jobb legyen a szomszéd, másabb, kedvesebb, szeretőbb
legyen a környezetem, ha én nem akarom ezt a változást? Tudom, hogy nehéz, és
erre szinte mindnyájan azt mondanátok, hogy jó, és igaz mindez, de nem változik
meg tőle semmi. Azonban mindennek, ahogy emberi életünknek is, van egy kezdete
és egy vége. Ha jót akarunk, akkor azt éppen úgy el kell kezdenünk valahol,
mint, amikor valamilyen rosszat teszünk valakivel szemben. Ha pedig éppen mi
vagyunk azok, akiktől környezetünk elvárja a változást, akkor nem kell
restellnünk tovább, hanem az első pillanatban, most kell lépnünk annak
érdekében.
János apostol fogalmazása szerint szükség nekünk újonnan születnünk, de nem
olyan értelemben, mint, ahogy azt ismételgetni szokták balga embertársaink:
Miképpen mehet vissza az idős ember édesanyjának méhébe, hogy újból
megszülessen. A jézusi értelmezés szerint világosan áll előttünk, hogy csakis
szívben és lélekben kell újjászületnünk ahhoz, hogy más emberként viszonyuljunk
megváltozott környezetünkhöz.
Végül pedig az a meglátásom, hogy első sorban magunkkal szemben támasszuk azokat
az igényeket, melyeket elvárunk másoktól. Nem úgy mondom mindezt, mintha valami
újat mondanék általa, hanem csupán még hangsúlyosabbá teszem az eddig
elhangzottakat. Ha pl. akarjuk, hogy legyen valamink, akkor tisztességgel és
becsülettel küzdjünk meg érte. Ha akarjuk, hogy vagyonosabbak legyünk, akkor
vállalnunk kell a többletmunkát. Ha pedig azt szeretnénk, hogy több szeretet
legyen, akkor fájdalmas ölelésig kell szeretnünk embertársainkat. Ha békességre
vágyunk, akkor legelőször saját környezetünkben kell megvalósítanunk azt. Mai
szóhasználattal azt mondhatom, hogy egyszer saját házunk táján kell
sepregetnünk, rendet teremtenünk, s csak az után mehetünk a szomszédnak tanácsot
adni arra, hogy tisztábban tartsa saját háza táját.
Unitárius címerünk jelképei, a kígyó és a galamb alá kívánkozó újszövetségi
üzenet a 2010. évben is eligazítást ad nemcsak unitárius testvéreimnek, hanem
minden felekezetű atyánkfiának, aki idefigyel, és magára nézve is érvényesnek
minősíti a tanácsot: Legyetek okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a
galambok. Életünk számtalan bonyolult helyzetében félreérthetetlenül szükség van
mindig a józan gondolkodásra, de a megoldások megtalálására is. Amennyiben
sikerült túl jutnunk ezeken, akkor már csak annyi marad hátra, hogy szelídséggel
elviseljük mindazt, mit akár saját akaratunkból, akár kényszerűségből ránk mért
Isten, vagy az élet. „Minden tettedben, minden gondolatodban a tiszta szív és
őszinteség, a mindent megbocsátó szeretet vezessen, hogy amikor a jövőből jelen
lesz, felemelt fejjel, bátran nézhessél a múltba vissza.” Csak ez a hozzáállás
tesz képessé arra, hogy az újév támasztotta igények ne csak újak és folyamatosan
elintézésre várók legyenek, hanem örök megoldásokat felkínáló lehetőségek is
maradjanak.
Kárpátoktól Adriáig Zengjen a közének
S vesszenek, kik ellenállnak
Forró zengzetének.
Kárpátoktól Adriáig
Egy zenét akarnak:
Adjon Isten szebb jövőt az
Ébredő magyarnak.
Szebb jövendőt, mint a múlt volt,
Jobbat a jelennél,
Szebb jövőről régen él egy
Szent hit e nemzetnél.
Garay János
Ámen.
2010. január 3.-án.