Aki sokat beszél - annak “elmegy” a hangja. Akinek “elmegy a hangja” - az sokat hallgat. Aki sokat hallgat -  nem megy el a hangja, vagy nincs is hangja. A beszédhez hang szükséges, de hallgatás nélkül a hangnak nincs értelme. Ahol hang van, ott hallgatónak is kell lennie ( ha nem is akkor és ott éppen, de később a hang csak a hallgató reményében gyakorol aki egyedül beszél )

Akinek sok a mondanivalója, az beszél. Szomorú a sorsa annak a hallgatónak, aki mondanivaló nélküli beszélőt kénytelen hallgatni.Mi értelme lenne a beszéd kalódájában vergődőnek  - ki szabadítaná ki  e mozdulatlanságnak állandó mozgásra ösztökélő kényszeréből az elhallgatni nem tudó beszélőt ? Nem fárad el a hangja soha ?

Aki sokat hallgat, annak vagy nincs hangja, vagy nincs mondanivalója, vagy állandóan hallgatásra van ítélve. Aki sokat hallgat, ahhoz sokat lehet beszélni. Aki sokat hallgat annak a hangja egészen különös színű lesz , ha egyszer mégis megszólalna.  Aki hangját kíméli az sosem tudja milyen lehet beszédben elfáradni.Aki sokat hallgat annak nem megy el a hangja. Aki sokat hallgat nem feltétlenül kell ahhoz sokat beszélni  - hallgatni egyedül is  értelmes dolog lehet a magányban is. Aki sokat hallgat annak nem ismernék  meg a hangját, ha megszólalna. Aki sokat hallgat az nem beszél sokat és hangját mélyebben hordozza mint gondolnánk.

Aki keveset beszél, sokat hallgat. Aki keveset hallgat, sokat beszél. Aki hallgat az tud beszélni is és aki beszél az tud hallgatni is. Vagy beszélünk, vagy hallgatunk. Ha beszélünk akkor nem hallgatunk és ha hallgatunk akkor nem beszélünk.  Mind a hallgatónak, mintd a beszélőnek van - vagy lehet - hangja, de ezt csak az utóbbinál lesz nyilvánvalóvá. Hangja a hallgatónak is lehet. A beszélő is tudna hallgatni. A hang és a beszéd összefügg. A hallgatás és a beszéd nem mindig függ össze. A hallgatás és a hang sem mindig függ össze. Nem igaz az, hogy csak akkor és csakis akkor van hangom ha beszélek vagy csak akkor és csakis akkor hallgatok ha nincs hangom.

Hangom hallgatással is hangolhatom. Beszédem én is hallgathatom - ha nem csak magamnak beszélek akkor is. A beszélőt hangjáról a hallgatót a beszélőről ismerhetjük fel igazán. A beszélő hangja a hallgatásra ad esélyt. A hallgató esélye szintén a hang.A hallgatásról és a beszédről is hanggal lehet igazán hallatni.

A beszédről, a hangról és a hallgatásról korán sem sikerült érintenem mindent.