” Keressük meg együtt az igazságot, értsünk egyet abban, mi  a jó ” Jób 34,4

Egyedül keresni, vagy közösen keresni nem ugyanaz a dolog. Egyedül keresve senkit sem okolhatunk saját tévedéseinkért, de  a siker örömét sem kell elosztanunk senkivel. Ki az aki egyedül indul el keresni valamit?

Vannak dolgaink amit csak egyedül kereshetünk meg , senki más nem veheti át a keresés fáradtságát és a megtalálás öröme is személyre szabott.  Egyedül kereshetjük meg a gyerekágyban a felénk nyújtott kezet amibe belekapaszkodhatunk, egyedül kereshetjük meg első lépéseink biztos helyét, egyedül kereshetjük meg a hangokat amelyekkel értelmes szavakat formálunk. Egyedül kereshetjük meg a tudásunk, a társunk, az életcélunk, a lelkiismeretünk bennünk világító lángját, egyedül indulhatunk el azon az úton ahol csak egyedül érkeyhetünk meg, miután az üdvösség kapuján beléptünk e földi élet lejárta után.  Vannak dolgok amelyeket csak egyedül végezhetünk - vannak dolgaink melyek keresésére csak egyedül indulhatunk el. A felsoroltak mellett vajon vannak-e olyan dolgok amelyeket azért keresünk mert elvesztettünk, vagy azért keresünk mert életünk részét képezi és ha nem találnánk meg akkor életünk nem lenne teljes. Mi lenne ha nyúlna felénk a szülői kéz amibe belekapszkodhatunk - mi lenne ha nem keresnénk sem a mozdulataink biztos lépéseit, sem a hangokat amelyek révén megértetjük magunkat.  Életünk talán nem  lenne teljes az által ha nem indulnánk el ezen fontos mozdulatok, hangok, érzések és gondolatok, tudás megkeresésére.

Vajon minden dolgot csak egyedül kereshetünk meg, vagy vannak dolgok, amelyeket egyedül nem taláhatunk meg ? Gondoljuk csak el mit ér például egyedül elindulni egy társ keresésére, ha az a társ akit végül megtalálunk nem indult volna el ő maga is hogy megkeressen minket ? Hiszen a társunk is el kellett induljon minket társként megkeresni, mert két irányból kell elindulni a társ keresésre , mert a társ megkeresésének akkor van értelme ha felénk is elindult valamikor minket megkeresni azt akit végül társként megtalálunk. Tehát a társat keresni nem lehet egyedül, vagy amennyiben igen nem jár soha sikerrel, mert  a társ nem egy olyan tárgy akit egyedül megtalálhatnánk, de szintén ember akinek viszont mi leszünk a társa, mihelyt a mi társunkká lesz. Érdekes nemde ? Az én-te kapcsolatban az egyoldalú keresésnek semmi értelme nincs, mert az egyoldalú keresés soha nem vezethet a megtalálás öröméhez. Aki tehát társat indul el keresni hagynia kell azt hogy ő magát is megtalálja az aki társként keresni.

Vajon csak a társ-keresésben nem indulhatunk el egyedül , vagy vannak dolgaink amelyeket szintén csak valakivel vagy valakikkel közösen kereshetünk? Igen. Minden olyan dolog amit a társainkkal közösen kell megosztanunk, illetve ami a közöttünk levő viszonyban megtalálható ott a magányos keresőnek nincs semmi esélye arra, hogy keresése sikerrel járjon. Vannak dolgaink tehát amelyek csak a társainkkal együtt kereshetünk meg:minden olyan dolog amivel egyedül semmit sem kezdhetnénk, de nem is birtokolhanánk ha nem lenne akivel osztózkodjunk.

Együtt - szép fogalom , de nehéz és sokszor félreérthető is. Együtt- valamiféle egyensúly van e szép szóban. Egyensúly az én és te , az én és mi, az én és ti , vagy a te és mi, a te és ők viszonyában.  Én és te - két ember , aki jelen esetben keres valamit. Egyedül is keresnek, de vannak dolgok amelyeket csak együtt kereshetnek meg. Anélkül hogy túl részletekbe bocsátkoznánk ebbe a közösségbe ami az én és te viszonyában érhető tetten mindenképpen érdemes elgondolkozni azon, hogy vannak dolgok amelyek csak az én és te társaságában kereshető és található meg. Amennyiben az “én” és “te” mindketten érett emberek annyiban az “együtt” jelentése nyilvánvaló vagy legalábbis jól használhatóvá válik.

Az “együtt” nemcsak az “én” és “te” de az ” én-mi” kapcsolatban is tetten érhető. Ez esetben a “te” helyén egy olyan közösség van, akihez az “én” hozzatartozik, vagyis az “én” a “mi” része is egyben, viszont ebben a közösségben nem olvadhat be, vagyis nem veszíti el a “mi”-ben az “én”-ségét. Sok függ attól hogy az “én” és “mi”  belső rendje miként határozza meg e kettősséget amit az “együtt” közösségét hozza létre. Ez sokkal összetettebb minthogy ebbe most érdemes volna tovább haladni ,mert igen nagy kitérő lenne az eredei témánktól. Annyit azonban mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy ahol az “én” a “mi” részeként tapasztalja meg létét akkor keresése  nagyobb eredménnyel jár.

Az együtt az “én - ti”  kapcsolatot is jelenti. Itt az “én” már nem tagja a közösségnek mint az előző esetben, viszont az “együtt” viszonya  itt is létrejöhet. Minél inkább az “én” és “ti” az “együtt” közelsége fele mozdul el, úgy az ” én” és “mi” fogalompáros fele közelít. Az “én-ti” kapcsolatban az együtt csak egy kivülálló mondjuk a “te” vagy az “ő” és “ők” szemszögéből látható “együtt”. Gondold meg testvérem, hogy azt a közösséget ahova tartozol, legyen az család vagy gyülekezet miként nevezed az én és mi , vagy az én és ti kapcsolatnak. Ha az én és mi kapcsolatban érzed itthon magad, akkor az együtt keresésnek értelme van, ellenkező esetben semmi értelme nem lenne.

A ” te- mi” viszony szintén az “együtt”-et adja. Itt a “mi”-ben már benne van az “én” is, tehát ez az “együtt” közösségalkotó erő, már feltételez egy érett “mi”-alapú közösséget ahova a “te” részére akár jó dolog is lehet tartozni és így az “együtt” vonzó ölelésébe hívja a “te”-t, hogy együttest megvalósítsák.

A “te -ők” viszonyában már “én”, vagy “te” esetleg “mi” szemléljük az “együtt” jelentését amelynek nem vagyunk részei. Az “együtt” - ből kimaradtunk csak távolról személjük esetleg közeledünk ha vonzó számunkra, hogy mi is tagjai legyünk a boldog “együtt”-nek.

Nos: amikor azt mondjuk, olvassuk, írjuk, hogy “keressük meg együtt “, akkor mire gondolunk ? Természetesen arra, hogy együtt vagyis “én és te” vagy ” én és mi” viszonyára. Ez pedig már  kihívás is egyben. Mert ha együtt akarunk megkeresni valamit akkor együtt kell maradnunk, itt nem ” én” vagy “te” nem “ti” vagy “ők”, de nem “ő” sem, hanem én és te, vagy én és mi keresünk. Ha együtt akarunk valamit keresni, akkor együtt kell maradnunk, különben nem lesz együtt keresés. Tehát kell tudnunk hol a helyünk az én te vagy az én mi viszonyrendszerében. Tehát kell tudnunk hogy az együtt keresésnél mi a feladatunk, milyen használható eszközeink vannak amelyek nem törik össze az “együtt” közösségét, mert különben nem együtt keresnénk hanem külön külön. Sokszor az én-te viszonya is milyen nehezen érhető tetten, vagy tartható fenn, hát még az én-mi viszonya! De talán mégis van több erős kapocs, az egyik pedig a közös keresés ténye. Vagyis ugyanaz a cél: keresni! Ez a közös cél pedig megtartja az “együtt” közösségét. Mit kereshetünk, hogyan , meddig, miért, mi célra, hogy az “együtt” keresés után is megmaradjon a közösség? Vagy vannak közösségek amelyek csak a keresés idején maradnak “együtt” és ahogy megtalálják a célt, megszűnik az “együtt”? Attól függ mit keresnek és majd hogyan használják amit megtaláltak és marad-e még közös cél az együtt számára még újabb keresésbe elindulni…

Keressük meg együtt az igazságot! Az hogy ki ez az “együtt” talán már világosabb, de még mindig kérdés marad hogy tudjuk-e mit jelent keresni és hogy mi is az amit keresünk?

Keresni - annyi mint úton lenni egy határozott cél felé és le nem térni a cél érdekében az útról. Keresni annyi mint egy hiányzó rész megtalálására elindulni. Keresni annyi, mint figyelmesen nyitott szemmel járni, tiszta csendes lélekkel, és kész lenni a látásra és a hallásra, a megragadásra. Keresni annyi, mint pontosan tudni miért is indultunk el, keresni annyi mint tudni pontosan mire is van szükségünk, mi után is és miért nézelődünk. Keresni sok mindent jelent. Ennyi talán egyelőre elég - mert a keresés önmagában nem lehet cél , inkább eszköz  , de mihelyt megszűnne a keresés maga mi marad utána ha nem használható az amit megtaláltunk ?

Az igazság ! Az igazságot keresni! Szép , ugyanakkor elgondolkoztató is. Aki az igazságot nem keresné az belenyugodna abba, hogy örökös hazugságban éljen. Aki pedig állandóan az igazságot keresi annak nincs ideje sosem megtalálni az igazságot. Mi a fontosabb: állandóan keresni az igazságot, vagy megtalálni az igazságot ? Az igazság megtalálható, vagy csak kereshető marad?  Az igazság - így általánosan - semmit sem jelent. Mi az hogy igazság? Kinek az igazsága, minek az igazsága, milyen viszony, milyen érték, milyen állandóság vagy mozgásban fejlődésben levő gondolat vagy tény igazsága ? Az igazság tény, vagy gondolat , elvárás vagy mérce amihez igazodni lehet ? Mi az amire azt mondjuk hogy igazság ? Keressük meg együtt az igazságot  - miért ? Mit kezdünk ezzel az igazsággal ha megtaláltuk, kinek az igazságát akrajuk megtaláln a miénket vagy az igazságot magát? Szóval .. ahhoz hogy értsük e bibliai verset ismernünk kell a történetet.  Tudnunk kell valamit Elihuról aki mondta és akinek mondta, azt hogy mikor és miért mondta , vagyis ez a mondat csak a történet ismeretében nyer értelmet. Mert az igazságot csak úgy együtt megkeresni - semmit sem jelent. Elihu a fiatal férfi miután végighallgatta a szenvedő Jóbnak és barátainak a beszédét végül ő maga is megszólalt. A nagy kérdés az igazság körül az volt, hogy igazságtalanul szenved-e Jób, de pontosabban az hogy igazságtalan-e az Isten ? A szenvedés az bűntetés-e, vagy lehet a szeretet eszköze is, bármennyire fura is így leírva. ( Szenvedni csak az tud aki a szenvedésben nem semmisül meg, tehát a szenvedés az élethez való esély is egyben, a mindent megsemmisítő betegeségben, ami szenvedés oka .) A seb ha nem fájna, akkor élettelen lenne. Szenvedés nélküli fájdalom - az élet megszűnése - tehát a szenvedés a szeret jele ebben az összefüggésben. A kérdés az hogy mi az igazság a szenvedés oka, a bűntetés és az igazságosság körül …

Keressük meg együtt az igazságot: Elihu, Elifáz, Bildád, Czófár és Jób. Tehát Elihu, mint ” én” és a többi mint a ” mi”. Mi az ami összeköti Elihut a három barátot és a szenvedő Jóbot? Az igazság keresése lenne ? Mit ér egy szenvedőnek megtalálni az igazságot ? Ha ettől megszűnik a szenvedése akkor igenis nagy értelme van. Az igazság viszont nem alakulhat a szenvedés gyógyírja lenni, mert az igazság lehet akár szubjektív vagy objektív is, de az igazság és szenvedés közötti összefüggés sokkal összetettebb hogy erre most külön kitérnénk. Az igazság lehet akár elérhető vagy elérhetetlen, attól még nem zárja ki ennek keresését és lehet hogy éppen a keresés maga jelenti a szenvedésben a gyógyulást, mert az igazság keresése reménységet ad. Az igazság keresése reménységet ad ? Mit ér a három barátnak az igazság keresése? Hogy bebizonyítsa a szenvedő Jób előtt hogy nekik van igazuk és Jób méltán kapta büntetésül a szenvedést ? Ha padig így lenne akkor ez Jób számára megváltás lenne ? Valószínű igen ha önvizsgálattal Jób jóvá tehetné a vétkeit.  Elihu pedig az igazság keresésre az együtt való igazság keresésre hívja mindannyiukat. Az igazság keresése pedig még egy érdekes dolgot jelent számára : egyetértést abban ami jó.

Egyetérteni . Ez pedig mi fán terem ? Egyáltalán értjük hogy mit jelent? Egyet érteni az egyetértésen. Értelmet feltételez ez. Az ember pedig értelmes lény - tehát lenne elméletileg esélye arra hogy megértse mi az az egyetértés. Az amikor az “én” és “te” viszonyában válik igazzá az “együt”, amikor az “én” és ” mi” viszonyában lesz igazzá az “együtt” . Egyetérteni csak együtt lehet, vagy legalábbis együtt kell keresni ennek az igazságát.  Ahhoz hogy egyet tudjuk érteni előszöris együtt kell lennünk. Ha pedig “együtt” érthető az egyetértésm, akkor elindulhatunk megkeresni az igazságot ami jó. Az igazság az jó. Az igazság szabaddá tesz, az igazság azért is jó mert együtt lehet keresni azokkal akikhez tartozunk és ha megtaláltuk akkor elosztható ez az igazság  anélkül hogy megszűnne igaznak lenni.  Az igazság jó - és mindenki aki megtalálja maga is jóvá lesz, ha együtt keressük az igazságot akkor együtt leszünk jóvá.

A szenvedés fájdalmában megtalált igazság az jó és ez a jóság nemhogy szétoszlatja de megerősíti a közösséget ami azelőtt egyött volt, az marad utána is.

Keressük mi is azt az igazságot, ahol egyet tudjunk érteni abban ami jó. Ha keressük az igazságot, akkor egyet értünk abban ami jó. Keressük az igazságot, mert egyet értünk abban, ami jó. Keressük az igazságot mert keresni jó és az igazság is jó.

Testvérem köszönöm , hogy együtt jöttél velem e sorokon az igazság keresésében, ami jó és mi is jókká leszünk általa. Minden szenvedő Jób igazságát teljesítse be az Isten az akarata szerint a gyógyulás jóságával. Ámen