Lk 1o.19

Mit jelent fenn lenni egy listán , avagy van-e jelentősége annak, hogy fenn van a nevünk egy névsorban vagy sem ? E kérdés inkább költői kérdés. Egyértelmű hogy ahhoz a listához, névsorhoz akkor szeretnénk tartozni, ha az fontos nekünk. Tudjuk mit jelent az hogy a fontos névsorból kiradjunk. Igaz milyen megalázó ha valakit kifelejtenek a névsorból? Ha már számon sem kérik hogy hol van a névsorolvasáskor valaki akkor már törölték is a nevét a listáról.  Persze vannak névsorok ahol szívesen látnánk a nevünket és vannak névsorok ahol nem szívesen látjuk a nevünket , de semmit sem tehetünk azért hogy nevünk lekerüljön a névsorból.

Az első névsorolvasás az óvódában kezdődik,  amikor tanuljuk a saját nevünket és pajtársaink nevét. Ekkor tanulunk valamit abból amit úgy nevezünk “felelősség”. Megtanuljuk hogy van egy nevünk és akkár szót fogadunk, akár jók legyünk a nevünkön szólítanak. Lassan kezd fontos lenni számunkra a nevünk, mert azzal határozzuk meg önmagunkat a világban. Később pedig egyáltalán nem mindegy hogy mi “tapad” a nevünkhöz. Más szóval milyen névsorba írnak fel, hol tartanak nyilván .

Iskolás korunkban már megszokjuk hogy óra elején névsorolvasás van és “jelen” vagy ” igen” választ kell mondanunk ha nevünkön szólítanak. Aztán az iskola során felkerülünk különböző névsorokba : osztálynévsor, tanulási eredményeink alapján különböző névorsorokba írnak fel minket és nem mindegy hogy hol emlegetik a nevünket. Kirándulás alkalmával is névsort olvasnak mielőtt elindulna az autóbusz  - és így tovább.

Aztán lejár az iskola és szeretnénk ott lenni azon a névsoron akiknek az érettségiük sikerült. Majd szeretnénk fenn lenni azon a névsoron akiknek az egyetemi felvételije sikerült. Majd szeretnénk fenn lenni azon a névsoron akiknek sikerült munkahelyet szerezniük. És szeretnénk fennt lenni azon a “listán” akik boldog házasságban élnek és az életben megtalálják az összhangot a munka és a pihenés között, a hétköznapok és vasárnapok közt , majd az egyensúlyt az adás és az elfogadás közt. Majd újabb és újabb listákon szeretnénk látni a nevünket:akik az életben megtalálták helyüket és életül tele van örömmel, boldogsággal.

Az élet rendje az hogy hogy itt a földön egyszer elmúlik. A nevünket bejegyzik egy nagy könyvbe és ez azt jelenti hogy minden más listára, minden más névsorba többet nem kerül fel a nevünk, mert már nincs aki “hordozza” ezt a nevet, már nincs akit ezen a neven lehessen szólítani.

A vallásos embermeggyőződése és tapasztalata, hogy az életet nem csak az anyagi világ törvényei, de a Lélek törvényei is meghatározzák. Vagyis a földi hatalom mellett van egy mennyei hatalom is. E kettő között pedig kapcsolat van: a földi életünk rendjén írjuk fel a nevünket a ” mennyei névsorba” vagy ez alapján maradhatunk le innen is. Ez nem kizárás alapú - tanítja a keresztény unitárius vallás - hanem midenki saját életvitele, jelleme alapján ki ki amint élni tudott azzal a hittel amit ajándékba adott számára az Isten.  A mennyei névsorban ott lenni: egyet jelent az örökélettel, a mennyei üdvözüléssel, vagyis lelkünk eggyé válik a Teremtő Istennel, Akitől soha el nem szakad eztután. A mennyeu névsorban lenni a jól megélt életnek  és a hitnek a jutalma.  Tehát nemhogy áthídalhatatlan szakadék lenne, hanem egyenesen kapcsoltat van a földi és a mennyei névsorok közt. Isten azonbabn jónak látta e kapcsolatot nem feltárni avatatlan kezekbe ne adni, az Isten és ember  szolgálatnak  és hitnek hűtlen sáfáraitól megvédeni. Természetesen vannak ennek ellenére akik e “szent titkok minden tudóinak ” mutatkoznak be és látszólag vannak akik elfogadják e prófétai kapcsolatteremtést az Ég és Föld között . Ezekre mondta Jézus, hogy skórpiók és kígyók - akik ellenséges erőket “szabadítanak fel” - és hatalmat gyakorolnak ez által a tudatlan emberek lelke és sokszor élete fölött. Jézus tanítványai nem kísértik sem az Istent sem az embereket és hatalmuk van ezért a kígyók és skorpiók fölött. Nem tudja őket legyőzni babonás szédítéssel a világ.  De nem is akarják sem a kígyókat, sem a skorpiókat legyőzni - mert egyszerűen életvitelük alapján tartják távol maguktól őket.

Az öröm hatalmával élő  ember távol tartja mind a kígyókat, mind pedig a skorpiókat . Nem a kígyók és skorpiók fölötti hatalom az ami távol tartja őket ezektől, hanem az öröm hatalma révén. Ennek az örömnek a forrása az, hogy a jézusi tanítványoknak a nevét nap mint nap  felírja a mennyei névsorba éppen  hites élete által.  S ha mégis kígyók és skorpiók közé kerülne a jézusi tanítvány, akkor rajtuk tapod, legyőzi az öröm hatalmával ezek alantas hatalmát. Nem az az az öröme, hogy legyőzi őket hatalommal, nem a hatalom örme lesz teljessé bennük , hanem az öröm hatalmával győzik le a kígyókat és skorpiókat. A jézsui tanítványok az öröm forrását ismerik hisz naponta jegyzik hiteles életükkel nevüket a mennyei névsorba. Nem azért mert ezt valaki elve fe írta volna őket a nagy könyvbe származásuk, elve elrendelésük, vagy más kiszámítahatlan kegyes bizonytlan magyarázat nélküli okok miatt - hanem azért mert hites életet élnek.  Nap mint nap megharcolják a “hitnek nemes harcát” és ezért nevüket minden nap a mennyei névsorba róják ahol kitörölhetlenül ott marad az örök üdvösség “névsorán”.

Testvérem : te milyen névsorból maradtál le ahol nagyon ott szerettél volna lenni? Sikerült-e aztán mégis felkerülni e “listára”? A jézusi tanítványság örömének a hatalmában te is osztózhatsz  és a te neved is kitörölhetetlenül felkerül eme mennyei névsorba és kígyókon és skorpiókon győzedelmeskedsz te is.  Akarod ezt ? A választ már tudod: állj be Jézus tanítványai közé és örvendj az öröm hatalmának, ne cseréld ezt soha fel a hatalom örömére!Ha úgy érzed, hogy a keresztény unitárius hit és életvitel alapján te is ott szeretnél lenni a mennyei névsorban a fentiek alapján akkor mellettünka  helyed - gyere közénk és légy társunk Isten országa építésében , nap mint nap tegyünk valamit azért hogy a kígyókon és skorpókon győzedelemeskedjünk és kiérdemeljük a mennyei névsorban ott lennünk.