Karácsony ajtója előtt.

” Így ti is amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg hogy közel van ő, az ajtó előtt.” Mt 24,33 MK 13,29

Látni, meglátni valamit - közel lenni hozzá, hiszen a túl távoli dolgokig nem látunk el. A “meglátáshoz” tudás is kell. A távolság és közelség tudása. Közel lenni valakihez, valamihez: meglátni és hallani a szavát. A közelség ajtaja: elválaszt de közelséget is jelez. Az ajtó kizár, bezár, kinyílik vagy becsukódik. Ha túl közel hajolunk a meglátni kívánt dolgainkhoz csak látunk, de meglátni nincs esélyünk. Advent negyedik vasárnapja a legszebb távolság ahhoz, hogy karácsonyt észrevegyük és meglássuk. Karácsony ajtajában van az Ünnep. Kérdés kinyitjuk, vagy bezárjuk ez ajtót. Az ajtó a meleget az otthonban tartja - kitárva pedig beenged a belső életünkbe. Karácsonyi ajtajához egyre közelebb kerülünk . Karácsony számunkra idegen, vagy kedves vendég ? Hogy várjuk ? Mit várunk tőle ? Tudunk-e valamit adni miután beengedjük az életünkbe ?

Látni és meglátni, még akkor is ha fáj - egyetlen esély a tudás megszerzéséhez. Annak a tudásnak amellyel felismerjük azokat a történéseket amelyek a közelség titkaiba vezetnek be. A közelség titkainak az ajtaja előtt van már Karácsony! Mit kezdünk ezzel a tudással, ezzel a felismeréssel, ezzel az ajtón-álló Karácsonnyal ? Rajtuk áll. Sok mindent tehetünk: otthon maradunk és melegítjük a szobánkat, hogy a hideg ne járja át a szobáinkat ha kitárnánk az otthon ajtaját. Végső soron ugyanúgy élhetünk mint más napokon , nem halljuk meg sem a harangszót , vagy ki sem nyitjuk a Szentírást - talán több vallásos adást hallgatunk vagy nézünk az elektromos médiákban mint máskor, mert ennek van az ideje. Ha megrögzött ateisták lennénk akkor meg ezt az időt is kihasználjuk, kifejteni Isten létezésének hittani képtelenségét , de vigyázzunk ekkor ne bántsuk azokat akik nem úgy gondolkodnak mint mi, mert ebben az időben érzékenyebbek vagyunk mint máskor és mások is azok.

Az ajtó előtt áll valaki, vagy valami - milyen érzés ? Észrevesszük ? Felismerjük ? Beengedjük ? Szóba állunk-e vele ? Ajtónk előtt van Mária és József és a kis Jézuska. Mi is Mária és József és a kis Jézuska ajtaja előtt vagyunk. Leszünk-e pásztorok, vagy bölcsek? Leszünk-e angyalok, vagy vendégfogadósok ?
Az ajtót látjuk-e ? Felismerjük-e karácsony ajtaját ? Milyen ez az ajtó ? Olyan mint mi otthonunk ajtaja ? Olyan, mint a templomajtó ? Ahhoz, hogy felismerjük ezt az ajtót meg kell látnunk azt ami mellettünk, körülöttünk, velünk történik. Tudnunk kell látni és tudnunk kell meglátni. Az ajtó a közelséget, de a távolságot is jelenti egyben. A közelséget ha kinyitjuk és a távolságot ha bezárjuk. A távolságot, ha bezárkózunk és a közelséget ha megbocsátón kilépünk rajta. Lelki béke nélkül zárva marad az ajtó és hiába kopog majd valaki odakintről, de hiába kopognánk mi is bekérezkedésért.

A látáshoz tisztaság kell, ködben, homályban nem látunk , csak elképzeljük ami előttünk van. Tiszta lélek kell ahhoz, hogy karácsony ajtaja majd kitáruljon előttünk.
Adja meg nekünk az Istenünk a látásunkhoz a tisztaságot, a tisztaság meglátásának tudását és közelséget, hogy befogadjuk Jézust közénk, hogy békességes jóakaratunk legyen e földön és mennyei Atyánknak dícsőség! Ámen

Sándor Szilárd

2010. december