“…  együtt örültek vele. ”    Lk.1,58

Az a kút ahonnan nem merítenek egy idő után vize ihatatlanná válik, ha közben ki nem apad.  A kályhában a parázsra időnként fát kell tenni, ha nem akarjuk , hogy kialudjon és hogy meleget adjon. Az ösvény, az út amelyen nem járnak megszűnik ösvénynek, útnak lenni, mert benövi a gaz. Az élet, a lét megszűnik ott ahol örök magány van. A vihar azokat a fákat csavarja ki, amelyek egyedül állanak szembe a szélvésszel, az erdőben a fák védik egymást. Az az ember akinek hosszú idő után nem mond senki sem egy  jó szót , egy idő után elfelejti  maga is a szép és jó szavakat.

A lét nagy titka a közösség, akik szomjjukat tiszta forrásból enyhítik, akik fát dobnak az égő parázsra hogy meleget adjon, akik az Úr ösvényén járnak, hogy el ne feledjék az utat, akik maguk is erős erdőként állanaka az élet nagy viharai , megpróbáltatásai előtt és akik egymást szép és jó szavakkal gyámolítják. A szép és jó szavakhoz tiszta forrás, mindig száraz fa, látható ösvény és védelmező árnyas erdő szükséges. A jó és szép szavakat a tiszta forrásból naponként kell felszínre hozni - és Istenem milyen nagy gond, ha nem használjuk minden nap ezt a kutat. De szomorú ha kiapad e forrás  és lassan nem találjuk az ösvényt sem hogy elvezessen oda ahonnan lehet meríteni, vagy az utat az erdő felé ahova téli melege adó száraz fáért lehet menni.

Van-e még kút amit megtalálhatunk, vagyunk-e mi akik elindulunk e tiszta forrásokohoz ? Mit és hogyan meríthetünk e kútból ? Merítünk békességet, hitet, békességet, reménységet - merítjük az adventi várakozásunk szomjának az enyhet adó vizét. Ami nemapad ki, nem fagy be, nem omlik be. Vannak források amelyek soha nem apadnak ki, soha nem fagynak be, soha nem omlanak be, mert ezekre vigyázunk. Minél jobban vigyázunk ezekre a forrásokra, annál inkább vigyázhat e forrás is ránk.

Egyedül képelenek vagyunk meríteni e kútból, e forrásból. Ehhez társakra van szükségünk. A forrás nem lehet soha egy ember kizárólagos tulajdona. Ha ebből a forrásból csak egy ember merítene kiapadna a forrás, mert bőséges hozamát kevés egy ember hogy rendben tudja tartani. A hit és békesség, a szeretet és a reménység forrásai bőségesek , de csak akkor ha minél többen használjuk, s minél többen használjuk annál tisztábbak és annál bőségesebbek.

E forrásból merített drága vizet el kell osztani, mert különben ha megtartanánk magunknak , akkor vize még méreggé is válhat a szánkban és fertőzhet, sőt életre veszélyes is lehet. Ha csak magunknak szeretnénk megtartani a hit forrásának drága értékét , akkor ez értéktelenné válhat számunkra, sőt mi több ettől fanatikusak, s ilyen értelemben veszélyesek is lehetünk, mert azt hisszük hogy csak a miénk az egyedüli tiszta forrás. Hány tiszta forrása lehet a hitnek ? Egyszerű a válasz: ahány tiszta forrása van. Ezt honnan tudjuk? Egyik lehetséges válasz lehet az hogy minél többen használják e kutat annál tisztább lesz e forrás - de ez már nem ilyen egyszerű és egyértelmű, mert habár mindenki számára megadatik a tiszta forrásból való merítés lehetősége, mégsem élünk vele sokszor. Lehet egyszerre, vagy egymás után több tiszta forrásból is meríteni , nem piszkolódik be a különböző tiszta forrásokból merített víz, ha összeöntjük ?   Általában úgy van , hogy aki rátalál arra a forrásra ami számára szomját oltja az nem hagyja el a saját forrását, de nem zárja ki hogy ez minden esetben így lenne . Lehet, hogy a közösség tagjai közül egy páran, akikkel ugyanabból a forrásból iszik, bepiszkítják a forrást és ezért más tiszta forrást indul el keresni a kereső kutató ember.  Pedig egyszerűbb lenne ismét megtisztítani a forrást és utána is használni - de kérdés kinek mire van szüksége. A források, a kutak vize nem ellenségei egymásnak, a tiszta vízű kút nem fertőzi más tiszta vizű kútnak a vizét. Akkor hát miért kellene ezen különböző kutakból merítő emberek egymást “fertőzniük”, vagy a kutat bántaniuk ? Karácsonykor e kutakból a mélység megremeg és növekedni kezd úgy hogy nem fér már el benne a tiszta víz és kiömlik minden kútból a víz és ellepi az utakat, a mezőket, az erdőket és elborítja mindenütt a helyet , hogy megtisztítson mindent ami az útjába kerül, karácsonykor a kutak kiömlenek és elárasztanak mindent és már nem tudni melyik kútnak a víze mossa tisztítja az  utakat, kapukat,udvarokat, ajtókat, szobákat, otthonokat és az embereket. Karácsonykor nincs szárazság mert mindent ellep a kiömlő kiradó kútak vize. Karácsonykor nem beszélünk csak egy kútról, és nem beszélünk egy igazságról, egy kizárólagos  és mindenek fölött uralkodó kútról, ami táplálja a többi kutat, mert ha tiszta a kút akkor nem apad ki soha ha merítenek belőle, akik szomjasak. Nincs uralkodó Jézus aki megszületik, nincs uralkodó Messiás aki le akarná győzni a másképp gondolkodókat,mert minden tiszta forrásnak hasonló a vize, a szeretet és a hit, a reménység és a békesség forrásai,  mint egy-egy adventi gyertyaláng. A gyertyák sem “falják” fel egymást, egyik gyertya fénye sem sötétiti el a másik fényét, inkább egymást erősítik mint egymást eloltanánk - hasonlóképpen a tisztavízű kutak vagy a karácsony. A kályhában minden száraz fa meleget ad, az erdőben minden szál fa külön külön védi a társát a vihar elől és nem hajol el egy fa sem , hogy a szelet a társa kapja.

Ez ad nekem reménységet advent negyedik vasárnapja fele  és ez örömöm megosztom mindenkivel aki reménykedik a megtartásban és hogy öröm együtt reménykedni ezért hát tegyük ezt minél többen. Ámen