Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek és akkor tanítványaim lesztek.” Jn 15,8

Emberi életünk ellentétek összhangjának a csodálatos harmóniája. A világosság és a sötétség, a hideg és a meleg, a dicsőség és megalázottság, a gyömölcsöt termő fa és a terméketlen fa , a tudás és a tudatlanság , az egészség és a betegség sokszor egyszerre megjelenő jelenléte. Egyszerre , vagy legalábbis nagyon rövid időeltérések közt csetlik-boltik az ember a világosság és a sötétség, a tudás és a tudatlanság, az egészség és a betegség vagy a gyömölcsöt hozó vagy a terméketlenség állapotaiban. Talán időnként úgy is érezzük magunkat, hogy teljesen alá vagyunk rendelve az ellentétek harcának és mintha mi semmit sem tehetünk a végletek közt elvesztődve. Az ellentétek közt ezért igyekszünk a nekünk leg megfelelőbb oldalra haladni ahol nekünk a legjobb, ahol nekünk a legélhetőbb a lét. Aztán lassan rájövünk,hogy ezekre az ellentétekre szükségünk van és nemhogy kilennénk szolgáltatva az ellentéteknek, de éppen ezek segítenek hozzá, hogy megértsük saját helyünket a világon. Ha nem lenne sötétség nem tudnák értékelni a világosságot, ha nem lenne hideg akkor nem éreznénk a meleget, ha nem lenne betegség akkor az egészség értéktelen unalom lenne, ha nem lenne tudatlanság akkor a tudás hatalma helye sem lenne meghatározott - ha nem lenne megalázottság, akkor a dícsőséget sem értenénk, ha nem lenne terméketlen , azaz gyümölcstelen fa, akkor a gyömölcsöt hozó gazdag termés ízét sem éreznénk igazán, ha nem lenne tanítványság akkor az elvévedt lelkű embert sem lenne kinek segítenie .

A sok ellentét közül - amelyek meghatározzák életünket - csak egy párat szeretnék kiemelni: dicsőség és megalázottság, terméketlenség és gyümölcshozó , jézusi tanítvány és eltévedt ember.

Dícsőség - “edoxaszto” ( gör ) , vagy “clarificatus” ( lat) - igazságra megtisztult lét, mely nem öncélú elzárt világában érhető tetten, de megtalálható ott ahol gyümölcs terem. A dicsőség a gyümölcsnek az íze és tápláló értéke - ahol nincs termés, ahol nincs gyümölcs ott nincs dicsőség sem. A dicsőség felemelés, elismerés, értékelés - a dicsőség alázattal való meghajlás a végtelen Szeretet, végső soron Isten előtt. Éppen ezért a dícsőség - mint az igazságra megtisztult lét csupán Istené lehet. Aki pedig ezt az isteni dicsőséget felismeri tanítvánnyá lesz. A dícsőség felismerése csak a tanítványság révén lehetséges. A dicsőség világosságában csak az “mártózhat meg”, lelkét csak az tudja fénnyel táplálni, aki tanítvány. Aki nem tanítvány annak nem adatik meg a dicsőség meglátása, annak számára semmit sem jelent a megtartó lét dicsősége. A dicsőség önmagában értlemezhetetlen, a mennyi dicsőség földi árnyéka nélkül nem elérhető és eképpen hiábavaló is mindazok számára akik nem tanítványok.  Tanítványok kell tehát lennünk ahhoz, hogy arcunkat megtisztítsa a mennyi dicsőség fénye. De miként lehetünk tanítványok ? Ha gyümölcsöt “termünk” . Az Isten teremt - a tanítvány “terem”.A teremtés eredménye a termés, a teremtő lét dicsőségét éppen az által teheti nyilvánvalóvá, elérhetővé ha termést hoz. Nem a teremtő lét áldásait kérdőjelezhetjük meg, csupán azt hogy oda tud-e fordulni a véges ember a végtelen felé, oda tud e fordulni az ember Isten felé ?

Tanítványok - “matetaj” ( gör )”discipuli” (lat ) - kiben a belső rendetlenség renddé, a sötétség világossággá, a tudatlanságtól pedig a tudás felé elmozduló gondolat , egyszerűen: gyümölcstermő élet, aki teljes szívvel, lélekkel, elmével és erővel szereti az  Istent és szereti felebarátját mint önmagát. Érezzük a dicipuli, disciplina szavak jelentéséből a tanítványság kilétét, akik belső értékek felimrése rendjén ezt a külső világban láthatóvá , a szolgálat révén eredményessé tesznek. 

A dicsőség - ünnep, mert gyömölcs-termés. Amiképpen nem elég egy nyáron csupán termést hozni, igy a tanitványok termése sem lehet csak alkalomszerű. Az ünnep nem semmisítheti meg a lélek szomját , de annál inkább megelégíti és későbbi szomját már tudja hol  és hogyan kell oltania. Ahhoz hogy termés jöjjön áldozatos munkára van szükség - a tanítványság is áldozattal jár. Áldozat után pedig áldás . Áldozat nélkül pedig az áldás sem “vehető” át. A tanitványság áldozata a gyümölcstermő lét - mely dicsőséget hoz ahonnan áldás száll vissza. 

Adja az Isten meg számunkra a gyümölcstermő lét áldásiban való részesülés örömét és az Isten dicsősége teremtse újjá bennünk termést-adó létünk titkait. Ámen