"... halljuk amint a mi nyelvünkön beszélnek Isten felséges dolgairól.." Ap.CSel 2,11


A zsidók az egyiptomi fogságban  nem voltak sem nemzet, sem közösség , mert a fogság ideje alatt elfelejtették önazonosságukat. Volt egy-két vezető aki emlékeztette őket erre. A fogság ideje alatt nemcsak gondolkodni felejtettek  el de  azt is elfelejtették hogy kik is ők valójában és ezzel egyidejüleg felejtkeztek el Istenükről. Az is kétséges , hogy emlékeztek-e mindannyian még anyanyelvükre. Amikor az ember eljut az öntagadás mélységére és már nincs mit elfelejtenie arról, hogy ki is ő valójában - akkor  a lélek mélyén megszólal a harang, a lelkiismeret harangja.  A lelkiismeret harang-kongásának a meghallása lehetősége arra,  hogy az ember még visszataláljon önmagához és  ez által Istenhez is és ne maradjon az örökös elveszettségben, otthontalanságban.  E harangszó meghallása révén indul el az ember és lázzad fel  fogsága miatt , majd elindul hazát , otthont keresni. Ezután indul el az embert hosszú pusztai vándorlás útjára.  Az istenkereső ember útkeresése ez. Ekkor a pusztában vándorol, étel és víz nélkül, bizonysság-vággyal m vállalva minden nehézséget. E nehézség felvállalása még mindig könnyebb minthogy soha ne találna rá az ember Istenre és önmagára.  A pusztai útja során a kősziklából víz fakad, égből érkezik a mennyei manna és valahol a távolban meglátszik az a magaslat, az a hegy, pihenő, ahonnan vissza lehet tekinteni a megtett útra és jövőt kútató lélekkel lehet előre tekinteni, miután erőt gyűjtött az ember. Ekkor az ember, ezen a magaslaton, ezen a lelki pihenőn érti meg a parancsolatokat, ekkor veheti kézbe az első árpaszemeket, és kezdheti el az aratást. Ünnepelheti, hogy arathat, mert megérkezett egy magaslatra, megérkezett az erőgyűjtés hegyére ahonnan nemcsak vissza, de előre is tekinthet. A pünkösd eredetéhez hozza tartozik a nagy aratási ünnep és a sínai hegyen kötött szövetség is.  Eredete nélkül nem tudjuk megérteni sem igazán megélni ennek csodálatos lélekemelő üzenetét. Gyökerek nélkül nincs gyümölcs. Pünkösd  tehát az anyanyelvéhez , önmagához, istenéhez vissza talált ember a sínai szövetségben részt vevő közösségnek, az első árpaszemet kezében tartó és aratásra készülő emberek ünnepe.

Ez érhető tetten az  újszövetség első pünkösdjén is, mikor Jézus menybemenetele után , a tanítványi öntudat képessé tette a lélek befogadását. Az első tanítványok is egyfajta fogságukból szabadultak meg. Az önámítás, a hazugság, az egyiptomi,  babilóniai a bábeli kavarodás fogságából. Megértették s majd szólották a nyelvet.  A közösségnek pedig mint valamikor a Sínai hegyen parancsolatba foglalt szövetséget a bűnbocsánatot , és a lélek megújítását elfogadni képes egyház értékét és megtartó erejét ajánlani fel. A péteri bátor szónoklatra azután kerülhetett sor miután szembesült az apostol a bűntudatával és megtalálta igazi énjét és  erős lett lehetőséget teremteni hibáinak a jóvátélelére. Ez a jóvátétel a jézusi kettős paracsolat hírdetése és megélése volt. Hiteles volt, mint Jézus, ezért lettek követői . Az egyház pedig amint megmarad ebben a pünkösdi hitelességben annyiban meg is marad és fejlődni is fog.

Mindez rajunk áll, hogy vagyunk és leszünk-e a szentlélek üzenetét befogadni és anyanyelvünkön meghallani az üzenetet.

Ámen

Sándor Szilárd