.. nem megy-e addig az elveszett után amíg meg nem találja ? ” Lk 15,4

Nem egyszerű és mégis felszabadító dolog szembenézni önmagunkkal. Nem egyszerű és mégis felszabadító.  Nem egyszerű , hisz amikor ezt tesszük szeretnénk a dolgok szép oldalát látni és csak azt meglátni, ami nekünk tetszik - a szembenézés során viszont meglátjuk azt is ami esetleg nem tetszene nekünk, meglátjuk bűneinket.  Felszabadító - éppen azért, mert ha meglátjuk a vétkeinket és ha ezek nem tetszenek nekünk, akkor valamit tenni igyekszünk ettől megszabadulni. Ha tetszenének a vétekeink, akkor egyszerű dolog lenne szembe nézni önmagunkkal . A vétek nem egy olyan dolog ami tetszést váltana ki bárkiből, mert a vétek az bűn, a vétek az a betegség, a vétek az bűn. A vétek pedig nem vált ki elismerést akkor sem ha ezt önmagunkban fedeznénk fel.

Tehát választanunk kell: vagy együtt élünk a vétekkel, a bűnnel, a betegséggel , vagy igyekszünk megszabadulni ettől, igyekszünk meggyógyulni. A bűn az betegség, ettől való felgyógyulás felszabadító.   A vétek betegségét elsősorban önvizsgálattal vesszük észre és ez már az első lépés a ygógyulás felé. Ahhoz, hogy a bűnt , a vétket, a betgséget kezelni tudjuk elsősorban fel kell ismernünk. Aki nem ismeri fel a betegséget nem jut el a felszabadítás öröméig. Tehát bátoságra van szükség, hogy amikor szembe nézünk magunkkal akkor ott ne csak a szép és jó dolgokat lássuk meg, de lássuk meg a nekünk nem tetsző dolgokat is. Ez nem zárja ki hogy a szép és jó dolgokat ne lássuk meg! Az éppen olyan nagy tévedés lenne, mintha csak a sötétséget látnánk, de a világosság előtt behunynánk a szemünk.

Mindig tartogat meglepetéseket az önvizsgálatunk . Az önvizsgálathoz önbizalomra és önkritikára , önbecsülésre is szükség van. Ezek pedig meglepetéseket tartogatnak. Megtörténhet, hogy azt hisszük hogy minden dolgunk rendben, a maguk helyén és idejében vannak, de közben egy valami mindig hiányzik. Akárhogy számoljuk vay hiba csúszik be , vagy   sehogy sem találjuk azt, amire szükségünk van. Amire szükségünk van, annak keresésére energiát, időt “használunk”.   Ha nincs szükségünk rá, akkor nem si volt igazán a mienk . Ha nem lenne rá szükségünk akkor ha a miénk is volt, de nem igazán értékeltük, használtuk, nem törődtünk vele, nem volt semmi értelme ennek “birtoklása”.

Önvizsgálatunk idejére készülünk - advent fele haladva - Dávid Ferenc emlékünnepélyünk idején, után . Mi az amit szeretnénk látni lelki tükrünkben és mi az amit látunk.  Hogyan rendszerezzük dolgainkat ? Mihez hasonlítanak a tulajdonságaink, mihez hasonlítanak mindazok amit találunk a belső útjaink során ? Kik is vagyunk , milyenek is vagyunk valójában ? Van-e hely és idő valóban meglátni azt akik valójában vagyunk ?  Hogyan találjuk meg a legbiztosabb módját annak hogy ne csak nekünk tetszedjen mindaz ami vagy aki mi vagyunk, de embertásainknak is  - és végső soron életünk Alkotója előtt hogyan állunk meg, milyen arccal és milyen hanggal, milyen ábrázattal , milyen nézéssel ?

Jézushoz igyekeztek a bűnösök is. Igyekeztek , mert valami vonzotta őket hozza. Igyekeztek Jézushoz, mert Jézus számukra is út igazság és élet. Ezen az úton szívesen sétáltak, szívesen járkáltak vagy szaladtak: szemben akár önmagukkal akár embertársaikkal akár a jó istennel. Igazság Jézus  tehát a saját bűneiket nem takarta el, nem tkargatta, nem növelte bennük, így nem fulladtak be a saját hibáikba, hanem a felszabadító igazság ami nem rejtehető el, amire egyszer csak fény derül, erre volt szükségük még a bűnösöknek is !  A bűn önmagában nem az ember alaptermészetéhez tartozik hozza, ezért akar ettől midnenképpen megszabadulni, ezért vonzódik ha úgy tetszik a megvátás felé.

Ha az ember alaptermészete lenne a bűn, akkor nem is szabadulna meg talán tőle és nem is akarna, mert az az övé, a tulajdonsága, akár a szeme színe, vagy sajátságos mozdulata járása közben, vagy akár a hangja. A bűn tehát nem emberi alaptermészet mint az előbb felsoroltak- ezért vonzódik a bűnös ember Jézushoz, mint a Lukács evangéliuma példázatában .

Mit mondott Jézus a bűnösöknek ? Sok mindent. De mielőtt a bűnösöknek valamit mondott volna is, ott voltak mellette a törvénytudó, törvénytisztelő farizeusok , akik megkérdőjelezték hogy Jézusnak a bűnösökkel kellene találkoznia. Akik talán a bűnösöket bűnösöknek akarták végleg tudni ? Vagy a bűnösöknek egyedül a bűntetés és az elveszés egyetlen osztályrészük. Nekik mondott egy  példázatot az elveszett juhról és a pásztorról. Miről szól? A pásztor hazatérve a legeletésből otthon észreveszi , hogy a kilencven juhból egy hiányzik.

Mi köze van a bűnös embernek, a farizeusoknak  a pásztorhoz, vagy a juhnyájhoz ? Mi köze van az önvizsgálatnak a juhnyájoz és az elveszett juhhoz ?

A bűnös ember azért bűnös, mert valami hiányzik az életéből : mindaz ami a nem bűn fogalmába tartozik. Amennyiben a bűntől megakar szabadulni ezt a hiányzó részt meg kell keresnie - mint a jó pásztor az egyetlen juhot elindult megkeresnie.  Az ember önmagának is pásztora - egy bizonyos ideig és határig, de lassan be kell látnia, hogy szüksége van egy társra, szüksége van pásztorra aki segítsen neki elindulni és megkeresni azt ami elveszett , éppen a kilencvenkilencedik juhot.  A szívben, a lélek mezején legel az egész nyáj. Ott legel szívünk pitvarában az idő amit imádságra töltünk. Ott legel bennünk, lelkünk folyóvízében a megfeszített mindennapi munka, vagy a munkanélküliség. Az aggódás, a kétely és a reménység. Ott legel szívünk kamrájában a barátság, az hit, a bizalom, a gyász , a fájdalom, a betegség, az együttérzés , mind mind mint megannyi juhok, és ott legel legbelül a bűn. Az legel akit táplálunk. Akit nem táplálunk szívünk dobogásával az nem legel. Ha nem legeltetjük szívünk mélyén a reménységet, akkor elvesztődik, ha nem legeltetjük lelkünk lankáin , gondolataink mezején a hitet, akkor elvesztődik és hiába keresnénk, mert nem találjuk és ha szükségünk lenne rá akkor el kell indulnunk ennek keresésére. Ha szükségünk van erre, akkor elindulunk megkeresni. Ha nincs szükségünk rá, akkor nem indulunk el megkeresésére.

Ha szükségünk lenne a hit és lelkiismereti szabadságnak, a békességnek, a reménységnek az elveszett báránykáira, akkor elindulunk és megkeressük.

A bűnösök és a farizseusok is hallatták a példázatot. Ki indult el vajon elveszett juha keresésére. Titok . Evangélumi titok. Ki az aki elindul vasárnap a templomba, hogy mindaz ami elveszett lelke mélyének legelőiről elinduljon és megkeresse? Ezt a titkot azok fejtik meg akik szembe néznek önmagukkal és akiknek szükségük van arra amit elvesztettek.

Testvéreim : én is azok között vagyok akik nem restelem keresni azt amit elvesztettem és amire azért van szükségem amire Jézus figyelmeztetet: szeretni az Istent és szeretni az embert.

Ámen.