A lélek sziklasírjai

Mk 16,5-6

És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették.

Kedves keresztény Testvéreim, ünneplő Gyülekezet. Ebbe a pár sorba az evangélium szerzője belefoglalta mindazt, amiről a keresztény világ számára húsvét szól. Egy megszokott kép túrul elénk. 3 asszony a kor szokásához híven kimegy Jézus sírjához, hogy illatos kenetekkel bebalzsamozzák testét, és így megadják neki a végtisztességet. Összetört lélekkel, félve, könnyeket hullatva mennek az úton a sír fele, talán még a mester szavai is a fülükbe cseng, és hallják, amint tanítja őket.

Mi is, nemegyszer megtesszük ezt az utat, naponta, hetente, havonta, de legalább évente egyszer kimegyünk a temetőbe, hogy szeretteink iránti ragaszkodásunk kifejezzük, hogy egy csokor virágot vigyünk, hogy egy sírhant, vagy kő mellett leülve elcsendesedjünk és lelkünk megnyugodjon, miközben érezzük – akárcsak a Jézus sírjához menő nők – az elhunytból, emlékeiből sugárzó szeretetet, ragaszkodást, és mintha látnánk az alakját, hallanánk a hangját.

De nem mindennapi esemény az, ami a sírhoz igyekvő asszonyokkal történt. A sírhant elől a hatalmas kő el volt hengerítve, és Jézus teste nem volt a sírban. A holtest helyett egy fehérruhás ifjúra találtak ki ezt mondta Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették.

Mit tennénk mi ha velünk történne mindez, mikor kimegyünk szeretteink sírjához? Ha valaki azt mondaná, miért keresed a holtak között az élőt, nincs itt hanem feltámadt?

Megrémülnénk, kétségbeesnénk, vagy véghetetlen öröm, boldogság járna át minket, vagy hitetlen Tamásokként kételkednénk, és megnéznénk a sírhantot?

A mai napon kedves Testvéreim midőn körülálljuk az Úr asztalát, mely ez alkalommal Jézus sziklasírjának jelképe, és a Mesterre emlékezünk nem vagyunk magunkra,  mint a három nő a sír előtt. Nem vagyunk egyedül, mert itt állnak mellettünk azok, akiknek nyomdokaiban járunk, elhunyt szeretteink, őseink, hozzátartozóink, akik bennünk, és általunk élnek tovább itt e földi életben azáltal, hogy rájuk emlékezünk, hogy tanításaik szerint próbálunk élni, hogy a tőlük örökölt hagyományokat felelevenítjük stb.

Ma hozzánk is szól az angyal „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették.” A Józan ész gondolkodása, unitárius hitfelfogásunk, és a tudományok is megcáfolják ennek e kijelentésnek a szó szerinti értelmét, a test feltámadását. Sőt mi több a gyakran tárnak fel Jeruzsálemben és környékén 2000 év körüli sírokat, és nemegyszer felröppen a hír, hogy ez Jézus sírja, és természetesen benne van a holttest.

Ez minket Unitáriusokat nem ejt kétségbe, de senkit se kell kétségbe ejtsen, és megbotránkoztasson, ha meg is találják Jézus valódi sírját, és holttestét nem kell összeomoljon  a Keresztény ember, és sötétség boruljon a világra, mert Jézus tényleg nincs a Sziklasírban. Itt van bennünk, él a mi szívünkben, lelkünkben, elménkben akárcsak szeretteink. Él benned és benned, bennem és bennetek, minden egyes emberben, aki rá emlékezik a mai napon, s aki őt próbálja követni, tanításait betartani.

De vajon Igaz e a fehérruhás ember kijelentése? Valóban feltámadott e Jézus?

Erre a kérdésre a választ nem könnyű megadni ha szétnézünk a nagyvilágban, és látjuk a versengést, az ember kapzsiságát, hatalom és pénzvágyát, törtetését, ön és környezetpusztítását akkor egyértelműen kijelenthetnénk hogy nem.

De a kérdés nem ilyen egyszerű, mert Jézus évről évre feltámad, évről évre fel kell támadnia, ma 2012-ben és nemcsak Jeruzsálemben, vagy Rómában, Konstantinápolyban vagy Mekkában, Kolozsváron vagy New York-ban, Párizsban vagy Londonban, hanem minden egyes közösségben ahol körülállják az Úr asztalát és rá emlékeznek. De ez még nem elég mert ha csak emlékezünk, az azt jelenti, hogy Jézus ott van lelkünk sziklasírkamrájában, ott fekszik, ott nyugszik.

Mi akik ma húsvétot ünnepelünk mi kell megvalósítsuk a csodát, bennünk kell feltámadjon Jézus. Mi kell azok legyünk akik az Úrasztalához járulva, a szent jegyekből részesülve, megújulva és emlékezve kihozzuk Jézust lelkeink sziklasírjából, az által, hogy innen elmenve mindennapjainkban akárcsak elhunyt szeretteinkre lépten nyomon emlékezünk. Felidézzük alakját, halljuk hangját amint tanít, int, buzdít és bátorít, megfogjuk kezét és hagyjuk, hogy vezessen, nyomdokába lépünk, tanításait követjük és betartjuk, az embertárs tiszteletét, a felebarát iránti önzetlen szeretetet megéljük, a mindennapokban és nem csak a templomban.

Ez nem könnyű feladat, de megvalósítható ha akarjuk, és ha küzdünk érte, akkor hiszem, hogy jézus feltámad és őrömmel mondhatjuk a fehérruhás ifjúval, hogy „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették.” És ez valóban igaz lesz. Ámen.

Rava 2012

Varró-B. Barna