A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: ,,Mit keresitek a holtak között az élőt?" Lk. 24,1—5.

Isten örökkévaló szeretetét tette nyilvánvalóvá a Názáreti Jézus életében és tanításában. A keresztfán imádkozni tudó Názáreti Mester a feltétel nélküli Istenbe vetett hit örök példája. A szeretet erejének felismerésére, hordozására és továbbadására képesnek tartotta az embert. A szeretetben való élet juttatja el az embert egy ,,magasabb" szintre ebben a szüntelen változó, alakuló világban, és teszi képessé Isten gyermekét, hogy az egymásnak feszülő ellentétek között megteremtse a harmóniát. Ez által a szeretet által lesz emberibb és Istennek tetszőbb a világ. Ezt a szeretetet nem lehet keresztre feszíteni, koporsóba zárni. Ez a szeretet győzött a nagypénteki gyász felett, és attól kezdve az első húsvéti reggeltől e szeretet a mindenekfeletti győzelmet jelenti. Ez a győzelem az Élet. Ezt kell igazolnia a te mindennapi életednek és munkádnak. Ez a húsvéti hit tartalma. Nem a halál, a megsemmisülés, hanem a szeretetteljes lélek győzelme. A látható és láthatatlan világ ellentétét a benned élő szeretettel tudod feloldani. E benned élő, munkálkodó szeretet által tapasztalod meg, kapcsolódsz be az örökkévalóságba, Isten élő világába. Ez a szeretet láttatja meg minden bezártság és mulandóság között az emberrel, hogy az örökkévalóságnak is részese. A tanítványok ezt ismerték fel a Mesterben. Ez a felismerés segítette őket abban, hogy hitet tegyenek Jézus faggató kérdésére: ,,Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van nálad."(Jn. 6,68)

Húsvét ünnepén bennünket kérdez a Názáreti Jézus: Ti is el akartok menni? Nézz körül: sokan elfordultak, visszahúzódtak, bezárkóztak, körbefalazták magukat. Meggyérültek embertársainkkal a baráti találkozások. Meglazultak a személyi, baráti, családi kapcsolatok. Elfordultak attól a közösségtől is, mely Jézus tanítását hivatott hirdetni.

A keresztfán imádkozó Jézus megmutatja az ember számára a legértékesebbet: az Isten melletti megállást, az Istenben maradást. Ez az imádság indítja a római századost arra, hogy felismerő vallomást tegyen a keresztfa alatt: ,,Ez az ember valóban igaz volt." (Lk. 23, 46—47). Ez a leírás a nagypénteki tragédia vége, de a húsvéti diadal kezdete is. A lélek olyan mélységét mutatja fel Jézus imádsága, ahol Isten jelenvalósága ,,kitapintható". Ez az istengyermeki mivolt, a feltétel nélküli bizalom, a teljes odaadás, a hit és szeretet győzelme.

Jézus tanításának és egész működésének ez a központi gondolata: az ember Istentől kapott szellemi, lelki tálentumaival mint Isten gyermeke, hogyan tudja Isten ügyét szolgálni hittel és szeretettel. Az ember életének értéke abban áll, hogy Istent megismeri, és megmarad mellette úgy, ahogy Jézus tanította és példát mutatott. Ez a győzelem a halál felett.

Jézus tanítását nemcsak hirdetni kell, hanem e tanítás szerint élni, példáját követni. Törekedni kell az általa felállított mércére, az emberségre. Ebben segít az a szeretet, melyre tanított, melyről példát mutatott. Ezáltal találunk egymásra: családban és közösségben. Ne legyen ,,üres sziklasír" a mi életünk, hanem az örökkévaló szeretettel legyen teljes. Ez a húsvéti győzelem a nagypénteki gyász felett, az örök élet öröme a halál felett.

A szeretett Isten adjon áldott húsvéti ünnepet és vezessen tovább életútjainkon. Maradjon áldásával életünkön, és húsvéti örömünket szentelje meg.

BÁLINT BENCZÉDI FERENC

unitárius püspök

2009 húsvétján