Pünkösd ajándéka

„És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala.

És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.

És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok.”

(ApCsel 2,2-4)

Kedves unitárius híveim, keresztény testvéreim!

Pünkösd ünnepe van, a harmadik nagy keresztény ünnepünk, de ha körülnézünk, a külvilágban semmi nem jelzi az ünnepet megelőző lázas készülést.

A templomi istentiszteleteken és a gyülekezeti bibliaórákon kívül semmi sem hívja fel a keresztény ember figyelmét erre az ünnepre, mint ahogy a pünkösd ünnepe előtti áldozócsütörtök is nagyon megfakult. Lelkészként sokszor tapasztaltam, hogy ha az emberek meghallják ezt a szót pünkösd, felkapják fejüket és olyan semmitmondóan néznek maguk elé: vajon mi akar ez lenni?

Miben áll ennek az ünnepnek nagysága? Hogyan fogalmazzuk meg az ünnep üzenetét a mában az Istent kereső ember számára?

Milyen lázas hangulat előzi meg karácsonyt. Mennyi reklám, felhívás siet figyelmeztetni arra, hogy közeledik az ünnep. De így vagyunk húsvét ünnepével is. Egyházi és világi oldalról nézve az előbbi két ünnepünk nagyon ki van „díszítve”. Annyira sok a díszítő elem, hogy a lényeget eltakarja a sok –sok cicoma.

Pünkösd árva királylány. Nincsenek feldíszítve az üzletek kirakatai, mint karácsonykor, nincs piros tojás, mint húsvétkor. Pünkösdkor nincs semmi.  Pedig ha jól szétnézünk és elgondolkozunk: a májusi pompában virágzó természetnél nincs szebb díszítő elem. Igen, ilyenkor a természetben kibontakozik és teljesedésre tör az élet ereje, a mindent megelevenítő és mozgásba hozó nagy erő. Az erő, amelyért kicsi és nagy, ifjú és idős mindennap fohászkodik.

Igaz, hogy az ünnepekkel együtt jár a külső díszítés. Minden téren ezt tapasztalhatjuk: egy kicsit jobban főzünk, szebb ruhába öltözünk, szeretetteljesebben próbálunk viselkedni, elviselhetőbbek akarunk lenni. Az ünnep azonban nem csak külsőség. Ünnep ott és akkor van, amikor megtapasztaljuk a látható emberi világ és a láthatatlan isteni világ metszéspontjait, megérezzük és meglátjuk a találkozási lehetőségeket. Ünnep ott van, amikor az ember találkozik Istennel, vagy legalábbis keresi a vele való találkozást. Ünnep ott van, amikor megmozdul bennünk a lélek, amikor tiszta és nemes gondolatok, szent érzések és erős elhatározások születnek meg, amikor munkába lendül a kéz, hogy a jót, a szépet és igazat cselekedje. Ez az ünnep.

A hétköznapok és ünnepnapok váltakozásának rendje figyelmeztet bennünket arra, hogy időnként fel kell emelnünk fejünket az örökös földre hajtott állapotból, hogy lelkünket meg kell fürösztenünk az isteni fényben, hogy tiszta levegőhöz jusson. Az ünnepnapok alkalmak, amikor megtapasztalhatjuk, hogy milyen jó és szép, hogy emberként Isten gyermekei és munkatársai lehetünk.

Pünkösdnek is megvan a maga ékessége, és ez nemcsak a virágzó természet. Igaz, ezt az ékességet nem az üzletek, nem a külvilág ajánlja fel nekünk, hanem magunkban kell megkeresnünk. Pünkösd ott van, amikor megérezzük, hogy Isten szeretete, irgalma, szentlelke megérint, átölel és megerősít. Erőt kapunk, hogy terveink, reményeink valóra váljanak és elindulunk, hogy a bennünk megmozduló Lélekről bizonyságot tegyünk embertársainkkal együtt.

A húsvéti élmény egyenként megerősítette a szomorkodó tanítványokat, felderengett előttük a Jézus által megígért jövő, de ennek a jövőnek a közös felvállalása csak pünkösd ünnepén történt meg. Akkor, amikor közösen mozdultak ki a tétlenségből, amikor a jeruzsálemi felsőházban együtt tudtak imádkozni és együtt tapasztalták meg a sebesen zúgó szél áramlatát, a kettős tüzes nyelvek égetését, valamint a nyelveken való szólás erejét.

Pünkösdnek is vannak jelei: a szél, a tűz és a beszéd, a nyelv, de ezeket magunkban kell felfedeznünk, szívünk, énünk mélyéből kell felhoznunk. Ezek birtoklása és használata által válik teljessé emberi mivoltunk és teszünk bizonyságot a bennünk lakozó lélek erejéről. Ezek által igazoljuk, hogy nyitott a lelkünk, isteni lélek szélzúgásával teljes, hogy gondolataink nem csontosodtak meg, érzéseink nem mesterkéltek. Isten szentlelkének beáramlása felfrissít és üdén tart. Tudunk mosolyogni és örömöt szólni. A szeretet tüze forrósít és a mellettünk élőt is melegíti, miközben úgy szólunk, beszélünk, hogy szavaink mindenki által érthetőekké válnak, és nem kell a félreértések bonyolult magyarázkodásába vergődnünk.

Ez pünkösd üzenete és ajándéka: nem csillagot bámulunk, nem csodálkozunk és elmélkedünk az üres sír misztériumán, hanem cselekszünk a bennünk lakozó isteni lélek által. Erre tanított nagy Mesterünk is. Ezért erősebb, határozottabb és szigorúbb ennek az ünnepnek az üzenete: a személyes részvételünket kéri.  A döntés után következnie kell a cselekedetnek, az ígéret után az ünnep annak beteljesítését kéri rajtunk számon. Magunkat, életünket kell felékesítenünk a pünkösd ajándékával és akkor erőt kapunk, hogy közeledjünk egymáshoz. Újra rátalálunk elveszett, szétesett közösségeinkre, családunkra, nemzetünkre és be nem teljesített ígéreteinket törekedünk beváltani. Akkor erőt kapunk, hogy ne csak egyéni érdekeinket munkáljuk, hanem a közösségért, gyülekezeteinkért, anyaszentegyházunkért dolgozzunk. Az Istent kereső ember számára, a mellettünk élők számára így leszünk támasz és útbaigazító. Így tudunk újból egymásra találni és kilépni egyéni vágyaink szűk világából. Így tudjuk megteremteni azt a közösséget, amely felismeri az isteni lélek széljárását, szentlelke tűzének melegét és azt a képességet, hogy tudunk a szeretet nyelvén szólani: félreérthetetlenül.

Pünkösd ünnepén járjunk nyitott lélekkel a világban, mindennapi munkánkat végezzük a lélek tüzével és beszéljük a szeretet nyelvét, mely felette áll minden korlátnak. Találjunk vissza megtagadott, elhagyott, elengedett embertársainkhoz, hittestvéreinkhez, hogy a pünkösdi közösséget építsük egyéni értékeinkkel, hitünkkel, szolgálatunkkal. Ezt tanította és ezt várja el tőlünk a názáreti Mester most és mindenkor. Ezt fogalmazták meg elődeink az Énekeskönyvünk 144. számú énekében:

Isten szent lelke égi láng,

Lobbanj fel szállj le, szállj le ránk.

Világot gyújtó szeretet,

Áraszd szívünkbe szent tüzed.

Kettős tüzes nyelv, harsonád,

A lelkeinken hasson át!

A bú szívünket eltelé,

Szólj hozzá, verj lelket belé.

Áldott és szép pünkösdöt adjon az Isten! Ámen

Kolozsvár, 2014 pünkösd nagyhetén                                                        Főpásztori szeretettel,

                                                                                                                 Bálint Benczédi Ferenc

                                                                                                                             püspök