Karácsony, 2oo6
 
„És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen. Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában”. Lk  2, 1ö-11
 
Ünneplő Gyülekezet! Kedves Testvéreim!
           
Karácsony  a jövő ígérete. Persze mi mindig a jelenben éljük meg. Karácsony azért a jövő ígérete, mert részben a gyermekről szól. A jövőt, mindig a gyermek biztosítja számunkra. A megszületett és megszületendő gyermek!!.
Igen, a mindenkori jövők ígéretei ők!! Akikben mindig bizalom és reménység van. Így volt ez kétezer évvel ezelőtt és így van ez kétezer év után, ma is.
            Abban az időben azt várta az ószövetség zsidó népe, aki elhozza számukra, elsősorban a fizikai, és a területileg meghatározható szabadságot. De egy jól „időzített” pillanatban,  - amit a próféták is megjövendöltek ugyan, de pontosan meg nem határozott időben -, karácsonykor, rádöbbentek arra, hogy a gyermek ennél fontosabb. (ha Heródest, vagy a királyokat, bölcseket, pásztorokat vesszük figyelembe,  kiemelhetjük mindkét tábort  a saját maga fontossága szempontjából) .
            A királyok, bölcsek, pásztorok látogatásával,  - angyalok által sugallt úton, a csillag útján történt megérkezésükkel a betlehemi jászolbölcsőhöz,  -  kerül az akkori világ elvárásai szerint Jézus a figyelem középpontjába, mondjuk így: a lelki megújulás  az első helyére. És a keresztény világ azóta a karácsonyi gyermek számára, örökre megőrizte ezt az első helyet.
            Testvéreim! Ha most itt ez áldott ünnepen a sportra gondolok, akkor azt mondhatom, hogy annak feltalálása, gyakorlása óta sok minden változott. Többek között ki tudja megmondani, hogy hány első hely dőlt meg? Hány bajnoki cím született egyéni és csoport küzdelmekben egyaránt? A legkisebb közösségi sportküzdelmektől elkezdve a világ, olimpiai bajnokságokig különböző szakágakban eddig milliókat kiáltottak ki győztesnek, jutalmazták, örökítették meg őket az eljövendő nemzedékek és évszázadok számára. Élsportolókról neveztek el intézményeket!
            A felsorolásban itt megállok!!
            Karácsony van!
            Az erkölcsi világban a jövő ígérete, Jézus született meg! A lélek eddig felülmúlhatatlan világbajnoka! Tudjuk-e igazán ünnepelni érkezését Karácsonykor!
            Ma a világ szenzációhajhász Testvéreim! Sőt időzíteni is tudja híreit egy-egy alkalomra! 2000 évvel ezelőtt Karácsony az Isten szeretetében kiteljesedni akaró világ számára volt jó értelemben vett szenzáció! A lelki elvárások valós eseménye! Öröm és boldogság!! Vajon ma az-e?
            Hogy karácsonynak sokféle vonzásköre van, ahhoz nem fér kétség!! A napokban nyílott városunkban egy nagyobb kereskedelmi központ, gyakorlatilag megközelíthetetlen volt az ünnep előtt. Vásárlási „magas láz” kerítette hatalmába az embereket. Ez a láz-tünet azonban sajnos legtöbbször csak az üzlet ajtajáig tart, belülről kifelé jövet. És azonnal véget ér. Megelégedve sóhajtunk fel: teljes lehet az ünnepünk, hiszen lehetőleg kedvezményesebben, és nem utolsó sorban szeretteink által az „angyalnak írt levél követelményeinek is” eleget tettünk. Ez lehetne karácsony igazi tartalma? Így is indult az első Karácsony?
Hallgassuk csak még egyszer Lukács evangélista tudósítását: „És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen. Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában”. Lk  2, 1ö-11
            Megtartó született, hirdetik az angyalok!! De miben is akar minket megtartani? Hiszen, ha egymás között most erről párbeszédet folytatnánk, akkor valószinüleg ebből a beszélgetésből az tűnne ki, hogy nincsen az életnek olyan területe, ahol minket Jézus megelőzhetne. Mi magunkról legtöbbször a legek szintjén beszélgetünk. Okosság, erősség, bátorság és egyebekben, mi vagyunk az ászok!
            És akkor? miben akar megtartani minket Jézus, a megszületett kisded?
            Testvéreim! Ha mégiscsak őszintén vizsgálódunk, akkor valljuk be, hogy  van amiben. Pl. szeretetben gyengélkedünk nem csak mi, ha nem az egész világ. Az igaz, hogy karácsonykor valamelyest fellángol a szeretet lángja, még melegít is, de aztán igencsak fagyos napok következnek a szeretet vonatkozásában még nyári időszakban is, Isten teremtett világára. Békesség és jóakarat az emberek között, hangzott az angyali szózat az első karácsony estéjén, és ez a hang azóta elcsendesült. És támadt helyette más hang, sőt kitudja hány? Az indulatnak hangja, a gyűlöletnek hangja, a háborúk csatazaja, valóságos bábeli zűrzavar, amikor az egyazon nyelvet beszélők sem értik meg egymás szavát.
            Kérdezzük meg Testvéreim hát  újra: ezek után lenne-e,   - ha a kétezer évvel ezelőtti angyali szózatot vesszük alapul - amiben megtartson minket a Megtartó?
            Igen, lenne! Mert bár erősek vagyunk, sokszor mégis ingatagokká válunk, bár békességre törekszünk mégis ellenkezője sikerül, jóakaratúak akarunk lenni, de sajnos ….
            Karácsony ezért mindig egy szebb  jövő ígérete. Jézus e felé a jövő felé mutatja számunkra az utat. Aki igaz lélekkel, a találkozás tiszta érzésével  érkezik Betlehembe, annak hazafelé majd csak egy út állhat rendelkezésére:  a királyok, a bölcsek, a pásztorok útja. A Megtartó útja. Ezen az úton a Heródes lelkületű embereknek már nincsen helyük. Mert reményeink szerint ezen az úton a szeretet, a békesség, az emberek közötti jóakarat irányítja lépéseinket. Adja Isten így legyen!   Ámen

Benedel Jakab

2006. Karácsony