Karácsony ünnepszombatján, Vasárnap!
Adventi beszéd 2oo6
„Elmentek azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala”. Lk 2,16
Ünnep küszöbén, Kedves Testvéreim! Kedves Atyámfiai!
Gyermekkorom két emlékét szeretném feleleveníteni egy olyan ünnep szombatján, amely érdekes módon vasárnapra, advent negyedik vasárnapjára esik. Amikor gyermeki lelkülettel karácsony ünnepére gondolunk, és velünk együtt milliók készülnek Karácsony estére!
Testvéreim! Gyermekkori emlékem egy olyan angyalváró naphoz kötődik – talán hasonló, mint a mai nap? -, amikor általában a falusi házaknál - akkor még - nemsok fürdőkádban és annál kevesebb zuhanyozóban lubickolhattak a gyermekek. 1963-64-et írhatott a naptár, amikor egy nagyobbacska tál, mérete szerint 8o cm átmérővel talán, apró gyermekként szinte fürdőmedencében pancsolva készültünk a karácsony estére. Nem emlékszem Testvéreim, hogy elkéstünk volna a templomi ünnepélyről, pedig édesanyánk négy gyermeket kellett mosdasson, felöltöztessen valahány ilyen és ehhez hasonló alkalmakkor.
A másik történet szintén kitörülhetetlen emlékezetemből. Egyik karácsony este, csak az 196o-as évek közepe-vége táján, arra ébredtem meg, - most már csak magamról beszélek - , hogy valahonnan, szinte a messzeségből angyali kórus énekelte: „Menyből az angyalt”! Tökéletesen emlékszem a nem sokkal azelőtti villamosításra is, és talán ez ébresztette a csodálatot bennem, hogy ilyen hamar érkezett meg gyermeki lelkünkhöz az „Angyal”. Egy Rádió.
Testvéreim! Történeteket mondtam el, talán ismétlem is magam. Angyalváró történetek, amelyek lelkileg mind Karácsonyhoz kötődnek, és tele vannak a karácsonyt várás titokzatosságaival, mint akár a pásztoroké, a három királyoké, a bölcseké kétezer esztendővel ezelőtt.
Testvéreim! Még most is el tudom képzelni, közel ötven éves fejjel magamévá tudom tenni, a karácsonyvárás hangulatát.
Igen. A felnőtt ember őszinte gyermeki érzését, amivel készül az ünnepre, Jézus születésének ünnepére!!
„Elmentek azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala”
Testvéreim! Ünnep szombatján, közvetlen Karácsony előtt, amikor már csak órák választanak el az ünneptől: vajon merre tart a mi igyekezetünk? Merre tart a keresztény világ?
Ma mindenki az európai újra egyesülésről beszél. Oda igyekszik!! Kivetítőkön számlálják vissza a perceket. Milliárdokat költenek arra, hogy minél hangulatosabban, - talán kábultabban?, érkezzünk meg egy olyan álomvilágba, ahol az ébredés lehet, hogy keserű és fájdalmas lesz!!
Merre tart a mi igyekezetünk? Merre tart a keresztény világ? Ismételjük a kérdést!
Üzletekbe, kirakodó vásárokba, idegesen törtetve a világűrbe, megelőzve egymást a tömegpusztító fegyverek gyártásában?! Mindig elkésve Isten közelségéből, vagy örökös fáradsággal a betlehemi jászolbölcsőhöz?
Gondoljunk a pásztorokra. Nem lehettek gazdagabbak, mint mi. Gondoljunk a királyokra, a bölcsekre. Tudásukból, „vagyonnyilatkozatuk ból” hiányzott valami! Ezt nem pótolta sem a tömjén, sem a mirha! A ragaszkodást, a szeretetet, a békességet nem találták meg máshol: Csak a Jászolbölcsőnél!! Jézus közvetlen közelségében!!
Olvasom a toplistát! A leggazdagabbakró l. Vajon tényleg gazdagok? Isten visszahívó szavára két sorba áll az emberiség Testvéreim, akaratlanul is: lelki szegények és lelki gazdagok indulnak el az örökkévalóság felé!!
Karácsony az egyik lehetősége annak, hogy melyik utat választjuk magunknak!!
Hogy kétezer esztendővel ezelőtt még milyen más utat is választhattak volna a Szentírásban szereplők, lehet, hogy érdemes lenne kutatni, lehet, hogy nem.
Mai kételkedésünket eloszlatandó, a felolvasott bibliai vers ad eligazítást: megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala”.
Advent erről szól. Az adventben útra indulóknak, bármely felekezethez tartozzanak is ez a céljuk. Megtalálni, azt, akire várnak. Megtalálni Jézust, a békesség fejedelmét! Azt, aki világra szólóan hirdeti: „ Jöjjetek énhozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű”. Mt 11, 28-3o
Igen! Adventben azonosulnunk kell az örömhír reménységével. Az örömhír forrásának megtalálóival, és az örömhír megtestesítőivel. Azonosulnunk kell részben a Szent Családot felkeresőkkel, az akkori királyokkal, pásztorokkal, bölcsekkel, de ugyanakkor azonosulnunk kell, az édesanyával Máriával, az édesapával Józseffel és a gyermekkel: Jézussal.
Karácsony este és az egész ünnep ezekkel az érzésekkel lehet csak teljes. Együtt lenni Testvéreim mindenkivel, akinek feladata van a lélek világának formálásában. Márpedig, hogy feladatunk van, az biztos. Istentől kapott küldetésünket teljesítjük azáltal, ha lelkileg is részt veszünk a karácsonyi angyali szózat megélésében!! Átérezni azt a lelki csodát, amely még ma is, modernnek nevezett világunkban a varázsában, - a szó nemes értelmében vett - ámulatban tud tartani milliókat a világ minden táján.
Ünnep küszöbén! Testvéreim!
Egyre erősödik az angyalok éneke! Közel vannak már a betlehemi istállóhoz a Jézust keresők. Lesz-e hely a szívünkben, hogy befogadhassuk mi is a kisdedet? Ne késlekedjünk megadni a választ, hiszen nemsokára, ha a nap lenyugszik: Karácsony este lesz!!! Ámen
Benedek Jakab
2006. 12. 24.