Az ajtó!

�Uram, nyiss ajtót nekünk� Lk 13,25

 

Kedves Testvéreim! Kedves Atyámfiai!

 

            Alaptermészetemnél fogva szeretek, aktuális, napirendi dolgokról prédikálni. Így lesz ez ma is, ezen a vasárnapon, amikor végtelenül nagy segítségemre siet, az amúgy mindig igencsak jó útitársam az �Unitárius Falinaptár�.  Eddig is sokat segített elmélkedéseim közepette, de most,  �igazán bejött�!!, ha egy üzletember szemszögéből fogalmaznám meg mondanivalómat.

            De mielőtt ezekről az új �aktuális eseményekről� szólanánk, Testvéreim, érdemes áttekinteni az alapgondolatunkat megelőző és következő néhány verset is.

            Jézus, a Tanítómester, példázatokat mond, beszédet tart Isten országáról, annak növekedéséről, az oda való bejutás feltételeiről, valamint arról is, hogy mi történik akkor, ha az emberek kirekesztik magukat ebből a lelki országból. Ki ne hallotta volna a mustármag példázatát, vagy a kovászról szóló jézusi gondolatokat. Egyszerre csodálatos és lélekemelő, figyelemfelkeltő és ugyanakkor ösztönző is Isten országa építésében kifejtett munkánk során Jézus minden szava.

Azért is érdemes odafigyelni jobban a Mester tanítására, mert napirenden hajlamosak vagyunk arra, hogy minden más munkánkat előtérbe helyezzük, és mindazt, amit Jézus itt kér tőlünk, mindinkább a háttérbe, a halasztás mellékvágányára irányítsuk.

Nevén nevezve a dolgokat, arról van szó Testvéreim, hogy valaki megkérdi a hallgatóság közül Jézustól: �Uram, avagy kevesen vannak-é, akik idvezülnek? Jézus pedig így válaszol: �Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni, és nem mehetnek�. (Lk 13,23-24) Jézus ezekkel a szavakkal valószínűleg az állandóan későket bíztatja nagyobb sietségre, ugyanis a következő versekben már arról beszél, hogy az elkésők már bezárt ajtóra találnak és a gazda, sem fel nem ismeri őket, sem pedig nem nyit ajtót számukra. Hiába kérlelik ��Uram, nyiss ajtót nekünk�, az ajtó zárva marad, és Isten országában a helyeket mások foglalják el.

            Egy kissé szigorúnak és szomorúnak tűnik ez Isten országába való bejutási történet, azonban, érdemes sokszor elgondolkodjunk Testvéreim igyekezeteink hogyanján és mikéntjén.

            Unitárius hitfelfogásunk, a Jézus tanításán alapuló állandó tökéletesedés és lelki gyarapodás következményeként, lehetővé teszi Isten országa építésébe való folyamatos bekapcsolódásunkat és az oda való bejutásunkat. Így mindenki számára egyszer eljöhet az az idő, amikor egyszerre lehet ez ország építője és lakója, hiszen a gazda, Isten, hitfelfogásunk szerint, szeretetéből és megbocsátásából következőleg bármikor ajtót nyit munkatársai számára.

            Nem nagyon szokásom,  - és ezt az elmúlt napokban valaki közvetett módon fel is rótta nekem, - valamikori hagyományos példákkal, történetekkel igazolni elmondott gondolataimat. Most egy kivételt teszek,  - de egyáltalán nem az említett kívánság kedvéért - , és elmondom azt a történetet, amelyet talán a gyülekezet tagjai közül már ismernek is. Egy festészeti kiállítás képeit nézegetve az egyik vendég, egy házon egy ajtót fedez fel, amelyen kívül felől, - bárhogy is nézi -, de nem talál kilincset. Kérdésével a művészhez fordul: mondja kérem, ezen az ajtón hogyan lehet bemenni, hiszen nincsen rajta kilincs? A művész válasza összefügg felolvasott bibliai versünkkel: Ezt az ajtót belülről kell megnyitni, - mondta.

            Testvéreim, érdemes elgondolkodni mélyen e történetecske mondanivalóján. Ugyanis rólunk szól e történet és egyben arról is, hogy képesek vagyunk-e mi magunk ajtót nyitni mindazon találkozás és tanítás előtt, ami közelebb vihet minket Istenhez, Jézushoz, embertársainkhoz. Mindazokhoz a lelki dolgokhoz, amelyek önnön életünk szorgoskodása nyomán Isten országa ügyét szolgálják, vagy éppen ellene vannak!!

            Az egyetemes szeretetet valló keresztény világban Testvéreim, a napokban enyhén szólva érdekes dolog történt. Az egyik dán napilap Mohammed próféta karikatúrájából tett közzé képet. Mohammed prófétáról tudjuk, hogy Kr.u  57o körül született Mekkában és az Iszlám vallás legnagyobb prófétája lett. Tanításának lényege: �Iszlám az, hogy tanúságot tégy arról, hogy nincsen istenség, csakis Allah és hogy Mohammed az Allah követe, hogy az imádságot rendben tartsd meg, hogy a zakátot (a szegények számára rendelt közadót) fizesd meg, hogy a ramadanban böjtölj és az Allah házához végezzed a haddst (mekkai zarándoklást), ha módod van az utat megtenni�. (Világ vallásai, Dante kiadó, 241 oldal: Iszlám lényege)

            A hírekből szerzett indoklások szerint halálos bűnt követtek el az újságírók, amikor megszegték azt a törvényt, miszerint � az iszlám hagyományok tiltják Mohammed bármilyen ábrázolását, még a tiszteletteljest is�. Krónika újság VIII évf. 22. szám.  Megnyugodni látszott a helyzet, amikor nyugat-európai újságot a tiltakozásokra reagálva, a sajtószabadság megsértése cím alatt ők is átvették ezeket a karikatúrákat. Lehet, hogy mindez helyénvaló is lenne, azonban mindennek van határa. Testvéreim, engem személy szerint az hozott ki nyugalmi állapotomból, miközben figyeltem a mindenre kész felbőszült iszlám követőket, hogy az egyik francia újság szerkesztője azzal magyarázta �dicső tettét, amellyel átvette és közölte ezeket a rajzokat�, idézem a Krónika újság fent említett számát �igen, jogunkban áll Istent karíkirozni�, aztán pár sorral lennébb egy németországi konzervatív lap így érvel: �hogy az istenkáromláshoz való jog szilárd demokratikus szabadságjog�. Hát megáll az ember esze!!

            Milyen emberre vall,  - ha keresztény, ha muzulmán,  - hogy ha minden gátlás nélkül képes valaki  belegázolni lelkek mélységeibe?

            Hol vagy keresztény Európa? Hol vagy Jézus tanításait, a szeretetet, a békességet hirdető ember? De hol van az az alapvető emberi jóérzés, amely feltétel nélkül elfogadja a másikban a testvért, a felebarátot?

            �Uram, nyiss ajtót nekünk�!! Engedj be és világosítsd meg értelmünket, mert úgy tűnik, hogy a fény évszázadában nagyon sokan még mindig sötétségben élnek!!

            Lám Testvéreim, az egymás meggondolatlan sértegetése hova vezet!

Emberek kell meneküljenek mások élvezethajhászása nyomán. Honfitársak, talán testvérek, barátok élete forog kockán csak azért, mert a lelkek ajtaja vaspántokkal van bezárva az egymás iránti jóérzés, az egymás iránti tisztelet előtt. És akkor hol van az Isten tisztelete? Milyen találóan mondja: János apostolnak közönséges első levele írója a 2. rész 9. 1o. versekben: �A ki azt mondja, hogy világosságban van , és gyűlöli az őt atyjafiát, az még mindig a sötétségben van�. A ki szereti az ő atyjafiát a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való�.

            �Uram, nyiss ajtót nekünk�, minél hamarabb, mert nagy szükségünk van Reád!!!    És hozzál békét a háborgó lelkeknek!!    Ámen