Anyák napjára 2oo6-an

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok”. 1 Pét 5,7

            Ünneplő Gyülekezet! Kedves Testvéreim!

            Bár a felolvasott bibliai versünk nem éppen ilyen ünnepnapi, anyák napi hangulatban született, mégis érdemes, összehasonlításképpen elfogadni anyák napi ünnepi üzenetnek is.

            Isten, amikor megteremtette a férfit és azt biztosan olyan egyedülinek, talán árvának, talán elhagyatottnak látta, arról határozott, hogy „Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki segítő társat, hozzá illőt”. 1Móz 2,18

            Isten ebben a közös,  - ettől a pillanattól kezdve nevezzük családias  - állapotban,  képzelte el mindazt, amit teremtő tervében így fogalmazott meg: „Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be  a földet….”. 1Móz 1,28

            Testvéreim! Összehasonlításképpen említettem felolvasott versünket, de kérdezhetné valaki, hogy tulajdonképpen kivel is akarom összehasonlítani az Édesanyákat?

            A fentebb említett teremtéstörténeti állapotokkal kapcsolatban gondolom mindenki előtt egyértelművé lett, hogy Isten, a mindeneket teremtő Atyánk mellé állítom azokat, akik a legdrágábbak, a legkedvesebbek minden gyermeknek. Mivel egyáltalán nem akarok ünneprontó lenni, éppen ezért állítom párhuzamba a jó Istent és a jó anyát.

            Mert Isten saját hasonlatosságára teremtette a férfiút és a nőt, ezért gondolom, hogy nem képezi megbotránkozás tárgyát ezen összehasonlítás, sőt merem állítani, hogy e két személytől függ a legnagyobb mértékben a mindenkori gyermekek élete és sorsa.

            A bibliai versünkkel kapcsolatosan alázatosságról, Istenben vetett bizalomról, és nem utolsó sorban vigyázásról szól Péter levelének e része.

A keresztény ember tudja, hogy mindezek az érzések közvetlen hozza tartozói, meghatározói kell legyenek az embernek, de különösen ez sugárzik ki a mindenkori édesanyákból gyermekeik felé. Isten jellemének ezen fontos részei annyira befolyásuk alatt tartják az anyákat, hogy ezért ők azok,  akik a legnagyobb mértékben képesek azonosulni Isten törvényeivel, Isten akaratával.

            Igen, Testvéreim az alázatosság a mindenkori édesanyák nagy-nagy erénye. Az alázatosság, mint egy ajándék csomag úgy foglalja magába a türelmet, a béketűrést, a megbocsátást, az elnézést. Mind ezek olyan szálak, olyan  erős kötődések az anya és gyermeke között, amelyek közül, ha valamelyik meglazul, annak nagyon szomorú következményei lesznek, gyermekre és anyára nézve egyaránt. Csak az enyhébbeket említem: egymástól való lelki és fizikai eltávolodás, elhagyatottság és lehetne még sorolni.

            A másik a bizalom! E nélkül nem alakulhat ki őszinte kapcsolat anya és gyermeke között. Egyáltalán magának az életnek minden dolga a legteljesebben anya és gyermeke bizalmas kapcsolatában bontakozik ki. A legtöbbször az édesanyának mond el gyermeke minden olyant, ami akár az örömét, akár pedig a bánatát jelenti. És az édesanya az, aki nemcsak meghallgatja gyermeke szavát, de éppen úgy, mint a jó Isten, türelmével és jó tanácsaival irányítja, egyengeti övéi életútját. Ahol nincs bizalom, anya és gyermek között, ott maga a szeretet sem teljes.

            Bár a vigyázást a felolvasott versünk kapcsán a péteri levél magatartás formára érti, intésként és óvásként említi a teremtmény, az ember irányából a teremtő, Isten  felé, azonban itt és most Testvéreim a vigyázást egy másik megközelítésből is megemlíthetjük.

            Vigyázni azt is jelenti, hogy odafigyelünk egymásra. És itt újból az édesanyáké a legtöbb érem. Ők azok, akik féltő gondoskodása és tekintete árnyékként követi a gyermeket születése pillanatától, a legszomorúbb alkalmakig, amikor az édesanyák kell utolsó útjukra kísérjék gyermeküket. Mennyi mindent lehetne az aggódásról, a gondoskodásról mondani. Mennyire hasonlít ez az édesanyai, az anyai érzés, ahhoz az isteni gondoskodáshoz, amelyet életünk minden pillanatában megérzünk és a legtöbben átérzünk teremtő Atyánk irányából.

            Ünneplő Testvéreim! Ezekben az összefüggésekben gondolunk ma az édesanyákra bárhol is éljenek ők a nagyvilágban.

            Ezekkel az érzésekkel gondolunk azokra az édesanyákra, akik már nem lehetnek közöttünk, de a  felolvasott bibliai üzenet szellemében élték életüket, szolgálták a szó nemes és igaz értelmében azt a családot, ahova őket Isten rendelte.

            És ennek a versnek tükrében gondolunk a leendő édesanyákra, akiknek Isten azt a mindenkori anyai szerepet szánta, hogy legyenek eljövendő gyermekeik, de ugyanakkor Isten világának is alázatos, bizalmat sugárzó, arra életük árán is vigyázó szeretetteljes munkásai.

            Testvéreim! Kicsik és nagyok. Ifjabbak és idősebbek, most pedig lélekben adjunk át egy szál virágot, az édesanyáknak, az anyáknak és köszönjük meg értünk való fáradozásukat. Úgy is ha közöttünk vannak és úgy is ha már nincsenek közöttünk. Mert ők mindig velünk vannak!!!   Ámen

Benedek Jakab

2006. május 7.