Az ajándékozásról!!!

Adventi beszéd 2oo5

 

� Nagyobb boldogság, adni, mint kapni�. .ApCsel 2o, 35

 

            Kedves Testvéreim! Kedves Atyámfiai!

 

Elég rövidnek tűnhet ez a bibliai vers a kedves hallgatóságnak, de úgy gondolom, hogy értelmében, mélységében annál többet mondó.

            Gyermek és kora ifjúságom kitörülhetetlen emlékei, és élményei közé tartozik a munkás hétköznapok után következett vasárnap. Általában valamennyi. Nem csak azért, mert ideig-óráig legalább megállhattunk és megpihenhettünk, erre az időszakra letehettük kezünkből a mezőgazdasági munka eszközeit. De azért is, mert a vasárnap reggeli órákban, készülődve a templomba, meghallgathattuk  a Kosuth rádiót. Különösen az adventi időszak adásai kötötték le figyelmemet. Két dolog borzolta enyhén szólva lelki nyugalmamat.

Az egyik, a következetes helyzetjelentés volt az erdélyi magyar-kisebbségi állapotokról.  A falurombolás, az egyre teljesebb elszigetelődés a külvilágtól és az ezekkel járó már-már tökéletesen felőrlődött idegállapotok.  Ma az euró és dollár világában, amikor még a legeldugottabb falvakban  a legidősebb emberek is, �csak úgy� valutában számolják meglévő vagy elkövetkező vagyoni állapotukat, egy érdekes történet jut eszembe.

- Valamikor 1986-ban, vagy �87-ben feleségem Amerikából, Floridából hazaérkező rokonsága 2o dollárt ajándékozott többek között nekünk is. Nem az akkori titok megőrzése miatt, de már nem is tudom, hogy hova rejtettük, milyen féltve őriztük, ezt az összeget. Nem az akkori valóság értéke miatt, és nem is azért, mert attól tartottunk, hogy ellopják a tolvajok.  Akkor ők még nem is voltak ennyien, mint ma. Akkor elég volt az ajtófélfának nekitámasztott nádseprű, vagy vesszőseprű, mert a jó szomszédasszonyok kávé hiányában is hosszasan és nyugodtan elbeszélgethettek egymással a falu dolgairól. Az ok, amiért félni lehetett, az nem volt más, mint az emberek folyamatos megfélemlítése,  a hatalom által, a mindenféle valós és rémhírek a titkosrendőrség tetteiről. Már úgy döntöttünk, hogy egy percig sem tartsuk tovább a dollárt, egyszerűen elégetem. Végül, mint a mesében �89-ben változott a helyzet, persze inkább csak, ami a dollárt illeti. -

Tehát ebben az állapotban, amikor nagyon kellett figyelni a gépkocsi tulajdonosoknak a páros és páratlan vasárnapokra, amikor egy vagyonnal ért fel egy 2o literes benzinjegy, amikor , ha valaki varrógépet akart vásárolni mézet, nyulat, tojást, szénát,  - Óh Istenem! - ,  egyáltalán mezőgazdasági terméket kellett beszolgáltasson, amikor hiába kérdezte a kisgyermek, hogy tessék mondani boltos néni: az ötven banis csokoládé hány lej? Amikor a polcokról már rég hiányzott a kenyér, a cukor, a tej, a vaj, egy-egy ilyen adventi vasárnapon a Kosuth rádióban elhangzott reklámok voltak azok, amelyek akkoriban ahhoz a másik csoporthoz tartoztak, amelyek szintén enyhén szólva borzolták lelki nyugalmamat. Ahogy közeledett minden évben a Karácsony, úgy érkeztek egymás után az ezüst és arany vasárnapok. Az ezekhez kötődő reklámban pedig mesebeli képek jelentek meg, nemcsak előttem de minden itt élő ember előtt. Agyoncicomázott karácsonyfa, mindenféle déli gyümölcs, édesség és játék!! Óh, ne is soroljam Testvéreim! Itt nálunk híre-hamva sem volt annak, amit ott pillanatok alatt felsoroltak. �Nagyobb boldogság adni, mint kapni�.  Próbálom bele illeszteni e Pál apostoli üzenetet abba az állapotba, azokba az állapotokba és az eredmény mind a két felén ez üzenetnek: annyi mint: semmi. Nulla, vagy zéró hétköznapibbra fordítva a szót, de ez az eredményen nem sokat változtat.

Elgondolkodom, hogy tényleg ez volt az eredmény? és átszalad hírtelen a gondolatvilágomon a megvilágosodás érzése. Igen, ez, de csak: anyagiakban. Mert lelkiekben tökéletesen talált akkor, azokra az időkre e bibliai vers.

Érdekes Testvéreim, hogy abban az egész társadalmat megfojtó lelki terrorban nagyobb volt az egymásra való figyelés, a szó igaz és nemes értelmében mondom ezt. Nagyobb volt a segítő készség, nagyobb volt a szeretet.

Az irigység, az önzés, a kapzsiság akkor még nem eresztette úgy bele méregfogát egyéni és közösségi életünkbe, mint talán most. Akkor igazi öröm, boldogság volt adni, sietni segíteni, a testvéren, a szomszédon, a baráton.  Együtt érezni a bajbajutottakkal, a szenvedőkkel. Úgy tűnik jelen pillanatban, hogy gazdagabb volt a lelki világunk akkoriban, mint most.

            Az elmondottak alapján bibliai versünk a múltba mintha jobban érezné magát, mint a mában. Sokkal több követője, szimpatizánsa volt - ahogy mondják ma, az egyes csoportok körül tülekedőknek - !, mint manapság. Pedig ez apostoli üzenet is örök érvényű. Mindig a mához szól! Ez üzenet értelmében, a jelenben kell kifejtse tevékenységét Isten gyermeke. 

Örök érvényű, mert az örömről beszél, a minden pillanatban megélhető örömről, amely tulajdonképpen Isten csodálatos ajándéka minden gyermeke számára.

            Testvéreim! Isten ezt gyakorolja velünk szembe, irányunkban: �Nagyobb boldogság adni, mint kapni�!!! Ez teremtő Atyánk egyik megélt, megcselekedett  �jelszava� is felénk. Hiszen Ő folyamatosan sugározza önmagát teremtett világa felé. Ő a jóság, az igazság, a gondviselés� És ezt nem feltétellel teszi, nem kamatra és egyéb haszonszerzés szándékával adja.

            Bár tudjuk, hogy az Ő lelki ajándékai mellett elenyészőek a mi ajándékaink irányába, de éppen az advent figyelmeztet, hogy többet is tehetünk,  - hiszen többre vagyunk képesek � hogy mi is beállhassunk az Őt megajándékozók sorába.

            Nem vagyunk szegények különösen lelkiekben, és éppen ez jogosít fel arra, hogy általunk is teljesíthető a szentírási üzenet:  �Nagyobb boldogság adni, mint kapni�.

            Ha jól tudom, ma arany vasárnap van! Egy hét múlva Karácsony első napját ünnepli a keresztény világ.

            Legyünk Testvéreim, ne csak hírvivői e vasárnap üzenetének, de megélői és megcselekvői.

Adja Isten, hogy milliók és milliók ismerjék fel és érezzék meg: �Nagyobb boldogság adni, mint kapni�! Így legyen!

Áldott ünnepre való készülődést Kedves Testvéreim e Pál apostoli üzenet jegyében!!   Ámen