Értékrend  !!  ??

�Akkor hozzámenvén egy az írástudók közül, a ki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között?

Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből,  teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. Mk 12, 28-31

Kedves Testvéreim! Kedves Atyámfiai!

Általában nem szoktam a prédikáció címével kezdeni egyházi beszédem, de ma ezt teszem! És máris mondom, hogy e cím alatt próbálom gondolataimat elmondani: Értékrend!!

�Nagyanyáink telei nem ilyenek voltak� mondja a klímakutató: Zágonyi Miklós.  Én azt hiszem, hogy nem csak a telek különböztek a mostaniaktól, de nagymértékben különbözött értékrendjük is, sokak mai értékrendjétől.

Nézem Testvéreim a szerbiai balkáni �hóhér� halálával kapcsolatos eseményeket. Egyszer csak egy �zokogó emberre� leszek figyelmes, aki kétségbe esetten mondja: �az ő élete már nem ér semmit, meghalt a vezér, meghalt az, aki nekik tanácsot adott, aki őket irányította  és most  nincsen, aki és ami értelmet adjon az ő életének� A gyászoló összesereglettek között koruk szerint édesanyák, nagyanyák siratják az elhunytat!! Átfut az agyamon: vajon ők miért sírnak? Azt, hogy a másik embertársuk úgy meg van hatódva még megértem, mert külsőleg is látszik rajta nagymértékű fájdalmának kisegítő oka!! De az édesanyák, a nagyanyák miért sírnak? Ismétlem magamban a kérdést! Amikor élt és munkálkodott a �hősi halott�, -mert most már így nevezik az elhunytat - , akkor éppen az ők fiaikat küldte más édesanyák gyermekeinek meggyilkolására! Valóban a �hőst� siratják? vagy saját magukat? Ez az Értékrend?,  cikázik, mint villám fejemben a kérés. Te jó Isten!  Tényleg, mi is az értékrend mai világunkban?

Testvéreim a balkáni háborúról statisztikai adatok vannak személyekre lebontva: ki, mikor, hol, hány embert ölt meg, hányat tett nyomorékká, hány tízezer ember fekszik még most is ismeretlen tömegsírokban, hány tízezer ember holtestére találtak rá? Hány leányt és tisztes kort megért asszonyt becstelenítettek meg, hány család lett földönfutóvá, hányan hagyták el az országokat, hány tízezer lakóházat romboltak le, hány ezer kilométer utat, hidat tettek járhatatlanná? És hadd ne soroljuk tovább. Szörnyű pusztítás, Isten őrizzen mindenkit!! És ez volt valakinek az érték rendje!! Ez volt az életcélja!! Tébolyodott elképzelése, és ezt siratják halálával nagyon sokan!!? És mert ez most valamelyest megszűnt, ezért nincs értelme annak a zokogó férfi életének? Ezért hull az asszony, az édesanyák könnye? Értékrend?

Nem tudok Testvéreim megszabadulni ettől a gondolattól.

Ha valóban ez így van, ahogyan említettem, - márpedig a híradások ezt mutatták � akkor igaza van a klímakutatónak, hogy nagyanyáinknak  telei nem ilyenek voltak! De nem csak a telei! Folytatva a gondolatot mondjuk ki, a lelkük sem ilyen volt, mint annak a könnyező szerb asszonynak a lelke, aki a gyilkosért jobban sírt, mint százezer, gyermeke nélkül maradt édesanya !! Jobban sírt, mint százezer, anya nélkül maradt gyermek. Mint több százezer, a háború poklában ide-oda menekült. Mint kitudja hány, tömegsírban fekvő, eltűnt után kétségbeesetten kutató, szerb, horvát, albán, macedón család!!

Mi hát az értékrend? Persze felekezetek, hitfelfogás szempontjából, tisztábban látás, vagy elvakultság szempontjából is feltehetjük ezt a kérdést. De itt és most, húsvét ünnepére készülve maradjuk a kétezer éves kereszténységnél és Jézusnál!!

Valljuk be őszintén, hogy itt sem volt mindig egyértelmű a Jézus hagyatékaként, az Ő munkássága idejéből maradt értékrend. Sokat porlott az évszázadok folyamán, sokszor változtatták sokan, ezeket az értékrendeket, kényük-kedvük szerint.

Az írástudó kérdésére Jézus így válaszol Testvéreim: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből,  teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. Mk 12, 28-31

Mit lehet még ehhez hozzáfűzni?

Elsősorban azt, hogy sokat kell még ezekről a dolgokról beszélni, azért, hogy összességükben valamelyest eljussanak tudatunkig ezek a kétezer éves csodálatos intelmek, eredeti formájukban!!!

Aztán megélni kellene Jézus tanait. Nem félremagyarázni, nem, ha nem tárgyilagosan, összehasonlítva mai világunkkal, mérlegelni kellene a dolgokat!

Azt kellene megszívlelni, hogy manapság az igazi hősök nem azok, akik az indulat, a gyűlölködés háborúiban tűnnek el és hallnak meg, ha nem azok, akik ezeket meg tudják előzni, és az életeket megtudják menteni Istenországa számára, Isten szent ügye számára!!

Azok igazán Isten gyermekei, akik szeretni tudnak minden irányban, nemcsak befele, de kifele is!!

Testvéreim! Sokat változott a világunk, - ismételgetem a szólamot � de azért jó lenne, ha valamiben állandósulna. Jó lenne, ha nem kóborolna, és nem lenne kitaszított, idegen és jövevény!

Ezt pedig a jézusi két legfőbb parancsolat hozhatja el mindannyiunk számára: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből,  teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. Mk 12, 28-31

Kereshetünk és találhatunk magunknak aranyat, tömjént és mirhát!

Hódíthatunk meg országokat, igázhatunk le milliókat,: ha szeretet nincsen mibennünk, semmik vagyunk, mondja Pál apostol.

Jézus üzenetét bár meghallanák minden felé, ahol emberek élnek. Bár ezért hullana soknak a könnye és nem a gyilkosokért!!. Óh, bár lenne ez a föld a békesség Földje, és rajta az emberek testvérekként élnének!