Hasonlatosságunk……!?

(ágenda konfirmáció alkalmával 2008-ban)

„Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai”. Rom 8,14

            Kedves Konfirmáló ifjak! Ünneplő Testvéreim!

            Amikor embertársainkkal találkozunk,  és hirtelenjében nem ismerjük meg egyik a másikat, szinte egyértelmű, hogy megkérdezzük kinek a fia, leánya vagy! Így volt ez minden időben, hogy az ember hasonlóságot keresett akár lelki, akár fizikai vonatkozásban ifjabb és idősebb nemzedékek között. Szinte humoros történet, amit itt elmondok. Egyik idősebb papbácsi mesélte, hogy amikor őt fiatalon kihelyezték a kishomoródvölgye egyik falujába lelkésznek, egy,  - akkor még létező – kovácsműhelyben találkozott a szomszéd faluból oda érkező emberrel. Sehogy sem ismert fel a lelkészben ez a szomszéd faluból érkező valaki helybélire való hasonlóságot és megkérdezte: te kinek a fia vagy? Amikor a fiatal lelkész megmondta a nevét, a kérdező így szólt: én ilyen nevű embert ebben a faluban nem ismerek’

            Testvéreim! Felolvasott bibliai versünk szintén hasonlóságot keres bennünk, és pontosan megmondja kihez, és mi módon hasonlíthatunk. Hogy még ennél is pontosabb képet kapjunk eredendőségünkről, idézném a 1Móz 1,26-27. verseiből a következőket: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra……Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket”.

            Szüleinkre, elődeinkbenni hasonlóság keresésünket megelőzi lám egy olyan hasonlóság, amely minden egyes emberre vonatkozik, aki ezen a Földön él. De, Testvéreim, vajon tényleg igazat mondtam? Mindannyian hasonlítunk Istenre, arra hivatkozva, hogy Ő a mi Teremtő és Gondviselő Atyánk? Ha valaki most megkérdezné tőlem, mindannyiunktól, hogy kinek a gyermekei vagyunk, mert nem talál hasonlóságot sem magatartásunkban, sem viselkedésünkben, sem kötődésünkben Istenhez, mi lenne a mi válaszunk? Az, hogy: hogy nem ismersz: hiszen én Isten gyermeke vagyok!?

            Ünneplő Testvéreim! Ahhoz, hogy hozzuk valakinek a formáját, ahhoz magunkban kell hordozzunk néhány sajátosságot. Ma ezt különböző vegyszerekkel, eszközökkel évszázadok különbségében is ki lehet mutatni. DNS vizsgálatnak nevezik ma ezeket. De vajon ezekkel a csúcstechnikákkal meglehet-e állapítani, hogy mi Isten gyermekei vagyunk?

            Nem! Mert ezt  minden földi lehetőségtől eltérő, csak Istentől származható képességgel lehet  megtudni: és ez a LÉLEK. Isten csodálatos ajándéka az ember számára. És csak, akiket ez a Lélek vezérel, azok Istennek fiai.  És milyen ez a Lélek? Tele van szeretettel, telve van jósággal, békességgel, egymás iránti türelemmel. A mindenkori megbocsátás áldott érzésével. És persze sokáig lehetne sorolni a lélek-összetevőket. A fontos az, hogy ez legyen életünk mozgatója, Isten lelke legyen életünk iránytűje. Mert akkor, legalább egy hasonlóságot azonnal felfedeznek bennünk az emberek, és már nem leszünk idegenek egymáshoz. Mert Istenhez hasonlítunk.

            Ez az alkalom is ezt a hasonlóságot erősítse bennünk. Így legyen! Ámen

Benedek Jakab

2008. május 18