Úrvacsorai ágenda 2006

 

„Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága”.  Jn 8,12

 

            Ünneplő Gyülekezet! Kedves Testvéreim!

 

            Hogy világosságra vágyunk, hogy szeretjük a fényt, a napsugarat, bármilyen vényforrást, ez természetes, ez az élet velejárója. Ugyanis a fényben, a világosságban teljesedik ki előttünk. A fényben, a világosságban teljesedik ki Isten teremtett világa, ez gyönyörködteti lelkünket, akár virágzó rétet, akár dalos madarat, akár magát Isten gyermekét látjuk. A szomorúság és fájdalom akkor vesz erőt rajtunk, ha a fény, a világosság egyre halványulni kezd, ha mindinkább  sötétség vesz körül minket. Hány végtelennek tűnő éjszakán imádkozzuk, betegen, vagy beteg, szeretett hozzátartozónk ágya  mellett, óh bár megvirradna, óh bár hajnalodni kezdene! Mintha a világossággal enyhülne a fájdalom, mintha az ablakon beszűrődő fény maga a gyógyulás lenne.

            Igen, a fény az egészségesnek magát az életet jelenti, a szenvedőnek pedig a fény maga a reménység.

            Ha embertársainkra reá kérdezünk, hogy honnan várják ezt a fényt, ezt a világosságot, amely befolyásolja,  meghatározza jelenünk és jövőnk, bizonyára a legtöbben azt válaszolnók, hogy a felkelő naptól, vagy azoktól a se szeri se száma világítótestektől, amelyeket maga az ember talált fel az időknek folyamán. De bizonyára lennének sokan olyanok is, akik a felolvasott vers tükrében, éppen Jézusra mutatnának rá, őt neveznék meg, mint világosságot, mint fényforrást.

            És nem tévednének, hiszen erről szól a húsvét, erről szól az úrasztala. Erről szól és üzen számunkra az emlékezés jegye: a jézus által felkínált Úrvacsorai kenyér és a bor!

            Igen ezek számunkra a Jézus felé mutató fényforrások. Kétezer esztendővel ezelőtt, az első úrvacsora szereztetése alkalmával Jézus szelleme és szeretete rásugárzott, rávetítődött ezekre a szent jegyekre. És azóta, minden ünnep alkalmával ezen Jézusra emlékeztető jegyek, nem mások, mint maguk az örök fényforrások, amelyek minden keresztény embert el szeretnének vezetni a Mesterhez. De nem csak, ha nem a Jézusra való emlékezésen át elszeretnének vezetni Istenhez, elszeretnének vezetni az Emberhez, Isten gyermekeihez, valahányhoz, kivétel nélkül.

            A kérdés az Testvéreim, hogy mi észrevesszük-e, meglátjuk-e ezt a fényt, ezt a világosságot? És hogy tudjuk-e követni?

            Életünk vágyik-e e fényforrás, Jézus után?

            Az úrasztala, lám ilyen vonatkozásban szólít meg minket ezen az ünnepen! Manapság milliók indulnak el, amikor meghallják, hogy valahol részleges, vagy egész napfogyatkozás van!! Elkápráztatónak, csodálatosnak nevezik és kihagyhatatlannak életükből az ilyen alkalmakat! De vajon hányan indulnak el, amikor nagypéntek után, a fájdalom, a sötétség után Húsvét reggelen megjelenik a fény, a világ világossága, hogy általa részesei legyenek a lélek megvilágosodásának is.

            Testvéreim! Adjunk hálát az Istennek, hogy itt lehetünk, hogy számunkra ezen az ünnepen is felkínálta azt a világosságot, amely segítségével eljuthatunk az igaz és örök életre!!  Ámen