�Váltsd hát valóra ígéretedet, amelyet szolgádnak és házának ígértél, ó Uram, Istenem, minden időkre, és tégy úgy, amint mondtad�. 2Sám 7,25
Kedves Testvéreim! Kedves Atyámfiai!
Ígéret és annak valóra váltása. E körül a gondolatkör körül fog mozogni mai elmélkedésünk. Elképzeléseim szerint néha-néha benézünk a körön belül is, máskor pedig kívül maradunk, kinek ahogyan majd tetszik. Mindezt azért tesszük Testvéreim, mert emberi természetünkre akarjuk szabni, formálni e bibliai verssel kapcsolatos gondolatainkat.
Ahhoz, hogy valamelyest célt érhessünk, összehasonlítást kell végezzünk ígéret és ígéret között. Pontosabban, a beváltott ígéretek és a be nem váltott, elfelejtett ígéretek között.
Előre szeretném bocsátani, hogy az elmondandómban nincsen semmi személyeskedés és, ha kell még bocsánatot is kérhetünk előre egymástól. Azonban fontos megemlíteni, hogy mind a két, előbb említett csoportnak egyaránt birtokosai vagyunk mi emberek, szinte kivétel nélkül. Ebben a földi világban zajló beváltott és elmulasztott ígéretek párharcától messze eltérő és teljesen elkülönül az Isteni ígéret. Tulajdon képen ez is az a mérce, ahonnan el kell induljon az ember, Isten gyermeke. Amikor Isten megteremtette az embert, és az annyiszor emlegetett saját hasonlatosságát próbálta kivetíteni gyermekére, akkor, - ha egy kissé ironikusan fogalmazunk, - azt is mondhatjuk, hogy az ígéret betartásának lelkületéből mintha kevesebb jutott volna a teremtés koronájának. Valahogy, valamilyen oknál fogva, - ezt most már annyi idő után pontosan megállapítani nem lehet, - megtört az egyenes vonal, (- ha egyáltalán volt ilyen - ) és az ember a maga görbe útját kezdte járni az ígéretek végtelenül széles skáláján mozogva. Ez folytatódik évezredek óta, és úgy tűnik, hogy nincs megállás, az ember önmagának nem tud megájt parancsolni.
Most pedig nézzünk be a körön belül, mint ahogy az előbb már utaltam erre a lépésünkre és képzeljük el, hogy ott, életet meghatározó szabályok vannak. Tulajdon képen ez a kör lenne az a Föld, ahol nap mint nap élünk. Egymásra utaltan, vagy Robinson-i életmódban, de mégis egy olyan társadalom szorításában, ahol időközönként mégis csak tudomást kell vegyünk egymásról. És ebben a sokszor talán egymásra is erőltetett együttélési formában, akarva, akaratlanul oda kell figyeljünk arra a meghatározó sarokkőre, amelyre fel van írva: Ígéret. És máris a székely ember ajkán el is hangzik a folytatás: �az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó�. És valóban itt kezdődik az, amitől nap, mint nap retteg az ember.
A körön belül maradva folytatásként az ígéret vonatkozásában a felelősség, az embernek az embertársa iránti felelőssége merül fel. Fontos, nagyon fontos időnként elgondolkodni ezen, hiszen életek forognak kockán, a könnyelműen kiejtett ígéretek folytán a percek éveknek tűnhetnek, vagy gyötrődő, álmatlan éjszakák lesznek.
Igen, felelősséget említettem az ígéretek betartása, vagy be nem tartása vonatkozásában és máris százezreket látok magam előtt, ahogy menekülnek e felelősség alól.
Dávid imájában megfogalmazott bibliai versünk, nem annyira Istenhez, mint annál inkább az emberekhez, magamhoz és mindenkihez szól. Hányszor megtörtént már életünkben, hogy amikor ránk kérdeztek, vagy mi kérdeztünk másokra az ígéretek betartása vonatkozásában, hebegtünk és habogtunk, elhihetőt és elhihetetlent mondtunk egymásnak, csak hogy szabadulhassunk kellemetlen állapotunkból. Igen, mint birkózók a szőnyegen, menekültünk a körön kívül, hogy ha egyebet nem, de legalább felszusszanhassunk, ígéreteink okozta fáradságunk alól.
Manapság szomorú és lehangoló, ahogyan - közösségekért, egész nemzetért, tíz és százmilliók életéért �felelős� emberek, - megbotránkoztatóan tagadnak le percekkel azelőtt kiejtett szavakat. Az élet minden területén úgy tűnik jól irányzott arculcsapások csattannak el képletes formában, semmibe véve azt közösséget, amely a megbízólevelet ezeknek az embereknek kiállította.
Szenvedők eltorzult arca, reménykedők kétségbeesett tekintete, megannyi ideges ember a tanú arra, hogy mennyire különálló fogalom máma, az elhangzott ígéret, és annak meg cselekvése. Mintha már nem is egy bolygón járna már e kettő!!
Mert mi magunk is így tapasztaljuk lépten nyomon az életünkben, éppen ezért próbáljuk meg Testvéreim az általunk ledöntött, - sajnos nem megdöntött - mércét újra felállítani.
Próbáljunk nagyobb felelősséget tulajdonítani kiejtett szavunknak, ígéreteinknek. Emberi becsületünk is megkérdőjelezhető embertársaink által, ha tett ígéreteinknek nincsen aranyfedezete cselekedeteink által. Ámen
Benedek Jakab
2005. augusztus 10.