Az irgalmasság lényege

"Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bünösöket a megtérésre". Mt 9,13

            Kedves Testvéreim! Kedves Atyámfiai!

            Tovább haladván a Húsvét-fejé vezető úton, úgy érezzük magunkat, mint egy forgalmas autópályán. Itt is, ott is az útat jelző, az irány mútató táblákkal találkozunk. E böjti, - remélyük forgalmas – lelki uton, Isten legjobb gyermeke, Jézus egy "útjelzőtáblát" mútat nekünk. Nem annyira az irány van ezen feltüntetve, mint annál inkább az a tömeg, az az "ember anyag", amely, ahogyan a felolvasott versből is kitűnik: nem egyféle összetételű. Erről az "összetételről" olvasunk a megelőző versekben, amikor Jézus "tanitványelhivó " úton van és Mátét a vámszedőt szóllitja meg. "És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni avámszedő helyen, a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén követé őt". 9v.

            Máté elhivását követően kerül Jézus olyan emberek közé, akikről a 1o. vers szól. "És lőn, a mikor ő letelepedék a házban, imé sok vámszedő és bűnös jött oda és letelepedtek Jézussal és az ő tanitványaival az asztalhoz". 1ov Ez a találkozás, ez az eggyüttlét döbbenti meg, botránkoztatja meg a Jézust és tanitói munkáját már amúgy sem jó szemmel néző irástudókat és farizeusokat, akik a tanitványok felé egy kérdést tesznek fel: "Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszdőkkel és bűnösökkel eggyütt?". 11v

            Erre a kérdésre válaszol Jézus, és itt Testvéreim beszédem alapgondolata mellé szinte egyenrangúan olvasom a 12. verset is. Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egézségseknek van szüksége orvosra, ha nem a betegeknek". A 13. vers hasonlatos ehhez. Ami mégis eltérő a kettő között, ami a többlet,  az a 13. vers bevezetőjében van: "Elmenvén pedig tanuljátok meg mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot".

            Testvéreim! Hogy e versrészt jobban megértsük rá kell világitanunk, meg kell látnunk olyan dolgokat, amelyek a jézusi üzenetbe gyökerezve, életünk, társadalmi létünk részei, és sajnos meghatározói is. Nem éppen közmondás, de sokat emlegetjük: ameddig valaki egészséges, addig minden rendben, amikor beteg már senkinek sem kell. Persze ezt szokták mondani sokan könnyelműen az életkort véve alapul is. És a lényeg, a szomorúság, a döbbenet éppen ebben van: az ember viszonyúlása embertársához, a társadalom viszonyúlása, magatartása a közösség részéhez: az emberhez, és főleg az értékrend megállapitása az ilyen esetekben.

            Példaként emlitem a kedvezményes gyógyszernélkülisé get a pénz alap hiánya miatt!! Nem csak napi, ha nem folyamatos küzdelem van miatta.  A beteg emberrel senki nem törődik. Mert nem tud állani a lábán, kicsi széket cipel magával a 7o-8o éves idős ember, hogy aztán órákat, napokat üldögélve dideregjen,  fagyoskodjon gyógyszertárak előtt. Az, aki éppen évtizedekre tehető munkahelyén, a nagy hajszában, egészségtelen körülmények között kapta betegségét. Taszigálják, megalázzák, mert még élni szeretne!!

            A társadalom másik szomorú képe: a szegénység. Oka szinte felsorolhatatlan. Róluk is alig vesz tudomást valaki. Munkanélküliek, hajléktalanok egyre növekvő száma az egész világ társadalmi berendezkedésé nek gondja.

            De vajon az-e??

            Ahogyan az irástudók és farizeusok 2ooo évvel ezelőtt nem értették Jézus felhivását, Testvéreim, úgy nem érti meg azt a mai világ, a mai ember sem!!

            Mit mond a Mester?: Két, közel párhúzamos vers: "nem az egézségeseknek van szüksége orvosra, ha nem a betegeknek". Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bünösöket a megtérésre". Akár fizikai, - testszerinti -  akár lélekszerinti üzenetét vegyük e felhivásoknak a jézusi meglátás egyértelmű: Ő mindenkép Isten gyermekét, az embert, a felebarátot, a felebarátot akarja testben és lélekben egyaránt egészségesnek látni.

            Igen, és őppen a jézusi irgalmasság az, ami ezt lehetővé teszi. A jézusi irgalmasság a külömbség az általa hirdetett "új lélekvilág" Istenországa, és az akkori, valamint a  mai mindennapok között.

            Mert, Testvéreim! a mának sokkal több az áldozata, mint ahányon "megkönyörül".

            Itt lehetne szólani betegségekről, élelmezésről, vizhiányról,  - fegyveres konfliktusokró l, öszzetűzésekről, háborukról nem is beszélve. Ismétlem, sokkal több az áldozat, mint ahányan irgalmasságot nyernek.

            Éppen ezért kellene a világ hatalmassainak és másoknak is felidézni és elmélyűlni Jézus üzenetében: meggyógyitani önmagunk és másokat is. Felismerni a jézusi út igazságát és útjelző tábláinak fontosságát. Rálépni a megtérés útjára és erre hivni másokat is. Megértetni az emberekkel, hogy csak ez a járható út hosszútávon. A többi mind múlandó, mind a pillanatnyit keresi, végeredményében pedig a rozsda, a moly martalékává lessz. Csak a Jézus által meghirdetett irgalmasság vezethet az életre és tarthat meg benne.

            Egy húmoros történet, végkicsengése sajnos  sokak  mai világszemléleté nek képe:

            Emberek utaznak az autóbuszban, amikor egy fiatal észrevesz maga mellett állani egy idős embert. Illedelmesen megszóllitja a bácsikát és átakarja adni a helyét. Az idős ember igy útasitja vissza a felkinált helyet: maradj csak fiacskám, mert ha megörekszel, állhatsz eleget.

            Igen, ez a mai világ összképe apró mozaikkockákbó l összerakva.

            Ezen akar Jézus változtatni ünnep felé haladásunkban, amikor talán fogékonyabbak vagyunk a jobbra.

            Testvéreim! Jöjjetek, segitsünk Jézusnak, a názáreti Mesternek!  Én hiszem, hogy az ember és a világ is megváltozhat! ! Ámen

Benedek Jakab

2008. 02. 17.