Mindenki egyformán Isten gyermeke!!!
�Uram, Te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk�. Zsolt 9o,1-2. 12.
Kedves Testvéreim! Kedves Atyámfiai!
Felolvasott bibliai verseink leggyakrabban akkor hangzanak el, amikor valakit utolsó útjára kísérünk. Ha az életkor 7o, vagy 8o esztendő, akkor ezekkel a kezdő versekkel és az ezek után következőkkel veszünk búcsút szeretett családtagunktól, rokonunktól, ismerősünktől a temetőben, a nyitott sír mellett.
Ezen a vasárnapon azonban egy érdekes esemény, történet kapcsán ezek a versek is bekerülnek vasárnapi istentiszteleteink alapgondolatai sorába.
Történt ugyanis, hogy az elmúlt héten gyermekünk az egyik helyi üzletbe tért be, elektronikai cikket vásárolni. A vásárlás után, - és mert valószínű egyedül volt azokban a percekben az elárusítóval az üzlethelyiségben - , az elárusító beszélgetést kezdeményezett. Megkérdezte hány éves és a válasz után az volt a véleménye, hogy akkor gyermekünk igen boldog lehet. Miért? kérdés következett és a válasz erre: hogy, mert olyan időt él, amikor az elkövetkező napok, idő, az egyesek, a kiválasztottak számára magát a boldog életet jelentik, a többiek viszont különböző események, történések miatt elpusztulnak, meghalnak. Bizonytalan, nehezen meghatározható mindez, mondta gyermekünk, de az elárusító ragaszkodott ahhoz, - és ezt a pult alól gyorsan elővett és pontos helyére kinyitott Bibliából többször is megerősítette, - hogy már mint a világvége � mert tulajdonképpen erről van szó - az elkövetkező napokban bekövetkezik.
Persze, hogy mindenkit a maga hite üdvözít alapon, most elköszönünk a nem mindenki számára �örömhírt� hirdető embertársunktól, azzal, hogy még másoknál is szerencsét próbálva örvendjen az üzletbeli szabad idejének, és mi visszatérünk valós életünkhöz.
Bár tapasztaljuk, hogy mindennapjaink fizikailag, lelkileg sokszor fenyegetnek különböző életünkre törő eseményekkel, betegség, testi bántalmazás, erőszak és így tovább, azonban ez mindösszességében sem jelentheti csak a �kiválasztottak� megmaradását és a többiek elpusztulását Isten teremtett, életre hívott világában.
Igen, Testvéreim, ez a történet és még sok más embertársunkkal történt hasonló esemény késztetett arra, hogy - semmi kép a teljesség igényével -, de mégis legalább egy istentisztelet, prédikáció erejéig ezekről a dolgokról is beszéljünk.
Mai vasárnapra szóló Bibliai üzenetünk első két verse Isten létezését a világteremtés előtti időkre helyezi. �Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. Ebben a zsoltárosi megfogalmazásban én úgy érzem Testvéreim, hogy egyáltalán fel sem merülhet a hívő, vallásos ember kételkedése, gyanúja Isten létével kapcsolatban. Teljesen érthető � mondhatnám így is �, hogy Isten volt, Isten van és Isten lesz. Igencsak verejtékes munka lenne a kezdeteket kitudakozni, tehát többet erről feltárni, mint amiről a Szentírás tudósít. De ugyancsak életeket igénybe vevő, mérhetetlen erőt és akaratot követelhetne az is, ha egyáltalán valakinek sikerülne kitudakolnia a véget.
Így hát Isten gondviselése, oltalma alatt, rossz lehet annak, aki valakit is rémhírekkel �fenyeget� a világ végével kapcsolatos dolgokat illetően.
A kiválasztás, azonban lám, történetünk részeként kézzel foghatóan mégis ott motoszkál az emberek fejében.
Alapját ennek szintén a Biblia szolgáltatja. Isten kiválasztott népéről, az Egyiptomból Mózes vezetésével kiszabadult zsidóságról a Bibliában sokat olvasunk. De ez az Ószövetség világának a szemléletét tükrözi. Aki átlapoz az Újszövetségbe és Jézus mondásaira, tanításaira figyel, az már egyetemesen gondolkodik Isten és ember kapcsolatában. Bizonyára éppen az Ószövetségnek személyre korlátozott világa készteti Jézust arra, hogy a hitnek fényét �kiszabadítsa a véka alól� és a gyertyatartóba tegye azért, hogy : ��.. fényljék mindazoknak, akik a házban vannak�. Mt 5,15 A gyermekét minden körülmények közt szerető Istent, és az Isten felé nyitott, őszinte lelkületű ember képét rajzolja meg Jézus tanításaiban és példázataiban hároméves tanítói útja során.
A Jézus lelkületű emberrel hoz kapcsolatba a 9o. Zsoltár 12, verse is. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk�. A bölcs szív túl lép minden önmutogatáson, át tudja lépni akár a vallási, akár más korlátokat és nyitott, szabad teret biztosít Isten gyermekének, lelki, fizikai, szellemi vonatkozásban egyaránt. Ezért volt Jézus több az ő kortársainál. Ezért van még ma is időszerűsége a jézusi tanításoknak. Mert addig, amíg sokan zátonyra futnak hitelvek, lelki korlátozottságok vonatkozásában, addig Jézus valóban a harmadik évezred felé is mutatva, mindenkit Isten gyermekeként, testvérként, felebarátként szólít meg. Az ember Isten világának egyetemes részeként kell segítse társait, kizárva a kiválasztás és a kitaszítás érzéseit.
Mindehhez valóban bölcs szív kell. Mindehhez valóban a testvériség Jézusi lelkülete kell. És akkor nem lesznek sem kiválasztottak, sem önérdemeik szerint tolakodni akarók. És akkor senki sem lesz, sem lépés előnyben, sem lépéshátrányban. Ha nem, ahogy Jézus fogalmazott: � Én és az Atya egy vagyunk�. Jn 1o,3o Igen, ha életünk valamelyest azonosulni tud az elmondottakkal, akkor valóban az Atya és mi mindannyian, mint az ő gyermekei, egyek leszünk. Akkor nem lesznek kiválasztottak, vagy kiközösítettek, mert egyformák leszünk!!! Ámen
Benedek Jakab
2005. szeptember 21.