Isten nevében, együtt!

�Mert minden nép a maga Istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökkön örökké�. Mik 4,5

Kedves Testvéreim! Kedves Atyámfiai!

Tova tűnt a pünkösdi ünnep. Mint a pihenésnek napjai, már feledésbe is mentek talán. Egyéni és közösségi életünk sok-sok megoldásra váró gondja az élet valóságos és képzelt harcterére szólítottak ismét. Azonban az ünnep lelki tartalma, üzenete még itt van, naponként visszacseng lelkünkbe. 

Nem is lenne keresztény emberhez méltó, az a magatartás, ha az ünnepi, vasárnapi, de nem csak, ha nem valamennyi evangéliumi üzenet, jézusi tanítás, beszorulna a térbe és időbe, és nem lehetne ezek felett �hatalma� a mi életünkre nézve.

Idézőjelbe tettem, mondtam, a hatalom szót. És most arra gondolok, hogy mi mindennek, bizony hatalma van a mi életünkben. Például a pénznek. Ha nincs, akkor kordában tart, fékezi, sőt megbénítja elképzeléseinket, vágyainkat. Ha van, akkor szintén ő parancsol, széles teret nyitva meg kielégíthetetlen látomásaink előtt. De ott van a betegség hatalma. Egyik pillanatról a másikba szétkergeti valóra váltani akart álmainkat. Fizikailag és lélekben is ledönt lábainkról. Képes a teljes megsemmisítésre is. Vagy ott van a társadalmi-közigazgatási hatalom, a minket körülvevő világ hatalma. Ebbe bele lehet képzelni mindent, ami korlátokat szab a szabad élet elképzeléseinek. És lehetne sorolni mind azokat a dolgokat, amelyek ránehezednek életünkre és korlátozzák fizikai és szellemi szabadságunkat.

A hatalom szó kapcsán jut eszembe, egy másik megvilágítása ennek a fogalomnak. A Mt ev. 7,29. verséből ezt olvassuk: �Mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók�. Az előbb felsorolt hatalmak mind, mind a korlátok hatalmai. A jézusi tanítás hatalma, azonban egészen más. Ez felszabadító hatással bír a hallgatóságra, a követőkre nézve. És, hogy ez mennyire igaz, azt a hegyi beszédben található jézusi tanításokkal lehet igazolni. És Jézus példázataival, és Jézus egész életével�

Igen, a keresztény ember, az egész keresztény világ éppen ezért követi, éppen ezért fogadja el a jézusi eszméket, mert ez a �hatalom� a lélek szárnyalását teszi lehetővé. Ez a hatalom lebontja a korlátokat, lebontja az elválasztó falakat, amelyeket az akkori írástudói, farizeusi tanítás felépített és szilárdan tartott az emberek között. De nem csak akkor, ha nem ma is. Pontosabban, ma sokan kampányszerűen űzik, és hívatás szerűen gyakorolják ezt az írástudói, farizeusi hatalmat. Esernyő alá helyezik, hogy védve legyen. Valósággal bezsúfolják ide az embereket. Szinte már, régebbi idők hátborzongató emlékei kerülgetik az embert! Hova lett innen a Jézusi tanítás hatalma? Itt nem is volt Testvéreim! Ezért nincs is mit keresni ezen a területen.

Az elmondottakat hallgatva, bizonyára sokunknak úgy tűnt, hogy elkalandoztunk a felolvasott bibliai versünktől és egészen más területre tévedtünk. De nem. Csak körbejártuk, és körülírtuk , hogy pontosabban lássuk a célt.

�Mert minden nép a maga Istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökkön örökké�.

A jézusi tanítás hatalmának tudható be, hogy e verset megelőző  Mikeási gondolat életre kapott. Életet nyert azáltal, hogy a Mester azt az Istenképet formálta meg tanítványai és hallgatósága lelkében, amellyel a prófétai gondolat gyökeret ereszthetett a kereszténység jól elkészített lelki talajában. Mik 4,2.-3. verseiből olvasom: �Pogányok is sokan mennek és mondják: Jertek menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útaira és Járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből. És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká, nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak�.

Jézus megtalálta azt az Atyát, azt az Urat, Istent, aki egyetemes és, akit egyetemesen elfogadhat oltalmazójának a kereszténység. A kiválasztás és kisajátítás időszakában nem volt könnyű elfogadtatni a mindenkié fogalmat. Tagadhatatlan, hogy egy kissé érződik az alapgondolatban a személyre szabott istenfogalom. De éppen ezt szabadította fel a magalakult keresztény anyaszentegyház és tette elérhetővé, mindenki által megtapasztalhatóvá.  A kereszténység ebben a tisztánlátásában, amelynek fénysugarát Jézus lobbantotta fel, egy néppé alakult.

E nagy közösségen belül bár vannak hitbeli, nemzeten belüli csoportosulások, azonban Isten mindenkinek gondviselő Atyja lett. Ennek megértését segítette elő számunkra az ismételten és életünkre folyamatosan kiáradó Szent Lélek.

Ez kell irányt szabjon, utat mutasson számunkra az elkövetkező időben is. Keressük hát, ezzel a mi, közös Atyánkkal való találkozást, járjunk, ahogy a próféta fogalmaz: �Urunk, Istenünk nevében�.

Testvéreim! Aki Isten nevében él és munkálkodik, az,  szeretetben, békességben él és munkálkodik.  Tegyük ezt Jézus tanításának hatalma alatt, Isten törvényeinek megélésével, örömmel, lelki megelégedéssel. Tegyük ezeket mind annyiunk Atyjának, Urunknak dicsőségére, embertársaink javára.  Ámen.