A jó cselekvésében, mindörökké!!

�A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el�. Gal 6,9

            Kedves Testvéreim! Kedves Atyámfiai!

            Isten alkotta, formálta világunk eredeti állapotát kutatók közül sokan megállapították, hogy az jónak teremtetett. Ezt nem is lehetne másként elképzelni, hiszen Isten maga a jóság, ebből következőleg minden egyebek, amik és akik tőle származnak magukon kell hordozzák a jóság jegyeit.

            Azonban, ha külön választjuk Isten teremtett világát az értelemmel megáldott és annak �befolyása� alatt élők, valamit az ösztön, a puszta létfenntartás kényszere alatt élők csoportjaira, akkor már eleve arra a következtetésre jutunk, hogy a felolvasott bibliai versünk nem mindegyik csoportra, nem minden teremtményre érvényesíthető.

            Éppen ezért e második csoport nem lesz beszédünk tárgya. Annál inkább, most azokra a teremtményekre gondolunk, akiket Isten okos értelemmel ajándékozott meg és megtisztelt azzal, hogy világformáló munkájában részt vehetünk.

            E nagy közösségen belül is azonban,  - amely több milliárd egyedet számlál, -  számtalan olyan kisebb, vagy nagyobb csoportot különböztethetünk meg, akikről egyértelműen el lehet mondani, amit a Szentírásban, Ézsaiás próféta könyvében megfogalmaztak: �Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr. Mert, amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál�. Ézs 55,8-9

            Igen, ezek, azok a kisebb, vagy nagyobb csoportok Testvéreim, akik teljesen ellent mondanak Isten teremtő tervének,  és mindenben akadály látnak, ami útjukba kerül. Gondolom, hogy nem téves az a megállapításom, hogy ezek az emberek letértek Isten útjáról. Bár manapság sok esetben teljességgel úgy tűnik, hogy Isten törvényeit és útjait nagyon sokan egyéni érdekre, gazdasági, politikai célok szerint formálják  - és ezt elfogadható érvekkel esetenként igazolni is tudják,  - Isten törvényeit azonban nem szabad egyéni, önös céloknak alárendelni. Azért nem szabad, mert ezek egyetemesek és ezekkel csak Isten rendelkezhet.

Hogy a világban történtek teljesen ellent mondanak ez utóbbi megállapításunknak, ez tagadhatatlan. Sokszor emlegetik a legvéresebb, a legtöbb emberi és anyagi áldozatot követelő századnak a 2o. századot. A két világháború, a különböző kisebb én nagyobb hatalmak külső és belső háborúi, a kelet európai több évtizedes szörnyűségek� És lehetne sorolni az ember-százezrekre tehető veszteséget. Ez az az időszak, amikor a felolvasott bibliai versünkben szereplő jó cselekedet haldoklott az emberekben, sőt esetenként már el is temették. Amikor bekövetkezett a  harmadik évezred, a 21. század, öt évvel ezelőtt, mindenki arról beszélt, hogy, na végre, feledjük el a szörnyűségeket és nyítsuk meg magunk előtt az új világ, a jó cselekedetekben gazdag, új évszázad kapuját. Mint említettem, lassan öt év telt el azóta. A világ pedig, ahogy Pál apostol más leveleinek egyéb üzenetét sem, úgy a Galata levél 6, 9. versét:� �A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el�,  sem hallotta meg. Persze tisztelet a kivétel szabálya ez esetben is érvényes. De összességében Isten gyermeke nem sokat változott.

            Az elmúlt hetekben többször volt alkalmunk találkozni a �nyugati civilizált világ polgáraival�. És mert teljesen természetes, hogy szóba jön a vallás is, - különösen, ha a templom ilyen közel van, -  sokan közülük meglepően teljesen távol vannak az Isten ismerettől. Talán soha nem is imádkoznak. Ha a templom múzeummá alakul, számukra ez szinte természetes. Ugyanis, -így mondják, - most teljesen más világot élnek az emberek, mint sok-sok évtizeddel ezelőtt.

            De ott van a másik példa. Muzulmán vallású testvéreink, naponta, kötelező módon, meghatározott időben borulnak le imádkozni mecsetek padlózatára. Mi hívő,  vallásos emberekként szent meggyőződéssel valljuk, hogy az imádság Istenhez vezet. Akkor, ha ez így van, akkor miért ölnek meg ezek az imádságos emberek naponta ezer és ezer ártatlan gyermeket és felnőttet? Így akarják őket Istenhez vezetni? Úgy gondolom Testvéreim, hogy túl szélsőséges érzelmek forrásaiból merítnek a �teremtés koronái�manapság,  és ezt megérteni nagyon nehéz, közös utat találni pedig teljesen lehetetlen.

            Az elmondottak után lehet-e létjogosultsága Pál apostol üzenetének?

            Válaszunk egyértelműen: Igen!

            Teremtettségünk alap helyzetére kell utaljak megint. Mi jónak teremtettünk.

Ma nagyon sokan keresik a gyökereket, a származás eredetét. Fiak keresik a szépapák szépapáit, rovásírásos megmaradt emlékek bizonyítják múltunk, sírokban található csontok és cserépedények tanúi annak, hogy évezredekkel ezelőtt milyen volt az élet és a civilizáció foka. Ha mindezek szemmel láthatóan és kézzel foghatóan nyernek valóságtartalmat, akkor jóságunk nem kutatható-e Istennél, mindenek forrásánál. De ugyanakkor ez a jóság nem származtatható-e le mireánk, Istennek 21. században élő gyermekeire? De igen!! Ezért a mi dolgunk, a mi feladatunk, Istentől kapott küldetésünk csak az lehet, amit az apostol megfogalmazott: �A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el�.

Bár a mindennapok szétforgácsolják erőinket, céljainkban legtöbbször csak  önös érdekeinket látjuk, mégis Kedves Testvéreim, Istenhez minket csak jó cselekedeteink emelhetnek. Igen meg vagyunk győződve arról, hogy ez az az egyetlen út, amely minket Atyánk hozzád emel, hozzád emel.  Jöjjetek, járjunk ezen az úton. Ámen.

Benedek Jakab

2005. augusztus 24.