"És Jézus felelvén monda nékik: Legyen hitetek Istenben" Mk 11,22

Kedves Testvéreim! Kedves Atyámfiai!

            Ha időrendi leirását szeretnők adni a felolvasott bibliai versnek, akkor az megelőzi azt az időszakot, amelyben ma a keresztény világ van a húsvéti ünnepkört illetően.

            Ugyanis a történeti kép szerint Jézus már bevonult Jeruzsálembe, és túl van az irástudókat, farizeusokat és még másokat is megbotránkoztató "templomtisztitá si műveletén" is. A szentirási tudósitás "nagykeddi"  eseménykét örökitette meg e különben "szövevényes" történetet.

            A 22. vershez tartozó fejezet cim igy foglalja össze e részben leirtakat: "Jézus megátkozza a fügefát, megtisztitja a templomot, hitre, imádkozásra, és bocsánat készségre int".

            Testvéreim! Amikor erre a prédikációra készültem, önmagammal is perbe szállva kapcsolódási pontot próbáltam keresni a fügefa iránti Jézusi átok, és a hit kérdése között. És feltettem magamnak a kérdést: a kettőnek mi köze egymáshoz? Annál is inkább, mert a jézusi találkozás a zöldellő fügefával, és a péteri visszaemlékezé s között eltelt egy időszak: a kettő közötti időzónában történt a templom megtisztitása: a pénzbeváltóktól, a galambárusoktó l, és másoktól.

            El kell mondjam azt is Testvéreim, hogy a Jézusi   "átkozódás"   nehezen  fér bele abba a képbe, amelyről azt tudjuk, hogy egészen más szinezete van, pl: tudjuk Jézus nagyságát a szereteben, a türelmességben, vagy a békesség megtartásában.

            Ugyanakkor ellentmondást látok a fügefa állapota és az úgynevezett  jézusi "dűhkiroihanás között", mert a 13. vers arról tudósit: "hogy nem vala fügeérésnek ideje".

             A kiváncsiságtól sarkalva utána néztem  e fügefa történetnek, de sehol különösebb – lehetőségeim szerinti -  magyarázatot nem találtam.

            Igy azt állapitottam meg, hogy a kételkedő tanitványok és az álmélkodó sokaság valamiszerinti mgyőzésére történik  mindez.

            Hogy mi ez a valami, hogy miről is akarja megggyőzni a tanitványokat és a hallgatóságát Jézus?

            Erre ad pontos és semmivel sem összetéveszthető választ a bibliai versünk: " És Jézus felelvén monda nékik: Legyen hitetek Istenben".

            Kedves Testvéreim!

            A fügefa esete győzhette meg a tanitványokat arról,  hogy Jézusnak - akinek ők már 3 éve követői – milyen rendithetetlen hite van Istenben, teremtő Atyjában. És, hogy ennek az Istenben vetett hitnek mekkora ereje van.

            Ha vissza gondolunk a tanitói utjára, akkor tudjuk, hogy Jézusnak még voltak "ilyen hit próbái".  Emlékezzünk csak a tenger lecsendesitésé re: "Hogy van, hogy nincsen hitetek" kérdezi Jézus a tanitványaitól. (Mk 4,40) Hasonló kicsengése van "az ötezer jóltartása"' (Mk 6, 30-44( történetet követő: "Jézus a tengern jár" cimet viselő (Mk, 6,45-52) résznek is, amikor az evangélista igy fejezi be a történtet: "Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elált a szél, ők pedig magukban szerfölött álmélkodának és csodálkozának vala".

            Ezek a történetek mind-mind arról tanúskodnak, hogy a néhány nap múlva bekövetkező szomorú események előtt, amikor már csak órákban mérhető az együttlét a Mesterrel, a tanitványi hitvilág még eléggé homályos, annak erőssége is alig mérhető.

            Bizonyára Jézus látva a tanitványok "ingatag lelki állapotát", a hittel való imádkozásban látja a lélek egyensúlyának visszaállitható ságát, amely valójában a mérleg nyelvét jelenthetné Isten és ember kapcsolatában.

            Jézusnak az utolsó napokbani lelki világára jellemző az is, ahogyan  egybekapcsolja a hit erősségét az egymásnak való megbocsájtás fontosságával. És, amint ezt függővé teszi az Atya irányából történő megbocsájtással. "És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket" (Mk 11,25)

            Azt is mondhatnók Testvéreim, hogy a hit egy olyan fundamentuma az ember lelki épitményének, amely szerteágazó fontos útvonalakon halad, de valamennyi egy cél felé közelit: és ez nem más, mint a Gondviselő Isten!!

            Már többször idéztük a jól ismert bibliai verset: "Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik" Zsid 11,6 A hit Istenben vetett bizalmunk forrása, kútfeje, egy alapfeltétel Isten és ember kapcsolatának jó irányba történő alakulásában, az atya-gyermeki viszony valóra vállásában.  Ugyanakkor a hit az embernek, mint a teremtés koronájának mozgató ereje, lelki egyensúlyveszté sünkben pedig egy biztos támpont, amelybe belefogodzva, belekapaszkodva az élettérben maradhatunk.

            Jézus az imádságban is kihangsúlyozza a hitet: "Azért mondom néktek, amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek" (Mk 11,24)

            A hit dolga eligazitást adni a vallásos    meggyőződés terén is. "A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés". "Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő". (Zsid 11,1.3.)

            Összegezés képpen Testvéreim elmondhatjuk, hogy hit nélkül összeomolna életünk. Reménytvesztett, csüggedt emberekként nem tudnánk bekapcsolódni Isten világformáló, teremtett világát szebbétenniakaró tervébe.

            Hit nélkül nem lehetnénk Isten munkatársai és hit nélkül Húsvétnak sem lenne jelentősége unitárius keresztényi életünkben.

            Éppen ezért ismételten, jól jön a jézusi felhivás, mert nem eltávolit, hanem annál inkább Isten közelőbe hiv minket.

            A fügefa története tehát egy újjabb bizonysága annak, hogy Jézus kitudja hansúlyozni az Istenben vetett hit erejét, még akkor is ha a kétezer évvel ezelőtti tanitványok, Péter és társai, vagy akár mi mostani Jézus követők kissé értetlenkedve figyeljük a történteket.

            Ez áldott vasárnapon fogadjuk hát szivünkbe Jézus bátoritó üzenetét: és életünk minden pillanatában valóban legyen hitünk Istenben. Ámen

Benedek Jakab

2008. március 7.