“Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük”. Mt 2,10
Ünneplő Testvéreim!
Az öröm szerzésnek bármennyire is furcsának tűnik nincstelen világunkban, mégis sok forráslehetősége van.
Különösen, ha igényeinket korlátozni is képesek vagyunk, akkor már parányi dolgok is örömet szerezhetnek nekünk.
Visszaemlékszem gyernekkorunkra, amikor különösen faluhelyen, ahol még annyi fény sem volt mint városon, ajaj, a legtöbbször petroleumlámpa világánál érkezett a karácsony. Bármennyire is megakartuk látni az angyalt, ennek öröme csak reggel ért minket, almával, bronzzal befestett dióval, házifőtt szaloncukorkával, és minden “házi” ötlettől átverejtékeztetett, feldiszitett karácsonyfa formájában. Akkor a kirakatok sötétek voltak, s a lelkeket is elsötétitették, amennyire csak lehetett.
Bár a mostanihoz sokkal szegényebb volt a világ, - legalább is közvetlen környezetünkben -, mégis Testvéreim örömként könyvelhette el a legtöbb család az eggyüttlét álldott, megtartó erőt jelentő érzését. Ma már például a legtöbb családnál ez nem az öröm forrása. Bár van internet lehetőség, webkamera és egyebek, s szinte a megtappinthatóságig érezni egymás közelségét, mégis valahol a tudat alatt, a jólét hátterében ott van az édesanyai, édesapai nagyszülői aggódás, vagy esetenként, - sokkal ritkábban, - a gyermeki féltés a szétszakadt, világbaröpült családrészek miatt.
Apró örömök sokaságát még lehetne sorolni, mert léteztek, és ma megsokszorozódott örömmel lehet gondolni arra, ha léteznek.
Nem tudom Testvéreim, nem tünik-e kinevetni valónak mai világunkban a felolvasott bibliai vers? “Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük”.
Csillagot látni, már közepesen jó látáslehetőséggel sem megpróbáló. Ezerszámra lehet látni őket az égbolton, de a nem beavatottaknak mind egyforma valahány. Azonban betlehemi csillagot látni, oda a bibliai történet tanusága szerint, - én is igy érzem - nem elég még a legélesebb látás sem. És, hogy miért nem? Mert nem csak testi szemeket, nem csak fizikai látásmódot igényelt, és igényel, de annál inkább a lelki látás, meglátás szükségességét állitja a középpontba.
Bölcseket emlit a vonatkozó történet, akik e csillagot meglátták, mint örömük förrását. Bizonyára kiváltságos lelki örömükből következtetőleg, értelmükről tanuskodik minden, az is, hogy más uton mennek haza és nem közvetlen Heródesnek adják tudtul a csillag utját.
Ünneplő Testvéreim!
Kétezer évvel ezelőtti első karácsonyt követő időkben a sziklákba vájt katakombákba is bevilágitott a csillag fénye. Sokan meglátták. Örömet szerzett számukra ez a fény.
Sziporkázó modern világunk szerez-e örömet nekünk? Meglátjul-e a csillagot? Lelkünket elkápráztatja-e a külső világ megszámlálhatatlanwatnyi világossága? Annyira, hogy a csillag fénye már nem is észrevehető?
Karácsonyi örömünk, Testvéreim a csillag fényében van. Mert világosságánál, Jézusra találunk. A keresztény világ számára ez jelenti a legtöbbet. Legyen hát az urasztala egy segédfényforrás, hogy a bülcsekkel együtt Jézusra találjunk. Ámen
Benedek Jakab
2007. december 25.