A természet megújult!

Vajon meg tud újulni az ember is?

És monda az, aki a királyiszéken ül vala: Imé mindent újjá teszek�.  János Jelenések 21,5/a

            Kedves Testvéreim! Kedves Atyámfiai!

            Kitekintek az ablakon és megállapítom: csodálatos Isten teremtett világa. Majd tovább szövöm gondolataimat, és azt mondom: Isten teremtett világa mindig csodálatos! Csodálatos tavasszal, csodálatos nyáron, csodálatos ősszel, csodálatos télen. És eszembe jut a teremtés hajnalán tett isteni kijelentés az  1Móz 1,31-bol "És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, imé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap". Nem véletlenszerűen választottam a hatodik napot Testvéreim "A világ teremtése" részéből, mint Isten fáradozásai közül valamelyiket.  Ugyanis,  itt befejeződik Isten alkotása a teremtéstörténetben. A teremtés így teljes és tökéletes lett.

Tényleg, valóban jól fogalmazok? A teremtés teljes és tökéletes lett? Igaz ez?

Újra kitekintek az ablakon és azt mondom, valóban igaz! De csak részben!         

Tavasz van, a maga leírhatatlan szépségével. És szinte hallani, amint Isten megszólal és azt mondja: legyen!! Legyen a réteken fű és virág! Legyen a légtérben vidám madárdal! Legyenek a fákon a kibomlott rügyek megszámlálhatatlan sokasága! Legyen kikelet! Legyen üdeség, frissesség! Legyen megújulás!

            Isten ilyenszerű parancsolatán, az ember csak csodálkozni és gyönyörködni tud. Pár nappal ezelőtt hihetetlennek tűnt, amit most látunk. Virágdíszbe öltöztek a fák! Az eső jótékony hatása többet ért az aranynál! Mindez Isten szavára: Legyen!! Mint a mesében, ahol a jóságos Tündér megsuhintja vesszőjét: és valami szépet varázsol a szerencsét kereső legénynek, itt Isten szava hallatszik: "Imé mindent újjá teszek".  És kisüt a nap, vagy ha kell megered az eső, új ruhába öltözik a természet! Milyen egyszerű! És ebben az egyszerűben Atyámfiai, mennyi isteni titok van!! Ez a titok  az, ami még csodálatosabbá teszi Isten látható és láthatatlan világát.

            Amíg így ámulom és bámulom  ezt az Isten teremtette, eléggé soha nem hangsúlyozható csodálatos  világot, gondolatomban újra előtérbe kerülnek a néhány mondattal ezelőtti kérdések: A teremtés teljes és tökéletes? Igaz ez? Vajon igazan mindenre reá lehet mondani, hogy "imé igen jó"?

            Elgondolkodom, és ahogy mondani szokták: átlátok a szitán. Réseket látok, ahol nem csak az áldott tavaszi napfény süt át jótékony melegével, de ezeken a réseken sötétebb, gomolyfelhőket is látok.

            Ezek a sötétebb árnyak, ezek a gomolyfelhők: maguk az emberek!! Mi, Testvéreim, igen sokan! Csupán csak a szerénység mondatja velem így, hogy igen sokan! Jobban megközelíteném a valóságot, ha azt mondanám: mi a legtöbben! Igen, pontosan az ember teremtésével vált hézagossá a teremtett világ. Az ember rést ütött a tökéletesen a szűnni nem akaró gyarlóságaival.  Igen, mert addig, amíg Isten a természet felé azt mondja, hogy legyen! És lesz fű, virág, madárdal és elkápráztató szépségű  minden egyéb, addig, éppen az ember makacsolja meg önmagát és mond ellent Isten megújulásra szólító parancsának.

            "Imé mindent újjá teszek"! Mintha süket fülekre talált volna ez az isteni kijelentés, ha az embert, mint, ebben a csodálatos munkában Isten legközelebbi  segítőjét vesszük alapul. Az önmagával meghasonlott �teremtés korona� minden ékességét elveszítette. Odalett lelkülete, tenni akarása a szép, a jó, az igaz érdekében. Önsanyargató és önpusztító lett, ahelyett, hogy hagyná virágba borulni Isten adta lelki képességeit!

            Ha, pedig a nagyvilágot nézzük, az már kész fájdalom! Elevenen vérző seb az egész öreg Golyóbis! A megújulást az ember abban látja, ha nap-mint nap valami olyat tud tenni, amivel még nagyobb fájdalmat, még nagyobb szenvedést okozhat másoknak!

            Ezért igaz, ha azt mondjuk, ez a világ még nem tökéletes. Az ember, ahogy "fejlődött és tökéletesedett" mindinkább letért a hatodik nap Isten által megállapított jóról. És azóta a napok teltével, arányosan távolodott Isten gyermeke a kezdeti tökéletességtől. Persze, negatív irányba!

            Tavasz van! Isten a megújuló természetben most ismét figyelmeztetni akarja "munkatársát". Újra reá akar ébreszteni minket arra, hogy van lehetőség a megújulásra. Ezért, Isten újjá teremtő akaratát, tenni akarását a jó irányába saját életünkre nézve nem szabad megakadályozni Testvéreim! Lehetőséget, alkalmat kell adjunk önmagunknak a lelki megújulásra. Valakitől a napokban megkérdeztem: hogy vagy? Hát, ez  a tavaszi fáradság -  mondta - , ez egy kissé megvisel!

            Kedves Testvéreim! A megújulni akarásunkban a fáradságnak nincsen helye!

Ha most nem akarunk lelkesedni a jó iránt, amikor maga a természet, ez a meseszép világ valósággal buzdít Isten akaratát cselekedni, akkor, akkor mikor?

            Engedjük hát, hogy Isten csodálatos tavaszt újító tette ragadjon magával minket is. Ragyogja be életünket az egymásért tenni akarás felemelő érzése. Mindezt azért, hogy lelkünk tavaszi új rügyeiből majd gyümölcs teremjen Istennek és embereknek egyaránt. Ámen.