Menekült sors!

„Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek”. Ámos 5,4

            Kedves Testvéreim! Kedves Atyámfiai!

            Június 20-a a menekültek világnapja. És arra gondoltam, hogy egy ezzel kapcsolatos fogalmat keresek a Szentírásban, és arra építem fel mai beszédem gondolatmenetét. Próbálkozásom azonban nagy szomorúságomra eredménytelen maradt. Tehát, legalább is én, sehol nem találok a Bibliában ilyen szót, kifejezést: menekül. Pedig több olyan közismert történetre is emlékezünk, amely nyilvánvalóvá teszi ezt az állapotot. Mert Testvéreim, ez valóban nem más, mint egy állapot, a természetes, megszokott életvitel feladása, egy újnak, nem állandósuló életkörülménynek az ideiglenes elfogadása.

            De hogy emlékeztessük önmagunkat a Bibliai menekültekre, máris a Káin és Ábel története jut eszünkbe. A testvérgyilkos Káin Isten haragja elől menekül: „És elméne Káin az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre”. 1Móz 4,16

            Ott van a másik jól ismert történet is: Ézsai és Jókób esete. A csalárdul megszerzett atyai áldás öröme a gyűlöletet lobbantja lángra a két testvér között, és Jákobnak menekülnie kell testvére haragja elől.

            Úgy is mondhatnók, hogy a zsidóknak Egyiptomból való kiszabadulásával elkezdődött egy olyan végelláthatatlan exódusz, amelyben a társadalmi, szociális, gazdasági, politikai élethelyzetektől adódóan az emberi mozgásoknak, helyváltoztatásoknak különböző megnevezéseket adtak.

            Ismerünk Testvéreim ilyen fogalmat, hogy vándorol. Jószántából valaki állandóan úton van, ezt az életmódot választva, akár hagyományokra hivatkozva, akár ebbe beleszületve, akár pedig ezt megszokva éli életét.

            Ismerünk ilyen fogalmat, hogy: kivándorol. Ez a szülőföld elhagyását jelenti, egy önmagunk által megállapított, vagy mások által bátorított cél érdekében.

            Sem a vándorlással, sem a kivándorlás okozta érzéssel nem téveszthető össze a menekülés. És nem is esik egyforma bírálat alá egy országban sem sehol a nagyvilágon. Míg az lőbbi kettőben: a vándorlásban is és a kivándorlásban is ott van az önnön jó szándék, addig a menekült állapot egészen más hátteret takar, egészen más indítóokai és egyben más következményei is vannak.

            Testvéreim! Sokan gyülekezeti tagjaink közül a második világháború során átélték a menekülés szörnyűségeit. Bizonyára álmatlan éjszakákat okoz még most is, ha ezek a több mint, félévszázados képek megelevenednek az emlékek között. Ha még frissebb eseményeket akarunk látni, akkor elég, ha bekapcsoljuk a televíziót és máris emberek ezreit látjuk a hátukon batyuval a világ minden táján. Van, aki a háború miatt menekül, van, aki járvány elől,  van, aki a természeti csapások, földcsuszamlás, földrengés, árvíz, vulkánkitörés és egyebek miatt puszta életét mentve, minden anyagi támaszát hátrahagyva menekül.

            A társadalmi megítélése is érdekes ennek az állapotnak. Ahogy mondani szoktuk, embere válogatja. Van, aki részvéttel van a menekültek iránt. Erre a célra táborokat alakítanak ki, ellátóközpontokat hoznak létre a menekültek megsegítése érdekében. Van, aki teljesen közömbös, sőt sokan ellenséges tekintettel kísérik ezeknek az embereknek életútját. Van olyan is, aki erre alapozva jövőjét, mások szenvedéseiből hasznot húz.

            Mikor menekültekre gondolok, akkor mindig előttem van egy kép. Ez a kép tulajdonképpen egy történet, talán 1982-ből. Vallástörténetet tanulva a teológián, a 80-as évekbeni palesztinok állapotáról volt egy kiállítás az egyetemisták házában, Kolozsváron. Palesztin fiatalok magyarázzák a fényképek szerint az ott uralkodó palesztin-izraeli állapotokat. Elkeseredett a hangulat, valószinüleg az együtt érzés, a  lelki támasz reményében jöhetett létre ez a kiállítás, amikor az egyik látogató megszólal és azt mondja: miért mentetek oda, miért nem fértek a bőrötökbe. És továbbment. Menekült állapot!! Szomorú sors.

            Testvéreim! Ha most az elmondottak után visszatérünk a felolvasott bibliai vershez, akkor felötlik bennünk a kérdés, hogy hogyan illeszkedik be ebbe a képbe Ámos próféta üzenete: „Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek”.

            Őszintén szólva, csak hittel. Egyébként nem sok keresnivalója van itt. Csak a hívő ember, a bármilyen élethelyzetben Istenre figyelni tudó ember tudja társítani a menekült állapottal Istent. Ugyanis ennél sokkal egyszerűbb, kevésbé megpróbáló élethelyzetben már sokan eltávolodnak  Istentől, nemhogy idegenben, ellenséges tekintetek között.

            Éppen ezért, sokszor lehet hallani  a költő szavát ismételve emberek ajkáról: Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csendesen és váratlanul átölelt az Isten”. Igen, Isten mindenütt ott van. Engem keressetek, és éltek! Isten nem ellenségként tekint menekült gyermekeire, és Isten nem is akarja sohasem ezt az állapotot. Hogy ez mégis így van sok esetben és sok helyen, annak csak az emberek az okai. A hatalomvágy, a gőg, a felsőbbrendűség érzése és éreztetése. Ebben keresendő minden normális, Isten adta élethelyzettel ellentétes állapot. És ezt csak úgy lehet megszüntetni, ha Istent keressük. Legelsősorban akkor, amikor menekült állapotokat idézünk elé. Akkor, amikor megszületik bennünk az indulat, a gyűlölet embertársunk irányába. Akkor kell keresni és megkérdezni Istent: Atyám, jó amit teszek?

            Káin kérdésével: „Avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának”. 1Móz 4,9 Ha van bátorságunk feltenni a kérdést, akkor Isten válaszol és Káin nem követi el a testvérgyilkosságot. Ha Jákob megkérdezte volna Istent, hogy vajon tisztességes-e, amit ő tesz apjával és testvérével, akkor nem kellett volna menekülnie Ézsau haragja elől.

            Levonva mindenekből a következtetést éppen a bibliai vers vezet rá minket arra testvéreim, hogy melyik az az út, amelyen nem menekültekként, hanem egymás testvéreiként élhetünk bárhol a nagyvilágon. Erre az útra éppen Ámos próféta mutat rá, éppen a próféta az, aki megmutatja az élet ösvényét: Igen, Kedves Testvéreim, kedves atyámfiai:  „Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek”. Ámos 5,4

            Szól Isten hozzánk is: Engem keressetek és éltek. És akkor mindenkinek lesz otthona, lelki nyugalma, és nem lesz senki többé menekült.  Ámen.

Benedek Jakab

2006. június 25.