Mi a bűn? És ki a bűnös?

Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől? Péld 2o,9

Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. Róm 4,8

Kedves Testvéreim! Kedves Atyámfiai!

Úgy gondolom, hogy nem csak egy felhívásnak tesz eleget az, a ki a bűnnel kapcsolatban szeretné megosztani prédikációs gondolatait híveivel, de annál inkább egy óriási kihívás is a bűnről elmélkedni.

Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, hogy kinek van igaza: annak-e a ki szó szerint bűnt emleget, vagy annak, a ki ezt vétek szóval helyettesíti, a lényeg az, hogy ezzel kapcsolatban eligazítást ad Unitárius Káténk 1o1., Mit nevezünk bűnnek? kérdése. A válasz: Bűnnek nevezünk minden tudatosan elkövetett rossz cselekedetet, mellyel Isten törvényét megsértjük. Itt pedig álljunk meg egy pillanatra.

Törvényt emleget a Káté, az pedig köztudott, hogy az sokféle. Elkezdve önmagunkon, egészen kiterjesztve a nagyvilágra lépten-nyomon törvénybe ütközünk. Pontosabban, a szabadság korlátozásának és megélésének mesterségesen gerjesztett akadálya vagy lehetősége a törvény. Most nem szeretnék vitába bocsátkozni senkivel, hogy szükséges-e bármilyen törvény, vagy sem. De, amint említettem, elkezdve önmagunkon, már-már megrögzött szokásaink is törvényszámba mennek, amikor azokról sem saját, sem mások érdekében nem tudunk lemondani. De túl minden törvényeken, amelyeknek száma és különfélesége ugyan nem kevés, gondolhatunk még, és főleg arra a Törvénykönyvre, különböző országok Alkotmányaira - itt a Szentírás sem kivétel, amelyben � óh Isten tudja � hányféle intés, figyelmeztetés, korlátozás, vagy éppen lehetőség van megfogalmazva.

Testvéreim! Bármelyik területén az életnek, minden, még a szociális, jótékonysági intézmények is, - amelyekről köztudott, hogy egyetemesek, - saját törvényeik szerint működnek.

Elhagyva az általánosságok világát, térjünk vissza felolvasott bibliai versünkhöz. Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől? Kapásból e kérdésre a válasz: senki. Azonban Testvéreim, véleményem szerint, a felelet nem ilyen egyszerű. Még akkor is, ha valóban egyet értünk a Példabeszédek könyvének írójával, miszerint a kérdés megfogalmazás kapcsán általánosan mindenkit a szerző egy kalap alá vesz, mégis vannak különbségek. És esetenként nem is kevés. Azon túlmenően, hogy szintén Unitárius Káténkat idézve: �Hányféle bűnt ismerünk?� kérdésre a felelet: �Kétféle bűnt ismerünk: cselekedeti és mulasztási bűnt. Cselekedeti bűn az, amidőn valaki bármi rosszat cselekszik. Mulasztási bűn pedig az, ha valaki a jót halogatásból, részvétlenségből vagy hanyagságból megtenni elmulasztja. (1o2. kérdés), valóban kimagaslóan nagy különbségek vannak a �bűnök� között!!

Őszintén szólva nagy ellentmondást látok a Bibliában felsorolt megannyi bűnlehetőség, vagy ténylegesen elkövetett bűn, valamint a mindennapokban valóban bűnként szereplő mulasztás feltárása és elismerése között. Addig, amíg az Isteni törvények a lehető legtökéletesebben felfedik az ember által elkövetett és az ember előtt bűnlehetőségként szereplő dolgokat, addig a mindennapok szemet hunynak nem csak a lehetőségek, de a már megtörtént bűnök felett is. Elmélyülni ebbe a kérdésbe, - így is fogalmazhatnék, hogy - a �tengernyi bűn aljáig� lehetne. Háborús bűn. Ez a történelem folyamán a legtöbb ember életét és a legtöbb anyagi javak tönkretételét követelte. Gyilkolás, rablás, fosztogatási bűn. Naponta rémületbe tartja az embereket. Megmenthető emberi életek ellen elkövetett bűnök: ide tartozik az éhező, szomjúhozó, különböző gyógyítható betegségekben szenvedők, - számuk több százezerre, milliókra tehető � segítségnyújtásának elhanyagolása, vagy teljes mellőzése. Az erőszak, a fizikai és lelki megfélemlítés, ezek mind-mind a bűnök különböző nagyságrendű és sokaságú csoportjaiba sorolhatóak be. Ha mindezeket és ezek mellet még ki tudja mennyit és hányfélét bűnként emlegetjük, - mert azok is -, akkor valóban Isten valahány gyermeke ezek közül némelyikbe besorolhatja magát.

A kérdés az Testvéreim, hogy van-e lehetőség ebből a bűnös világból való kilépésre? Van-e lehetőség arra, hogy életünkben, vagy annak legalább egy szakaszában valóra váljon a római gyülekezethez írt apostoli levél felolvasott verse: Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. Róm 4,8

Unitárius hitfelfogásunk és nem utolsó sorban unitárius életszemléletünk a más felekezetek által �eredetileg elrendelt bűnös világból� kiutat ajánl fel az ezt keresőnek. Ez az út egyenes és célirányos. Világos és félreérthetetlen, ugyanakkor félremagyarázhatatlan. Igen. A válasz a kérdésre és egyben az apostoli versre ez: a bűnös útról őszintén meg kell térni. Bűneinket megbánva szeretetben és jóságban napról napra erősödnünk kell. Ez feltétel és egyben feladat is. Aki erre a válaszra csak legyinteni tud, nem teszi ezt magára nézve valóban törvénnyé, szent kötelességgé, nem fedezi fel ebben Isten akaratát, cselekedeteiben pedig ezt nem teszi láthatóvá, az nem csak hogy nem lesz �boldog�, Pál fogalmazása szerint, de a bűnös világban, mint résztvevő és egyben áldozat lesz.

Kedves Testvéreim! Most a legfontosabb az őszinte önvizsgálat. Az emberiség történelme folyamán, fejlődése során már felállította a különböző �bűncsoportokat�, �bűnlehetőségeket�, de sajnos még mindig nem zárta le a sort. A mi feladatunk az, hogy a jelen bűnöket megszüntessük, az ujjakat megakadályozzuk. Isten segítségünkre siet ebben, azáltal, hogy lelkiismeretünk szavával törvényeinek betartására szólít fel minket. A válaszadás, úgy szóban, mint cselekedetben csak rajtunk múlik.

Igen, Testvéreim! Rajtunk, embereken a sor. Istent teremtette világunkért, nem csak a Teremtő, ha nem a Teremtmény is felelős.

Aki vállalja a felelősséget Isten világáért, annak vállalnia kell a felelősséget a bűnök megszüntetéséért is.

Testvéreim!

Óh jöjjetek, mi legyünk ezek! Óh jöjjetek, tegyünk ezért többet mindannyian. Ámen