Múlt és jelen (2004. augusztus 20)

(Istentisztelet aug. 22-én)

 

�Mert imé eljönnek a napok, azt mondja az Úr, és visszahozom az én népemet, az Izráelt és Judát, az mondja az Úr, és visszahozom őket arra a földre, a melyet az ő atyáiknak adtam, és bírni fogják azt�. Jer 30,3

 

Kedves Testvéreim! Kedves Atyámfiai!

 

Úgy is mondhatnám ezen a napon, hogy Ünneplő gyülekezet, feltételezve e megszólítás alatt azt, hogy minden jóérzésű magyar embert foglalkoztatja legalább egy gondolat erejéig  augusztus 20-a, Szent István Király ünnepe.

Ezen a napon, amely legközelebbi vasárnap Szent István ünnepéhez Jeremiás próféta könyvéből választottam a felolvasandó bibliai verset. Igen, mert Jeremiás próféta és kora pontosan annyira tele van mozgalmas eseményekkel, mint napjaink. Ezt reá lehet mondani a próféta személyes életére és arra a társadalmi-politikai helyzetre is melynek, mint próféta ő maga is aktív részese volt. Jeremiás, Ézsaiás próféta után született több mint száz évvel, papi családból. Egészen fiatalon hívta el őt Isten, annak az uralkodónak, Jozijának uralkodási éveiben, pontosabban a 13.-ban, aki vallási reformokkal és nemzeti ujjászervezéssel próbálta újraformálni a zsidóság életét. Persze, mint ahogy lenni szokott,  a reformoktól mindenki fél, ez akkor az uralkodónak sem sikerült. Megjelenik Jeruzsálem falainál a káld hadsereg és nagyon sok zsidót elhurcolnak. Amikor másodszor jönnek vissza, 10 évre az első érkezésük után Je. 587-ben, akkor felgyújtják a templomot és elhurcolják a nép színe-javát. Jeremiás előre meghirdeti a pusztulást, figyelmezteti a királyokat, de mind hasztalan. A káldoktól való félelmükben, most már honfitársai hurcolják magukkal a prófétát Egyiptomba és valószínűleg ott is hal meg.

Jeremiás próféta személyének elemzése után, valóban arról győződhetünk meg, hogy egy állandóan forrongó, átalakulóban lévő világban élt és személyes felelősséget érzett népe és hazája iránt.

Erről ad pontos lelki képet a felolvasott vers is, midőn így szól a próféta: �Mert imé eljönnek a napok, azt mondja az Úr, és visszahozom az én népemet, az Izráelt és Judát, az mondja az Úr, és visszahozom őket arra a földre, a melyet az ő atyáiknak adtam, és bírni fogják azt�.

Valószínű, hogy egy fogság utáni állapotot szeretne megrajzolni a próféta, amikor népe, nemzetének fiai és leányai, akiket annyi szenvedés és meghurcoltatás ér, visszakerülhetnek arra a földre, amelyen őseik laktak.

Igen, Testvéreim, bizonyosan senki sem tudja megmagyarázni, hogy miért van, de van, mert minden nemzet történelmében fellelhető a leigázó általi elhurcoltatás, kitelepítés. A gyökerektől való elszakítás, az elkövetkező életnek a teljes megkeserítése, lelki és fizikai terror. Mindezt Isten gyermekei követik el, ugyancsak hozzuk hasonló Isten gyermekek ellen. Addig, amíg Szent István Király azt mondja intelmeiben fiának: ennélfogva megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámnlolítsad és becsben tartsad�.  Mintha azt mondaná testvéreim, hogy otthont, hazát adj nekik. Ezzel szemben hányan saját vérüket, fajtájukat, testvérüket, rokonukat űzték el és űzik el manapság is  a nagyravágyás, a hatalomszerzés, a vagyonmegkaparítás érdekében.

Jeremiás próféta üzenetére hatványozott mértékben kell odafigyelni. Addig, amíg a földi hatalmat megtestesítő mindenkori gyarló ember sokszor szenvedést, fájdalmat okoz emberásásnak, addig a próféta nem feledkezik meg Isten egészen más irányú szándékáról gyermekével szemben.

Ez nem más, mint az, amikor azt mondja az Úr: �Mert imé eljönnek a napok, azt mondja az Úr, és visszahozom az én népemet, az Izraelt és Jutát, az mondja az Úr, és visszahozom őket arra a földre, a melyet az ő atyáiknak adtam, és bírni fogják azt�. Igen, Isten nem feledkezik meg nyomorgatott gyermekeiről. Hányan mondják el testvéreim könnyes szemmel, hogy kulák világban, kitelepítések, elhurcolások alkalmával Isten volt az, aki szólott, aki bátorított, biztatott a szenvedés túlélésére. Ebben az isteni ígéretben benne volt az újra hazatalálás reménysége is.

Testvéreim! Minden ember nemzeti kötődését, ragaszkodását, vagy attól való elidegenítését a mindenkori politika hatalmas fazekába kavarják. E körül a fazék körül mindig tolonganak az emberek. Mindig akad és nem is egy, aki kénye kedve szerint szeretné alakítani a világ életét. Bizonyos, hogy Szent István Királyt is megkísértette ez az állapot. Őt is körülvették az ármánykodók, a különböző érdekek köré csoportosulók kapzsi és indulatos hada. Azonban, mint kora nemcsak uralkodója, de joggal mondhatjuk, hogy prófétája is, -  mert, mint Jeremiás, -  Istenre figyelt. Isten útján indította el népét az új hazában, új hittel szolgálni a Gondviselő ügyét.

Emberi érdekektől függetlenül Istennek megvannak a maga utjai. A mi számunkra az út, amely a jövőbe vezet és a megmaradásunkat szolgálja, az csak István Királyunk útja, a kereszténység útja lehet. Mi unitárius keresztények, nemzet szerint többségünkben magyarok, maradjunk meg Szent István királyunk nyomdokán, és higgyük, hogy Istennek gondja volt, gondja van és gondja lesz reánk. Ámen