Az emmausi úton!

„És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg őt a kenyér megszegéséről”. Lk 24,35

            Ünneplő Testvéreim!

            Vallásos életünkben, nyelvezetünkben áldozócsütörtökre tesszük azt az időpontot, amikor a Húsvét óta eltelt annyi nap után, elérkezik az a pillanat, amikor a tanító nélkül maradt tanítványok  életében, lelki világában fordulat következik be. Áldozócsütörtökön ünnepeljük mi, unitárius keresztény emberek a tanítványok öntudatra ébredését, amely új állapot, az evangélium, a jézusi örömüzenet hirdetésére készteti a tanítványokat.

            A Lukács ev 24. része közvetlen arról az időszakról szól, amikor Jézus eltemetése után, a hét első napján a sírhoz érkezők azt üresen találják.

            E történet folytatásaként van feljegyezve e rész 13. versétől kezdve kiemelt címként: „Jézus megjelenik az Emmausba menő tanítványoknak”.

            Egy érdekes lelki párbeszédnek lehetünk tanúi, ha ezen emberek mellé szegődünk. Az evangélista egy lelki vívódást örökít meg. Ebben, a tanítványok és mester közötti beszélgetésben egy olyan világ elevenedik meg előttünk, amely aztán kihatással lesz nem csak a tanítványi lelkületre, de a kereszténység elindulására is.

            Bár misztikus köntösbe öltözteti az evangélista ezt a történetet, annyi esztendő távlatából ma már biztosan tudjuk, hogy léteznek ilyen lelki találkozások, és Isten gyermeke erőforrásként tudja felhasználni ezeket.

            Pünkösd egy öröm ünnep, és éppen ezért nem akarok szomorú képekkel példálózni, ami a sír világát kapcsolná össze e földi világgal.

            Amit érdemesnek találok megemlíteni ebből a történetből, és amely a mi mindennapi életünkhöz is kötődik az nem más, mint az a lelki kapcsolat, amely kialakult Isten gyermekei között. Történetesen Jézus és az őt követők között.

            Felolvasott bibliai versünk a nagycsütörtöki úrvacsora szereztetésére emlékeztet. És én úgy gondolom Testvéreim, hogy nem véletlen. Hiszen maga Jézus mondta, „ha ezt cselekszitek, mindig az én emlékezetemre tegyétek”. Mintegy ismételten megerősíti Jézus e cselekedet által a megrémült tanítványokat evangéliumában, Istenországa építésében és hirdetésében!

            Ünneplő Testvéreim! Életünk emmausi útján mi miről beszélgetünk? Amikor egymással találkozunk, a mindennapi gondok, panaszáradatok mellett jut-e eszünkbe a Mester megannyi léleknyugtató szava! Anyagküzdelmünkben megérezzük-e, megtudjuk-e tapasztalni, engedünk-e magunknak ráfigyelést arra, hogy mellettünk is ott van Isten, hogy Jézus hozzánk is szól, amikor azt mondja: ”Békesség néktek!

            Pünkösd lélekszálakat formáló áldott ünnep! Ezekkel a szálakkal kötődünk mi egymáshoz. Ezek függőleges és vízszintes szálak. Összekötnek minket Istennel és Emberrel. Ezért fontos nekünk, hogy minden leendő alkalommal ezeket a lélekszálakat erősítsük. Legyen az úrvacsorában való részesülésünk ebben segítségünkre, gyarapodásunkra. Ámen

Benedek Jakab

2008 pünkösdjén