�Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanítványaira, monda: boldogok vagytok ti szegények, mert tiétek az Isten országa�. Lk 6,2o
Mondhatná valaki a gyülekezet tagjai közül, hogy igazán könnyű gondolatot választott erre a vasárnapra a papunk. És valóban Testvéreim, Kedves Atyámfiai, ha a dolgok egy bizonyos részét vesszük csak alapul, akkor igazán �könnyű� dolgunk van. A szegénységről napokat lehet beszélni, sőt ki sem fogynánk a szóból, a panaszokból, az összehasonlításokból.
Azonban, ha valaki egy kissé pontosabb információhoz akar jutni, mint amit egy szusszanásnyi idő alatt elmondunk egymásnak találkozásaink alkalmával, és nem csak a saját szegénysége érdekli, akkor annak szívesen ajánlom figyelmébe a Krónika újság, július 22-én, pénteken megjelent számát. Az írásnak a címe: Az ország negyede szegénységben él. Az Országos Statisztikai Hivatal elemzése szerint, a szegények között is a legszegényebbek azok, akik a mezőgazdaságban dolgoznak és falvakon élnek. Aztán területileg is megállapították a szegénységet: az északkeleti részeken van a legtöbb belőlük és Bukarest környékén a legkevesebb. Szegénynek minősül az a személy, akinek kevesebb a bevétele havonta, mint a 157 erős lej. (1.57o.ooo) Rendkívül szegény az, akinek jövedelme nem éri el a 1oo erős lejt sem. (1.ooo.ooo) Ami pedig végképp megdöbbentő az az, hogy amíg a világszegénységi küszöb napi 1 dollár, addig Romániában ez o,8 dollár.
Elképesztő adatok. Megáll az ember esze. Ráadásul ezek a számok átlagok, - középarányok a matematika szerint, - mert a szegények között is vannak szegényebbek, és ugyanakkor vannak gazdagabbak, ebből jön ki szorzással és osztással, összeadással és kivonással a napi kb. 75-8o erős bani. Erre mondjuk, hogy élj meg ebből szegény ember!!!
Azonban, nem csak gyenge vagy erős lejben, nem csak valutában mérhető Testvéreim, a szegénység. Ennek az anyagiakkal hasonló, egyenlő mértékben meghatározhatóan, a fentebb említett szomorú, kétségbeejtő eredményeként lelhető fel a lelki szegénység. Jelen mondanivalóm nem téveszthető össze, a Hegyi Beszédben található jézusi boldogság mondások közül az elsővel, mely szerint: �
Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa�. Mt 5,3Az elmúlt hetekben az ország keleti részére rázúduló árvíz mindenkit megdöbbentett. Emberek haltak meg, állatok ezrei pusztultak el, házak sokasága vált a zabolázatlan víz áldozatául. Szomorú sors. De ami ennél is szomorúbb, az, ami kiveszi az embert a sodrából az az, hogy az összefogás eredményeként érkezett segélyeket, vannak emberek, - bocsánat, ezek már nem is emberek!! � akik ezeket jogtalanul elhordják. Na, ezek a lelki szegények! Vagy, amíg ezek a szegény emberek, - itt a szegényt általános kifejezésként használtam - saját életüket mentették és egyébre nem is volt idejük gondolni, addig jöttek mások és fosztogattak. Itt még azt is meg lehet kockáztatni, hogy megkérdezzük: Ezeknek van egyáltalán lelkük?
Testvéreim! Az előbbiekben elmondott megállapítások után gondolkodjunk el egy kissé a felolvasott bibliai versünkről is.
Kérdésünk az, hogy Jézus milyen összehasonlításban mondhatta a boldogságot és a szegénységet. Persze, ha akarunk, erről sokat filozofálhatunk. Mondhatjuk azt is, hogy érthető, és azt is, hogy érthetetlen, amit a Mester akkor, ott mondott a tanítványainak.
De, mi, ha szintén a valóság talaján maradunk, akkor valahol megértjük Jézus szavait. Mintegy ellentételezés képen a felolvasott bibliai versünkhöz: �boldogok vagytok ti szegények, mert tiétek az Isten országa�, a gazdag ifjúról elmondott példázatot említhetjük meg. (Mt 19,16-24; Mk 1O,17-25) Ebben a példázatban lehetne látni igazán a gazdagság és Isten országa közötti távolságot, azt az áthidalhatatlan szakadékot, amely az ifjú és a jézus által megálmodott ország között létrejött.
A tapasztalatok azt mondatják velünk Kedves Testvéreim, - és bizonyára ilyenszerű észrevétele lehetett Jézusnak is, -, - persze ez csak feltételezés, - hogy sem a nagy szegénység, sem pedig a dúsgazdagság nem segíti Istenországa eljövetelét. Azonban Jézus, Lukács evangélista megfogalmazása szerint inkább hajlik a szegények Istenországát ígérő világa felé, mintsem a gazdagok eziránt tapasztalt közömbössége irányába.
Ha a tanítványok származását vesszük alapul és azt, hogy valóban a �mindennapok� emberei voltak azok, akik Jézus tanítását elfogadták és követték is őt, akkor jogos a Mesternek a magállapítása: boldogok vagytok ti szegények, mert tiétek az Isten országa�.
Testvéreim, távol áll tőlem, hogy ezen a vasárnapon vagyonbevallásra szólítsam fel magunkat és így állapítsuk meg közösen, hogy egyáltalán megillet-e minket vagy sem a Mester mércéje.
Távol áll tőlem, hogy a szószék jogán, -amely az utolsó szó, ugyanis a gyülekezet tagjai most nem válaszolhatnak, - arról döntsek, hogy a jelenlevők, vagy a távol maradottak közül ki mehet, és ki nem mehet be Istenországába. Viszont, lelkünk szegénysége vagy gazdagsága nyomán ki-ki maga eldöntheti, hogy egyáltalán elindulhat-e Istenországa felé. Én úgy gondolom, hogy erre próbál rávilágítani a felolvasott bibliai vers.
Szebb és boldogabb életünk azon áll, vagy azon bukik, hogy hordozunk-e magunkban olyan értékeket, amelyek kedvesek Istennek és embernek egyaránt. Elprédálni ezeket az érétkeket semmi kép sem szabad, ha hiányosságaink vannak ezen a téren, akkor ez pótolható.
Igen, jelen pillanatban úgy tűnik, hogy ebben az irányban nekünk, mind annyiunknak, még sok a tennivalónk.
Erre a munkára szólítunk fel ma minden embert. �Szegényt� és �gazdagot� egyaránt. Ámen
Benedek Jakab
2005. július 27