Testvéri szeretet!

Kedves Testvéreim!

„Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért”. Jn 15,13

Amikor ezt a szentírási verset kezdtem olvasgatni prédikációm alapgondolataként, akkor egy kiinduló pontot kerestem, ahonnan aztán meg lehetne érkezni a „biblia útján”, egészen a mai korig. 

            Az elmúlt vasárnap az Ószövetség és Újszövetség világát összehasonlítva-megkülönböztetve vizsgáltuk Isten és ember kapcsolatát.

            Itt most ezen a vasárnapon az embernek embertársához való viszonyulására  leszünk nagyobb kitekintéssel. Persze a háttérben mindig ott van Isten segítsége, örökkévaló szeretete, mint olyan forrás, amely nélkül lelki vonatkozásban éhínség és szomjúság zúdulna a kibírhatatlanságig az emberre.

            Testvéreim! Ha a Jn 15,13-at vizsgáljuk az Ószövetség világában, akkor ez a „lelki film” egészen rosszul kezdődik. Ugyanis a minden szószékről sokat emlegetett, - klasszikusnak is mondható – Kain és Ábel (1Móz 4,1-13), Ézsau és Jákób (1Móz 25,29-34…..) József és testvérei (1Móz 37-45 részek) története arról tanúskodik, hogy a szeretet és az ebből fakadó embertársért való önfeláldozás ezekben a történetekben  - jóindulattal – éppen csak „gyermekcipőben” jár. Embertársért való önfeláldozást említettem, mert itt még csak általánosítani akartam. És nem testvéri szeretetről szóltam, mert én  - legalább is,-  a „teremtésrendszerben”  a rokoni fokozatokat figyelembe véve, a családból indulok ki, ahol a szülők iránti szeretetet közvetlen a testvérek iránti szeretet követi. Érdemes viszont megemlíteni, hogy ez felcserélve is sokszor megtapasztalható, és érzelmi és viszonyulási okok miatt egyénenként változó.

            A fentebb említett  történetekben egyébként  - ugyancsak a felolvasott alapgondolatunk tükrében – lelki-érzelmi fejlődést állapíthatunk meg. Hiszen, addig, amíg Isten kérdésére: „Hol van Ábel a te atyádfia?  Kain válasza így hangzik: Nem tudom, hogy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?” (1Móz 4,9), addig  a másik két történetben az elkövetett, testvérek iránti rossz cselekedetet /ket  a megbánás és a jóvátétel követi. Hiszen tudjuk, hogy a „felébredő és munkához látó” lelkiismeret a testvéri szeretetre és az ebből fakadó megbocsátásra ösztönzi a szereplőket. Ézsau megbocsát Jákobnak, Józsefből a rossz testvérből jó testvér lett, aki az éhínség idején testvérei segítségére siet.

            Még mindig az Ószövetségnél maradva mennyivel másképpen kezdődik a pásztorfiú Dávid és a királyfi Jónathán története. Itt a már eleve  teljesen különböző és eltérő társadalmi rétegből jőve, a lélekben azonosulni tudók legyőznek minden akadályt, és az igazi testvéri szeretet magaslatára tudják emelni ezt a kapcsolatot. Amikor Jónathán  meghal a harcban Dávid így siratja: „Sajnállak testvérem, Jónathán, kedves valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csodálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél”. (2Sám 1,26)

            Ha most egy nagyobbat lépünk a biblia világában és Jézus korába toppanunk be, akkor minden képen érdemes Testvéreim,  lélekben  részt venni azon a zsinagógai istentiszteleten  - mintegy belső indíttatásként - , amelyen Jézus az Ézsaiás könyvéből idézve küldetéséről beszél. „Az Úrnak lelke van énrajtam, mivel hogy felkent engem…” ismerjük e verseket, bővebben olvashatunk a Lk 4, 18-19-ben.

            A testvéri szeretet un. családon kívüli, Isten minden gyermekére irányuló  kiterjesztésével, és ennek Jézus általi egyetemes megfogalmazásával találkozunk abban a történetben, amikor szintén egy zsinagógai tanítás során,  anyja és testvérei keresik fel Jézust. A tanítómester válasza bár bizonyára megütközést kelt nem csak a korabeli hallgatóságban, de esetenként bennünk is, idézem a történetet: „És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak és szólni akarnak veled. Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám, és kik az én testvéreim? És kinyújtván kezét az ő tanítványaira, monda: ímé az én anyám és az én testvéreim! Mert a ki cselekszi az én mennyei atyám akaratát, az nékem fitesvérem, nőtestvérem és anyám”. (Mt 12,47-50(  Még is mindezekkel együtt Jézus egy olyan utat nyit meg, olyan kaput tár szélesre Isten gyermeke előtt, amely valóban Isten egyetemes szeretetére alapozva, és Istenországát, mint célt látva maga előtt, teszi mindig időszerűvé a felolvasott bibliai verset.

            Testvéreim! Kérdésünk  az elmondottak után az, hogy: mai világunk és benne mi, milyen helyet és szerepet foglalunk el, amikor akarva, akaratlanul meghalljuk a Jn 15,13 versét: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért”.

Szomorú, hogy nem sokkal vagyunk előbb, mint Ézsau és Jákob korában. A testvéri szeretet értékét és mértékét ma nagyon az anyagi értékek és érdekek vonzata határozza meg. A valamikori mózesi törvény: szemet-szemért, fogat-fogért fogalmait sikeresen behelyettesítettük, átírtuk. Előnyért-előnyöket, segítségért-segítséget, érdekért-érdeket, hatalomért-hatalmat - anyagi áldozatot kérünk, és sajnos sokan nem riadnak vissza az emberáldozattól sem. Nem hiába hangsúlyozza a felolvasott bibliai versünk: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért”.

Jézusra gondolok és a még nem olyan messze volt nagypénteki eseményekre. Istenországa melletti, az önfeláldozásig elmenő kiállásra Isten ügye mellett!! Érdemes ebben a tekintetben is átgondolni és megreformálni életünk!! Itt a bibliai vers vonzatában, az élet odaadásával kapcsolatosan nem keresztfákról és máglyákról van szó. Emlékezzünk csak a Hózs 6,6-ra: „Mert szeretetet kívánok és nem áldozatot, az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat”.

        Testvéreim! Itt kapukat kell megnyitni, lélek ajtókat és ablakokat kell  kitárni embertársaink előtt, Isten ismeretének és törvényeinek fényében! Nem anyagi és nem fizikai áldozatról van szó! A lelket kell „izzásba” hozni a jánosi üzenet érvényre juttatása érdekében.

Reményik Sándor Öröktűz c versében írja:

Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp,
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább
És gondozd híven..

Ez a láng a LÉLEK kell legyen, amely nem csak önmagáért, de az embertársért, a felebarátért, a testvérért is kell lángoljon. Fényében és melegében érezhetjük csak igazán a felolvasott bibliai versben mindig időszerű jánosi üzenetet: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért”.   Ámen

Benedek Jakab

2008. 04.05.