Utazás

„A lélek az, ami megelevenít” Jn 6,63a

„Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá…” 1Pét 2,5a

            Kedves Testvéreim! Kedves Atyámfiai!

            Ahhoz, hogy jobban megértsük, jobban rá tudjunk hangolódni a felolvasott bibliai versekre, ezért egy utazásra hívom a kedves jelen levő gyülekezeti tagokat.

            Úti célunk Szászföld, azon belül,  a Segesvár környéki szász templomok. Idegen vezetőnk pedig a 2002-ben Sós Judit és Farkas Zoltán által írott, második kiadást megért  Erdélyi Útikönyv alapján, jómagam. Hollandiából érkezett vendégeinket kísértem el erre az útra.

            A múlt és a jelen sokszor teljesen ellentmondó látványa tárul Testvéreim ez út során a látogató elé.

            Első megállónk az innen 20 km levő Szászkézd. Az Útikönyv szerint eredetileg székely település volt. Az itt élő székelyek a 12. században telepedtek át a Székelyföldre, helyükbe szászok jöttek. A falu erődtemploma, (amely 1496-ban épült) mellett hatalmas díszes torony áll, 1677-ben épült. Ott jártunkkor, kedden, a templom körül volt állványozva, az egyik székelykeresztúri munkás nyitott kaput nekünk. Pontosan nem tudtuk meg, hogy még hányan maradtak szászok a faluban, csupán csak annyit egy szűkszavú szász bácsikától, hogy kevesen, és Segesvárról jár havonta egyszer egy lelkész istentiszteletet tartani. De nem tudta a nevét. Itt a lélek már nem tudja megeleveníteni a híveket, annyira távol kerültek már mindentől, hogy nem tudnak valamikori élő kövekként beépülni újra, az évszázadokig csodálatosan működő közösségi életbe.

            Tovább utazunk és Szászkeresztúr felé már hozzánk csatlakozik egy Bukaresti turistabusz is. A főúttól jobbra a dombtetőn áll a templom, az Útikönyv semmi tájékoztatót nem ad erről a templomról. Így magunk kell tudakozódjunk. Csak hát itt már nincs nagyon kitől. A templom környéke a második világháborús állapotot mutatja. Közvetlen környezetében szinte minden ház össze van dőlve.  A templom valamikor kőből épített kétrendbeli külső fala leomolva, a templomkertben állatok jól megállapítható nyomaira bukkanunk. A bácsi, aki kaput nyit, elmondja, hogy talán egy hete fejezték be a belső javítást. És valóban ki tudja hány milliárd lejért javíthatták ki ezt a mindenképpen nagy templomot. Valamikor nem fértek a hívek a templomba mondja, de most 3 lélek él csak a faluba. Nincs kitől kérdezni, hogy mikor épült a templom, és zavarba jön akkor is, amikor a lelkész honnani érkezéséről kérdezem. Ő már ezt nem tudja. Istentiszteletet itt is csak egyszer tartanak, talán havonta, vagy két havonta. Innen a János evangélista említette lélek már kezd teljesen visszavonulni, itt már  csak idő kérdése, hogy végleg bezárják a templomot. Itt a lélek már nincs, akit megelevenítsen. És a valamikori  erős, lelki kövek is mulandóság ködébe vesznek.

            Szomorú érzésekkel megyünk tovább, és akkor még azt hittük, hogy ennél a szászélet szomorúbb már nem lehet. Kőhalom felé az utolsó megállónk Szászbuda. A kívülről is leromlott állapotú templom végkép elszomorító látvány nyújt, amikor a harangozó, a 73 éves bácsika templomkaput nyit nekünk. Derékig érő füvön vonszoljuk át magunkat, és a templomban még bent vannak az őszi falevelek. Nem kérdeztem, de úgy tűnt, hogy ebben az évben még nem nyikordult meg e napig a templomajtó zára. Viszont az biztos, hogy itt már rég az ideje annak, hogy nem tartanak Istentiszteletet. Az a 7-8 itt maradt idős ember a szomszéd falvak templomában hallhatja csak a Kőhalomból talán havonta egyszer jövő lelkész istentiszteleteit. Itt már meghalt a lélek is. Itt már nem épül be senki élő kövekként sem gyülekezetben, sem a valláserkölcsi életbe.

A még magasan álló templomkert belső falának épített gabonaszínek dominószerű összedőlése elkezdődött, lehet, hogy ebben az évben be is fejeződik. A papilakon a falu polgármestere lakik. Mindenképpen szomorú és ugyanakkor  érdekes kép tárult elénk. Elmondtam vendégeinknek és itt is csak mint furcsaságot jegyzem meg, valamikor a polgármester, -  persze nem ez volt a megnevezése - , nem járt templomba, most a papilakon lakik. Mennyit változott a világ Testvéreim!!

            Berethalom felé menve ismételgetem magamban a felolvasott bibliai verseket.

„A lélek az, ami megelevenít” Jn 6,63a

„Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá…” 1Pét 2,5a

            Vajon ezekben a valamikori szász közösségekben valaha is elhangzik-e még a szentírás ezen üzenete. Aligha hiszem, hogy ez megtörténhet.

Berethalomban nagy üzem van, ami a turista jövés menést illeti. Franciaországból érkező turistákat pakol le két bukaresti autóbusz, akik nagy hangoskodással csörtetnek fel a 400 évig püspöki hivatalnak is otthont adó, több mint 700 éves templomba. Az egyik vendég megkérdezi: miért több mint 700 év után jött rájuk ezekre az emberekre, hogy elmenjenek? Értelmes választ talán még az elmentektől sem kap senki sem.

            Bár közel 70-en laknak még szászok a faluban, istentiszteletük csak egy van havonta a helyi templomban. Más vasárnapokon a közeli települések szász templomaiba mennek imádkozni. Érdekes újkori szerveződés ez a Szászföldön.

Utazásunkat, bár aznap e helyiségben befejeztük, itt a templomban még mi tovább folytatjuk. És a hatalmas kőrengetegből, amely láthatóan nem örökkévaló, a lélek világába utazunk tovább.

És a lélek világa a mi világunk. De meddig? Hiszen Testvéreim minket is érzékenyen kezd érinteni a szászföld világa. Félelmetesen kezdünk hasonlítani hozzuk, nem annyira népesedésben, mint lelkiekben.

Ha vasárnaponként a Székelyföldet templomunkkal egyetemben végigbarangolnánk, vajon milyen kép tárulna elénk? Talán néhány emberrel találkoznánk, azokkal is inkább a mezőn. A lélek hanyatlóban van mindenütt. Elfásult emberek, akik a múltba legyökereztek, akiknek beszéde már egyre ritkábban szól a jövőről, az életről.

De a Szentírás, János evangélista, vagy Péter apostol más utat kínál nekünk. És azt mondják, hogy az Istentől kapott léleknek munkálkodnia kell. Meg kell elevenednie. És nekünk ezzel a megelevenedett lélekkel kell szolgáljuk egyéni és közösségi életünket. Élővé kell tegyük Testvéreim templomainkat, azáltal, hogy mi magunk is mint élő kövek beépülünk Istentiszteleteinkbe, közösségi életünkbe. A lélek megelevenedése a testnek is erőt ad. És bármennyire is egyre európaiasodó világban élünk, ahol sokaknak nincs szüksége sem Istenre, sem emberre, minket nem ez az út vezet a jövőbe. Minket a kétezer éve is eleven, ma is mindig munkálkodó jézusi lelkület tud csak megtartani. Különben évek multán, ha valaki erre látogatna, az általam leirt kép tárul majd elébe. Mi pedig Testvéreim most még ennél többre vagyunk képesek. Ezért ne engedjük, hogy lelkünk örök álomba merüljön. Ennek a léleknek mozgatói Isten után mi vagyunk. Mi kell élővé tegyük gyülekezeteinket, Templomainkat, nemzetünket. Ez most a mi feladatunk. Isten ezzel bízott meg.

Isten a teremtés hajnalán bizalmát fektette gyermekeibe. Ennek a bizalomnak örökösei vagyunk külön-külön és összesen. Azzal, hogy lelkünk nap-mint nap megelevenedik, azzal, hogy élő kövekként erős fundamentumai leszünk a mában a jövőnek, ezzel tegyük teljesebbé Istentől kapott küldetésünket. Ámen.

Benedek Jakab

2006. június 25.