Gondolatok a Vallásszabadság ünnepén  2oo5-ben

 

�Annakokáért a szabadságban (�.) álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával�.  Gal 5,1

 

            Kedves Testvéreim! Kedves Atyámfiai!

 

            Érdekes módon, - legalább is a  Bibliai Szókönyvben, amelyet a Károli Gáspár féle 19o8-as fordításhoz írtak � alig találunk a Szentírásban szabadsággal kapcsolatos feljegyzéseket. Az Ószövetségben egy alkalommal, az Újszövetségben sem sokkal többször fordul elő ez a szó. Pedig a szabadság, mint emberi életforma döntő módon befolyásolja életünket, életvitelünket, magatartásunkat, ember és ember közötti kapcsolatunkat, Istennel való kapcsolatunkat, a társadalomban betöltött, vagy betölthető szerepünket.

            A Vallásszabadság napján, melyet az Unitárius Egyház  - joggal  - most már minden évben megemlékező nappá tett, büszkén mondhatjuk, hogy egyházalapító püspökünk Dávid Ferenc munkája nyomán, meghatározó szerepünk volt az 1568-as Tordai Országgyűlés erre vonatkozó Határozatában.

            Igen, mindezekre büszkék lévén, kiinduló pontként térjünk vissza néhány gondolat erejéig az előbb, a szabadsággal kapcsolatos megállapításainkhoz.

            Azt mondtuk Testvéreim, hogy a szabadság döntő módon befolyásolja életünket. Talán az Ószövetségben, a 3Móz 25, 1o-ben egyetlen helyen említett: �És szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának: kürtölésnek esztendeje legyen ez néktek, és kapja vissza ki-ki az ő birtokát, és térjen vissza ki-ki az ő nemzetségéhez�,  ez a �szabadság� arra utal, hogy már évtizedek teltek el, -ötven év - és a nép, vagy legalább is annak jó része, elnyomatásban, szolgaságban él. Ilyen életkörülmények között, amikor az ember nem lehet ura  önmagának, amikor mások döntenek sorsa felett, szabadságról aligha lehet beszélni. Ugyanakkor ki az, aki a szabadság hiányában igazán önmagát tudná adni, akár gondolatban, akár cselekedetben. Szabadságban egészen más az ember-ember közötti kapcsolat. Más az életvitel, más az ember viszonyulása Istenhez is, nem is említve a közösségben betöltött és betölthető szerepet.

            És mégis milyen érdekes, pontosabban fogalmazva furcsa az, hogy sokan szinte tehernek fogják fel a szabadságot, megrögzötten vágynak vissza a különböző élethelyzetek fogságaiba.

            Megdöbbentő képet láttam a napokban egy hajléktalanról. Eltekintve attól, hogy valamikor családi környezetben, rendezett körülmények között élt, aztán önhibájával, vagy azon kívül került az utcára, az volt a döbbenetes, hogy egyenesen visszautasította a szociális gondozók életmentő tanácsait. Meggyőződve mondta, hogy hajléktalan szabadsága számára fontosabb, mint a menhelyek nyújtotta minden lehetőség. Hogy ebben a történetben kinek volt igaza, azt nagyon nehéz eldönteni. A több mint másfél évtizedes �hajléktalansági régiséggel, múlttal rendelkező, mindenre kiszolgáltatott embernek-e, vagy pedig, az �ettől a szabadságától őt megfosztani akaró�, de jobb életfeltételt biztosítani tudó menhelyi dolgozónak!!

            Testvéreim! Hasonló történetek, még szomorúbb élethelyzetek sokasága veti fel a kérdést, juttatja eszünkbe a felolvasott páli üzenetet, mutat rá annak igazság tartalmára: �Annakokáért a szabadságban (�.) álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával�.  Gal 5,1

            Ez a bibliai figyelmeztetés nem csak  az idézőjelbe tett �civil életre vonatkozik�, de hatványozott mértékben vonatkozik a vallásszabadság világára is. Ne legyen most feladatunk kinek-kinek felekezeti hovatartozásáról ítélkezni, vagy vélemény mondani. Annál inkább gondoljunk arra, hogy milyen felbecsülhetetlen értéke van annak, hogy már őseink, hitelődeink felismerték közel 45o évvel ezelőtt, hogy a szabadság a vallásban is fontos. Hogy a szabadság a vallásban is életvitelt jelent, magatartás formát, ember és ember közötti kapcsolatot, Isten és ember közötti kapcsolatot, és meghatározó szerepe van az embernek a közösségben betöltött szerepében is.

            A vallásszabadság elsősorban az egymás elfogadását jelenti. A különbözőségben azt a pontot, ahol a józan ész nyomán, más úton, közvetve, közvetítők segítségével, vagy közvetlenül, de mindenki Istenhez jut.

            A vallásszabadság eszméjének felismerése és elfogadása azt jelenti, hogy az ember a jézusi tanításon alapuló felebaráti szeretetben találja meg azt az országot, amelynek embertársával együtt polgára lehet.

            A vallásszabadság jelszava és zászlaja  alatt, csak a békességnek van helye, csak a jó szó, az életet megtartó, és az életet építő gondolatok bontakozhatnak ki és kaphatnak helyet és teret.

            A vallásszabadság kirekeszt minden indulatot, gyűlölködést, ellenségeskedést, erőszakosságot. Távol tart magától minden előjogokra hivatkozó kisajátítást.

            A vallásszabadság felismerése az ember által, Isten törvényeit helyezi, a teremtés koronájának, az embernek a szívébe.      

A vallásszabadságban való élés �egyenes ágon� való elfogadását jelenti az apostol üzenetének is: �Annakokáért a szabadságban (�.) álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.

            Unitárius létünk és életünk eme döntő pillanata, az 1568-as Tordai Országgyűlés, maradjon számunkra olyan mérföldkő, olyan szent alap, amelyet nem tud sem eltakarni, sem kisajátítani senki sem. Örök és egyetemes volta mutassa mindeni számára a jövő felé vezető utat, a fizikai és lelki szabadságban egyaránt.

                                    Ámen

           

Benedek Jakab