:: Az unitarizmus kezdete ::

Az Unitárius Egyház az egyetlen magyar alapítású egyház, és csak magyar földön jöhetett létre.

A nagy katolikus német író, Novalis (Friedrich von Hardenberg) ‚Christenheit oder Europa‘ c. híres esszéjében azt hányta Luthernek - s a többi protestáns reformátornak - a szemére, hogy a vallásból filológiát csináltak. Míg a katolikus rendszerben helye volt a szepségnek, a művészetnek, a tradíciónak, az egyetemességnek, Európának -, addig a protestáns alapító atyák az IGAZSÁGOT keresték, az Írásban Isten igéjét, ill. annak interpretációjat. Ezért vált olyan fontossá számukra maga a szöveg, a helyes textus, a Biblia. Ravasz László, nagy érdemű református püspökünk valahol azt írja, milyen szép, hogy egy betűért (homoousion vagy homoiousion) készek voltak emberek meghalni - az igazságukert. Azt már nem tette hozza, hogy nem csak halni, de ölni is tudtak ugyanazért a betűért...

Furcsa, hogy a 16. századbeli kérdések hirtelen ismét aktuálissá válnak napjainkban. A politikában újból szembekerült a Nyugat az Iszlámmal, az iszlamisták ölnek-halnak vallási interpretációjukért, Bush elnök úgy beszél, mint egy református hadvezér, a racionalizmusból kiábrándult emberiség ismét a vakhitben leli az élet értelmét. Dávid Ferencnek érdeme, hogy olyan egyházat alapított, amely hű maradt ugyan a jézusi tanításhoz, de a filológusok interpretációit elvetette. A magyar unitarizmus számára eleitől fogva fontos alap a józan ész, míg a többi felekezet makacsul kitart ma is a ‚Credo quia absurdum' (azért hiszem, mert abszurdum) formula mellett. Egyházi filológusaink (tisztelettel mondom) azzal foglalkoznak, hogy milyen szellemi vektorok eredője ez a magyar fejlemény. Honnan kapta Dávid az ötletet? Az izgága spanyol Miguel de Servettől, akinek szerepét oly gyönyörűen vázolta fel számunkra Sütő András (‚Csilag a máglyán')? A minden lében kanál olasz Biandratától, aki aztán állítólag Dávid Judása lett? A kicsi lengyel rakowi mozgalomtól, aminek ma már valóban csak a filológiában leljük nyomát (Rakowi katekizmus)?

De Dávid élő és életképes egyházat alapított. S ha megkérdezzük: hogyan van az, hogy neki sikerült az, ami máshol - abban a korban - senkinek sem, a filológusok elnémulnak. A történészek olyasmit magyaráznak, hogy Erdélyben olyan volt a politikai helyzet, hogy miután az utolsó katolikus püspököt ágyuzással kikergették Gyulafehérvárról, zavaros állapot keletkezett, amiben Dávid könnyen halászhatott. Ostobaság: az egész kereszténységet a zavar állapota jellemzi abban a században, mégis cssk nálunk maradt meg az unitárius egyház napjainkig, ezért zarándokolnak ma amerikai UU-k (unitárius univerzalisták) Kolozsvárra, saját gyökereiket ott keresendő.

A filológusok kihagyják az egyenletből a földet, a talajt, amiben a jó mag kicsírázott, kikelt, és szép virággá nőtte ki magát.

Milyen talaj volt a magyar lélek? (Szándékosan írok magyart s nem erdélyit, mert nagy szamárság, hogy ezt a két jelzőt folyton szembeállítjuk egymással!) Mindenesetre fogékony a dávidi tan iránt. S mi volt annak a magva? Az, hogy Egy az Isten, hogy Ő az Egyisten. Erős igazság ez, nagyszerű jelmondat! Ipolyi Arnold katolikus püspökünk a többi között nem tudta ugyan megfejteni isten szavunk eredetének titkát, mondván, hogy végülis se nem perzsa, se nem héber, se nem más, hanem magyar, amióta magyar nyelven beszélnek hozzá és róla. S Ipolyi is ír az ősi egyisten fogalmáról.

Hajdanában hittünk a Csaba királyfi meséjében, hitigazság volt számunkra a hun rokonság, a székely-hun kapcsolat. Azt tudjuk, hogy a gótok ariánusok voltak (akik tagadták, hogy Isten és Jézus egy és ugyanaz), s hogy szimbiózisban éltek -Erdélyben is - Attila hunjaival. Earle Morse Wilbur unitarius egyháztortenetének 2. kötetében (A History of Unitarianism in Transylvania, England and America, Boston, 1945) óvatosan megemlíti (talán a mi Szent-Iványi Sándorunk hatására), aztán elveti annak a gondolatát, hogy ennek az ariusi hitnek maradványai tovább éltek volna Erdélyben. Azóta megdőlt a hun mítosz is, míg Lászlo Gyula kaput nem tárt ismét neki... (László nagy tétele szerintem nem a kettős honfoglalás elmélete, hanem az a meglátása, hogy két vagy több egymásnak látszólag ellentmondó hipotézis nem zárja ki mindig egyik a másikat. Nem mindig vagy-vagy az igazság, hanem sokszor is-is). Hogy a hun-gót hit ezer esztendő után is élt még a Mezőség dombjain, magam sem tudom elképzelni. De valami vonzóvá tette Dávid tanítását, valami, ami szónoki készségén túl mutat.

Érdemes lesz talán e kérdéssel többet foglalkozni.

A társadalmi ill. közösségi-népi oldalt elhanyagolva megint csak utánzói vagyunk ebben is másoknak: mert ugyan mi jó származhat Magyarországból? Ha viszont annak is figyelemmel adózunk, valóssá válik Bartók Béla mondata arról, hogy az unitárius az egyetlen magyar eredetű egyház.

Éltető Lajos Portland, OR