Hitvita

Lekció: 5 Mózes 6,4-9

Textus: Mt 12,28-34

Kedves Testvéreim. Képzeljük magunk elé az Országgyűlés termét, ahol az elnöklői emelvénytől bal és jobb oldalra helyet foglalnak a képviselők két csoportja- kormánypárt és ellenzék- és heves vitában beszélik meg az ország dolgait. Érv-ellenérv, állítás-cáfolat, sőt szemrehányás-rágalom elhangzása mellett döntenek vagy halasztnak bizonyos fontos kérdésekben vagy hoznak törvényeket.

Nem politizálással szeretném kezdeni beszédemet, csak a figyelmet akarom ráirányítani a reformációban hasonlóan lefolytatott hitvitákra. hasonlóképpen kell elképzelni: a fejedelem és kancellária középen trónolva vezetik a vitát és tőlük két oldalra foglalnak helyet a két fél képviselői.

1566-1571 között unitárius elődeink, akik felfogásuk és hitük védelmére, terjesztésére keltek, állandó hitvitákat folytattak a reformáció lutheri, helvét, svájci irányzat képviselőivel.

Nem akkor keletkeztek a hitviták, de a reformáció korában váltak népszerűvé Európa szerte. A lexikon szerint:

Hitvita, a különböző vallások avagy egyes hittani tételek, vallási nézetek felett írásban, avagy élőszóval folytatott harc. Ily Hitviták kiválóan nagy számmal voltak a IV-VII. sz.-okban, fõként azon kérdések felett, hogy Isten egysége, avagy háromsága, vagy Krisztus egy lényegű-e az Atyával vagy különböző lényegű (l. Arius). Ezek a viták az egész kereszténységet szenvedélyes pártokra szaggatták szét, igen gyakran ezek voltak a  főtényezők a római birodalom és a konstantinápolyi császárok politikájában. Hosszas küzdelmek után a császárok által összehívott egyetemes zsinatok döntöttek egyes vitás kérdések felett. A reformáció századában ismét felelevenedtek a Hitviták, amikor a katolikusok, evangélikusok, reformátusok s az unitárius felekezetek körén belül is egyes teologiai csoportok, irányok, kiválóbb hittudósok sokszor hosszas és szenvedélyes harcokat vívtak bizonyos hitelvi-dogmatikus kérdésekben, pl. az úrvacsorai tan, Isten kérdése felett.

Kedves Testvéreim. A hitviták eredeti célkitűzése az volt, hogy párbeszéd segítségével a magyar, különösen erdélyi reformáció egységét helyreálllítsa. Ezt a célkitűzést a hitviták nem valósították meg. A hitelvi különbségek olyan mélyek voltak, és még jobban elmélyültek, hogy ténylegesen is három irányra szakadt: lutheri, kálvini és unitárius. E háromból tudjuk két teológiai felfogás szentháromság hívő volt és a harmadik egységhívő.

E hitviták pozitív következménye volt a protestáns teológiai irodalom gyarapodása. A hitviták anyagát könyv formájában kinyomtatták.

A másik pozitív következmény a vallási felvilágosodás volt. A teológiai kérdések tárgyalása elősegítette azoknak jobb megismerését. Ez ma sem ártana, hogy minket, unitáriusokat jobban megismerjenek.

A harmadik pozitív következmény az, az unitárius eszmék terjedése, kezdetben Erdély területén, majd annak határain kívül is, különösen a Dunán-túli részen egészen Pécsig..

Ezekkel ellentétben negatív következményei is voltak, ezekből kettőt említek:

- a felekezeti elkülönülés és vallási türelmetlenség jelentkezése, mely sajnos ma is világjelenség

- másik negatív eredmény az volt, hogy bebizonyosodott miszerint teológiai kérdéseket hitvitákkal nem lehet eldönteni.

A hitviták nyelve legtöbbször a latin volt, melyet lassan felváltott a magyar, mert ezek nyílt vitatkozások voltak, ahol nemcsak egyháziak de világi emberek is részt vettek. Így nagy népszerűségnek örvendtek a hitviták abban a korban.

Erdélyben, János Zsigmond fejedelem felkarolta, és segítette a hitviták rendezését, azokon maga is részt vett. Mai szókifejezéssel mondhatjuk, hogy ő volt a hitviták védnöke.

Három nevezetes hitvitát említek meg, amelyek fontosak voltak egyházunk és hitünk létrejötte érdekében. Ezeken a hitvitákon a szentháromsághívők és az egyistenhívők vettek részt. Az egyisten hívőket Dávid Ferenc és közvetlen munkatársai képviselték.

Az elsőt 1566. március 15.-én, Tordán tartották: ezen a hitvitán a hivatalos athanasiusi hitvallás helyett az apostoli hitvallást fogadták el.

A második,1566. április 24.-27. között volt megrendezve Gyulafehérváron. Erről kevés adat maradt fenn. Először vált világossá az az óriási különbség, ami a szentháromsághivők és az egyistenhívők között létezik. Ezekre a hitvitákra az volt a jellemző, hogy általában nem jutottak megállapodásra. Mindig eredmény nélkül végződtek. A viták után mindenik fél megírta a maga véleményét. A hitvitázók csupán annyiban egyeztek meg, hogy ezentúl a vallási kérdések tárgyalásánál ragaszkodni fognak a Biblia kifejezéseihez és keresik a megegyezés lehetőségeit.

A harmadik 1568. március 8.-18. között volt az úgynevezett második Gyulafehérvári hitvita. Ez volt a sok hitvita közül a legnagyobb és a legtekintélyesebb. Maga János Zsigmond is mindvégig részt vett. Az unitárius irány részéről Dávid Ferenc mellett jelen voltak az akkori unitárius nagyok. A szetháromsághívők részéről a vezér személyiség Méliusz Juhász Péter volt.

A hitvita tárgya: a keresztény vallás Isten tana, vagyis Isten egysége és háromsága volt.

A vita megkezdése előtt a trinitáriusok részéről Méliusz a vitát meghatározó feltételeket terjesztett elő, és kérte elfogadását: a feltételek közül kiemelem:

- a vita alatt a hittani tételek bizonyítására ne csak a Bibliát használják, hanem a hitvallásokat, zsinati végzéseket is, valamint nagy teológusok munkáit.

- a hitvita jegyzőkönyvének anyagát küldjék ki külföldi akadémiákra, egyetemekre, ahol mondjanak ítéletet

- a zsinat küldjön ki ítélőbírákat, akik a hitvitát figyelik és a végén ítéletet mondanak, és a veszteseket a fejedelem büntesse meg

Dávid Ferenc ezeket a feltételeket mind visszautasította, és helyette arra kérte a fejedelmet, hogy a hitvita szabadon, minden feltétel nélkül történjen, a bizonyítások csak a Bibliából történjenek, és senkit bántódás ne érjen hitéért, felfogásáért. Utána mindenki szabadon távozhasson és továbbra is hirdethesse véleményét. A vita János Zsigmond jóváhagyásával így zajlott le.

A hitvitát egy szenvedélyes légkör jellemezte. Ezt a vitát is azzal az indokkal zárták be, hogy a felek nem tudnak megegyezni. A következtetés az volt, hogy továbbra is szabad az országban vitatkozni, a fejedelem megengedi azzal a feltétellel, hogy a vallásszabadságot tartsák tiszteletben.

A hitvita után mind a két fél részletes jegyzőkönyvet jelentetett meg és adott ki nyomtatásban. Mindkét fél magáénak tulajdonította a győzelmet. Természetesen ilyen hivatalos eredmény- megállapítás nem volt, de a következmények világosan is beszélnek erről, csak figyelembe kell venni ezeket:

1. először is, a fejedelmi udvar vezető embereivel az élen maga a fejedelem is az unitárius reformációhoz csatlakozott, és János Zsigmond is unitárius lett.

2. Heltai Gáspár, a nyomdász áttért unitáriusnak és ő adta ki az ebben a szelemben írt könyveket, sőt maga is írt.

3. és mi sem jobb bizonyíték a győzelemről mint az, hogy a vita után – ahogyan a történelem leírja, Erdély szerte gyorsan terjedt az unitárius vallás, valósággal népszerű lett, meghódította az embereket.

4. a kolozsvári kerek kő hagyománya: a hagyomány azt tartja, hogy a hitvita után Dávid Ferenc híre hamarabb hazaérkezett Kolozsvárra, mint ő maga. Ezért a város lakói, a tordai kapunál várták és ünnepelték papjukat, mert erre az időre már az egész város Dávid Ferenc követője lett. A fogadás alkalmával egy ott levő kerek kőre állott fel, és beszélt az összegyűlt tömeghez. Hogy miről beszélt, a hagyomány nem tudja, de valószínű, hogy összefoglalta tanításainak lényegét és a hitvitán történteket. A hagyomány azzal fejezi be a történetet, hogy a város ettől kezdve lett unitárius. Ennek tárgyi emléke a kerek kő.

Azonban beszélnünk kell olyan hitvitákról is, amelyek nem voltak épp ily sikeresek, már ami a vallásunkat érinti. Sajnos, a történelemben voltak egyházunknak szomorú és keserű napjai, eseményei is, amikor valóban vesztettünk, de hozzá kell tennem, hogy csak híveket, mert az eszme itt és ekkor is diadalmaskodott.

Miről is van szó? Egy újabb hitvitáról, de amelyet már János Zsigmond fejedelem halála után tartottak meg 1574. második felében Nagyharsányban. Jelen voltak a helvét vallásúak részéről püspökük és lelkészek, egyistenhivők részéről a helybeli lelkész Alvinczi György és Tolnai Ambrus Lukács siklósi lelkész.

Itt már másképpen zajlott a hitvita: az ellenfelek voltak többen, a döntő bírák is egyoldalúan voltak kinevezve, itt már valóban élesbe ment a beszélgetés. A döntés ilyen módon nem is lehetett más, mint ami várható volt és a két ártatlan unitárius lelkészt- akik valószínű, hogy kényszerből mentek bele a vitába- halálra ítélték. Tolnai valahogy megszökött Pécsre, de Alvinczin végrehajtották az ítéletet és felakasztották.

Csakhogy ezzel még nincs vége a történetnek. Mert ezt az emberiességet nem ismerő felekezeti rajongásnak a kegyetlenségét még a török hatóságok sem nézték jó szemmel. Nem akarok belebonyolódni a tényekbe, mert túl hosszú lenne a magyarázkodás, talán egy következő prédikáció témája lehetne. Egyszerűen arról van szó, hogy a budai beglerbég 1575. elején újabb vitát parancsolt meg Budán, hogy tisztázza, volt-e joguk a háromsághivőknek a kivégzéshez. És újra összecsapva a két irányzat, a végén a bég arra jutott, hogy jogtalan volt az ítélet, és ezért hasonló ítéletet szabott ki a bűnösökre. Majdhogy nem kivégeztesse Alvinczi hóhérait, ha egy másik nagy unitárius, Válaszuti György kéréssel nem fordul a béghez, hogy az unitáriusok nem kívánják a halálbüntetés végrehajtását, az ítéletet Istenre bízzák. Így menekült meg a három vitatkozó ellenfél. Több nevet tudatosan nem sorolok, hogy ne terheljem önöket.

A hitviták közül és ránk, unitáriusokra nézve, fontosnak tartom kiemelni a nagyváradi hitvitát, amely 1569. október 20.-25. között zajlott le. A résztvevők ugyanazok, mint a gyulafehérvári hitvitán, de a lényeges különbség az volt, hogy a beszélgetések nyelve a magyar volt. Ez volt az első, magyar nyelven zajlott hitvita, amelynek célja kettős volt:

- egyrészt védelmet kívánt nyújtani a helvét, svájci reformáció türelmetlenségével szemben, ugyanis a hitvita irataiból kitűnik, hogy a szentháromság hívők mennyire üldözték az unitárius lelkészeket és híveket. Könyveket égettek el.

-másodsorban, pedig a misszió volt a fő cél. Várad az alföld szélén fekszik. Tehát a magyar nyelvű hitvita az alföldi protestánsokat akarta megismertetni az unitárius reformáció eszméivel.

Tehát, mire jó a vitatkozás, a párbeszéd? Arra, hogy hirdessük hitünket, mondjuk el, amiben hiszünk: Isten egységében, Jézus követésében, hogy minél szélesebb körben megismerjenek. Ez a kulcsa ma is vallásunk, hitünk fennmaradásának, terjedésének. Teremtsünk ilyen alkalmakat és adjon az Isten jó vitatkozókat, akik Dávid Ferenchez hasonlóan győzelemre tudják vinni ügyünket, mert hiszem, hogy minden elmondott szó, hitünk megvallása, másokkal való megismertetése nekünk csak nyereség.

És nem utolsósorban: viselkedésünk és magatartásunk is tükrözze azt, hogy mi Jézuskövetők vagyunk. Ámen!