Knut Heidelberg beszéde 2007. január 7-én Budapesten a Bartók Béla Unitárius egyházközség templomában.
Textus: Róma 13,8-10
Kedves barátaim.
Az 1568-as Tordai Országgyűlés a szabadságról, a tiszteletről és a türelemről szól. Az unitarizmus kulcsszavai ezek minden időben, melyeket egyetlen szóval össze lehet foglalni: szeretet. Pál apostol római levele 13. részében írja: „Senkinek se tartoztok csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másikat szereti, az betöltötte a törvényt.”
A törvényt szeretetben kell betölteni. Ez csodálatosan van kifejezve! Sokféle törvény van. Én egyről szeretnék beszélni: az unitáriusok norvégiai helyzetéről, amely napjainkban létezik. Problémás vagy nem problémás?
A válasz igenis meg nem is!
Nincs gond az Ateista, Buddhista, Hindu Unitáriusokkal, mindaddig amíg nem vallják magukat Keresztényeknek. Amikor nyíltan kimondják, hogy Keresztény Unitáriusok vagy egy Keresztény Unitárius gyülekezethez tartoznak, akkor kezdődnek a bajok.
Miért?
A válasz meglepő lehet számotokra is – mint ahogyan engem is meglepett, és hihetetlennek tűnt, amikor megismertem.
A válasz egyszerűen ez:
Norvégiában Unitárius Kereszténység nincsen, ilyen nem létezik.
Vagyis: HIVATALOSAN!!!
Nem hivatalosan ma is létezünk, mint ahogy száz évvel ezelőtt is voltak unitáriusok Norvégiában! Mert az Unitárius Keresztények sok éve Norvégiában vannak. Csakhogy napjainkban is egy XVII. Századi törvény szerint kimondják, hogy a szociniánusok (a lengyel unitáriusok) működése nem engedélyezett a Dán-norvég királyságban! Érdekes törvény, amelynek megléte igazolja, hogy mivel létrehozták, igen, már a XVII. Században voltak unitáriusok. Mi értelme volt másként ilyen törvényt megalkotni?
Az első Norvég Unitárius Keresztény Egyházat – A Testvérek Gyülekezetét – 1895. január elsején hozta létre Kristofer Janson, vagyis 112 évvel ezelőtt. Ugyanakkor léptek első alkalommal kapcsolatba az erdélyi unitáriusokkal is. Egy írott dokumentum is bizonyítja ezt, mely szerint 1909-ben Ferencz József Kolozsvárról azt írta, hogy pénzt gyűjtöttek és küldtek Oslóba a templom építésére. Ezek alapján az erdélyi unitáriusok támogatták a Norvég unitáriusokat. Csodálatos példa az unitárius testvériségre, ahogyan az unitáriusok nagy családja segítette tagjait.
Sajnos ez a gyülekezet csak 1937-ig működött – ám egyik tagja még ma is él Oslóban. Egy öreg hölgy annak a norvég unitárius lelkésznek a lánya, aki még kapcsolatban volt Ferencz Józseffel.
Ma 57 unitárius él Norvégiában. A nagy távolságok megakadályozzák a rendszeres találkozókat.
Mi Unitárius Keresztények vagyunk és tagjai a Keresztény családnak. Fontos, hogy mi is követeljük magunknak a keresztényi jogokat. És büszke vagyok, hogy e családon belül Unitárus Keresztény vagyok.
Mégis …
Mégis …
Unitárius Kereszténység hivatalosan nem létezik Norvégiában. A Norvég törvények szerint az Unitarizmus létezik, de nem mint Keresztény! Lehetetlen ugyanis, hogy Norvégiában valaki Unitárius is és Keresztény is lehessen egyidőben!
Igen, azt mondtam, hogy a Norvég törvények alapján, és hozzátehetem, hogy a Norvég Alkotmány szerint, amely a Norvég Állam alapja!
Gondolom, hallottátok, hogy Norvégia a szabadság országa – egy ország, ahol szabadon imádkozhatsz hited szerint, mely nem zavar másokat. És ez valóban így van, mindaddig amíg nem vallod magadat Unitárius Kereszténynek!
Tehát, mi a probléma az Unitárius Keresztényekkel a Norvég Állam álláspontja szerint?
A választ 1897 augusztusában adták meg. Amint mondtam, akkor már létezett az első unitárius keresztény gyülekezet Norvégiában. A gyülekezet mottója a következő volt:
„A názáreti Jézus szellemében találkozunk, hogy szolgáljuk Istent és magunkat, mások szolgálata által.”
Jézus tanítását követték, és a gyülekezet Jézust a fejének tartotta. Mint ahogyan minden keresztény annak tartja. A keresztény ember Jézus követője. Természetesen ennek alapján az unitáriusok is azt szerették volna, ha elismerik keresztény egyházként. Ennek érdekében kérvényt írtak az Állam felé és kérték az elismerést. Nagy vitát váltott ki a Parlamentben. És szomorú vége lett. A miniszterek leszavazták a kérvényt és törvényt hoztak. Tehát 1897 óta az Unitáriusok nem Keresztények e Norvég törvény szerint.
1925-ben a Parlament ezt a törvényt megerősítette.
Itt van a kezemben egy könyv a Norvég Egyházi törvényekkel. Ne feledjük, hogy Norvégiában államegyház működik. Tehát az egyházi törvények az Alkotmány része. És fontos része az ország, mint királyság működése érdekében! A törvény szerint a Kormány fele az államegyház tagja kell legyen, és a Király az államegyház tagja kell legyen. Másképpen nem lehet király, ugyanis a király az egyház feje. Ha a király más egyházba térne át – lemondattatnák. Egy erőteljes államegyházról beszélek, amelyik a Reformáció óta megőrizte hatalmát a törvényei, az egyházpolitikája és az iskolái által.
Idézek a törvénykönyv 100 oldaláról. A keresztséggel kapcsolatban, a Norvég törvény szerint, hogy valaki Keresztény legyen meg kell keresztelni. De a törvény ezt írja:
„A Mormonok és Unitáriusok által végzett keresztelést nem ismerik el Keresztényinek.”
Mondjátok testvéreim, hogy a világ melyik más országában van ez még így leírva, kimondva és használatban, gyakorlatban? Ezzel megtagadják az Unitáriusoktól a Keresztényi mivoltot!
Nagyobbik fiunkat, itt ebben a templomban – a Bartók Béla Unitárius gyülekezet templomában – kereszteltük meg a tavaly (2006). Keresztény keresztelés volt. Arra kereszteltük meg, hogy Jézus követője legyen. A Keresztények Jézust követik! IGEN!
Egy keresztény gyülekezetben történt a keresztelés egy keresztény lelkész által.
Miután elhagytuk Magyarországot és megérkeztünk Norvég földre, a fiam elvesztette keresztényi jogait. Mert Norvégiában nem ismerik el, mert a törvény szerint az unitárius keresztelés nem Keresztény.
Mindezek alapján értsétek meg, hogy furcsa érzés számomra, hogy egyik országba Keresztény vagyok, a másikban nem. A tegnap Norvégiában még nem voltam keresztény – hogy rá három és fél órára – mikor Budapestre érkeztünk, hirtelen keresztény lettem. És az utazási terveink szerint keresztény leszek, amíg vissza nem térek Norvégiába, vagyis hétfő délutánig.
Mindez azért, mert 1897-ben ilyen törvényt hoztak.
Ez ellen küzdünk. Azt szeretnénk, hogy e törvényt eltöröljék. Újra megalakítottuk a Norvég Unitárius Egyházat, melyet hivatalosan is elismert az Állam. Csakhogy most is megtagadták tőlünk azt, hogy a nevünkben a Keresztény szó benne legyen. Úgy szerettük volna bejegyeztetni, mint Norvég Unitárius Keresztény Egyház, ám kényszerítettek, hogy egyszerűen a Norvég Unitárius Egyház nevet használjuk.
Hogy miért fontos? Ennyire lényegbevágó a Keresztény szó? Tulajdonképpen nem tudjuk, hogy kik vagyunk. De még akkor is, ha az emberek azt mondják rólunk, hogy nem vagyunk keresztények, mi annak tartjuk magunkat és ezt valljuk.
Mit mondanátok, ha egy törvény korlátozná vagy megtiltaná, hogy eddigi családotokhoz tartozzatok és az eddigi családnevetek használjátok? Hihetetlen kimondani is. A Norvég unitáriusok is a világon élő Keresztények családjába tartoznak és mégis a saját országukban megtiltják, hogy ezt a nevet használják és nem fogadják el, amikor ebbe a családba tartozónak vallják magukat.
A Norvég Keresztény újságokban sem közlik hirdetéseinket együtt, egy oldalon a más keresztény egyházakéval. Ez a valóság. Tavaly egyik gyülekezeti istentiszteletünk időpontját szerettük volna hirdetni. Az oldalon mindenféle egyházak hirdetései ott voltak: lutheránusoké, katolikusoké, quakereké … de nekünk nem adtak helyet közöttük. Nem egy oldalon velük.
Sok példát hozhatnék, ahogyan távol tartanak minket a Keresztények családjától ... de nem teszem. Tudjuk, hogy egy ennél fontosabb következménye is van ennek …
Meg szeretnénk ismertetni az unitarizmust Norvégiában. Beszélni akarunk róla, terjeszteni hitünket. Fontos ez – mert Jézus fontos. Mindannyiunknak fontos üzenete van. Arra tanít meg Jézus ma is, hogyan lépjünk kapcsolatba Istennel, és az egymás iránti szeretetre, kedvességre tanít. Van ennél fontosabb?
Becsületesen, nyíltan, egyenesen akarunk az emberek előtt állni. Az egyszerű ember nem hallott az unitarizmusról. Hogyan, miként is, amikor eltitkolták előlük. Ma is ez a törekvésük. Nem volt és nincs benne az iskolai tankönyvekben. És magam is csak 1937-ben fedeztem fel teológus koromban, amikor egyik könyvben ezt olvastam: „Az unitárius és más egyházak a kereszténységhez tartozónak vallják magukat, de nem azok.” Gondolhatjátok, hogy melyik könyvben olvastam.
A Keresztény szó fontos, mert Jézus fontos. Jézus nélkül a Keresztény szóra sincs szükség. Az Unitárizmus nem egy különös szekta, nem egy modern vallás, egyáltalán nem szekta. Ezért igényeljük magunknak a Keresztény nevet, mert azok vagyunk.
És amikor Norvégiában az emberek megkérdeznek, hogy mi az Unitárizmus, akkor azt válaszoljuk, hogy Keresztény!
A szabadság nevében – a türelem – az elismerés – az elfogadás és mindannak a nevében, amit az 1568-as Tordai Országgyűlés jelent – nekünk jogunk van ehhez a névhez. Amikor ti is meglátogatjátok Norvégiát, azt szeretnénk, hogy ott is Unitárius Keresztények legyetek!
És egy nap elérjük célunkat és hirdetjük mindenkinek Jézus keresztény unitárius evangéliumát, aki hallgat minket. Mint ahogyan 1909-ben az erdélyi unitáriusok támogatták a Norvég Unitárius Egyházat, most ti is testvéreim hitet adtok nekünk. Áldásotok és befogadásotok által újból érzem, hogy ebbe a nagy keresztényi családba tartozom, tartozunk. A ti mostani kapcsolatotokkal oda állhatunk a Norvég hatóságok és az emberek elé és elmondhatjuk, hogy a Norvég Unitárius Egyház a Magyarországi Keresztény Unitárius egyház támogatása, befogadása által Keresztény! Keresztény Norvégiában is nemcsak Magyarországon.
Szívemből köszönöm ezt az érzést, a kedvességet és a segítséget részetekről, és amint Pál apostol írja: „A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése!” Ámen!