Ajándék Jézusnak

Text: ”Bementek a házba, meglátták a gyermeket az anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát”- Mt 2,11

Kedves Testvéreim!

 Advent időszakában, a karácsonyi előkészületek során, döbbenetes riportot láttam az egyik magyarországi kereskedelmi televízióban: A riporter, mikrofonnal a kezében, az egyik bevásárló központban, a nagy karácsonyi bevásárlás közepette lévő embereknek nekiszegezte a kérdést: mit ünnepelünk karácsonykor? – A válaszok elképesztőek voltak: „Jézus feltámadását”- mondta egy harmincas férfi; „Krisztus halálát?”- kérdezett vissza egy középkorú hölgy; „Passz”- mondta egy vihogó tizenéves; -„Hol született Jézus?”- próbálkozott tovább a riporter. „Dél-Amerikában”- jött a válasz! „Nem, inkább: valahol Ázsiában”- javította ki magát egy úriasan öltözött ember; „valahol Izráelben”- mondta valaki; „Jeruzsálemben”- vágta rá határozottan egy hölgy…

…És az ember nem tudta, hogy sírjon- e vagy inkább nevessen…?

Az eset nem hagyott nyugodni: másnap, kissé félve, feltettem a kérdést vallásórás „gyermekeimnek”: mit ünnepelünk karácsonykor?- Hála Istennek, egyszerre kiáltotta mindenki: „Jézus születését!”; „ És hol született Jézus?”- kérdeztem felbátorodva, és erre is jött a pontos válasz: „Hát Betlehemben!”- és közben látszott az arcokon az értetlenség: hogy lehet ilyet egyáltalán megkérdezni???

 Éppen ezért, kedves ünneplő Testvéreim, drága Barátaim, ma, karácsony első napján fennhangon hirdessük, hogy mindenki hallja meg: karácsony Jézus születésének ünnepe, ezen a napon Jézus világra jöttét ünnepli a keresztény világ, mert Heródes király idejében, a júdeai Betlehemben megszületett az a Gyermek, aki elsősorban szelídlelkűségével, ártatlanságával és egyszerűségével tűnt ki az emberek között!

Karácsonykor ennek a gyermeknek a megszületését ünnepeljük, és újra meg újra átéljük az evangéliumok elbeszélését:

Máté evangéliuma azt meséli el, hogy Józsefnek álmában megjelent egy angyal, aki megjövendölte, hogy  fia fog születni, akinek neve Jézus lesz, mert meg kell, hogy szabadítsa a népet a bűneitől; majd leírja, hogy a gyermek megszületése után „napkeleti bölcsek” mentek Heródeshez, és elmondták, hogy egy csillag azt mutatta, hogy megszületett a „zsidók királya”, és ők azért jöttek, hogy imádják őt; Heródes összehívatta főpapjait és írástudóit, s azok egy prófétai jövendölésre hivatkozva elmondták, hogy „a Krisztusnak” a júdeai Betlehemben kellett megszületnie; majd Heródes elküldte a bölcseket Betlehembe, hogy pontos értesüléseket szerezzenek a gyermekről; azok elmentek, leborultak előtte, és kincsesládáikból aranyat, tömjént és mirhát adtak át ajándékul; majd, az evangélista azt meséli el, hogy  az angyal ismét megjelent Józsefnek, álmában, és azt mondta, hogy egész családjával meneküljön el Egyiptomba, mert Heródes meg akarja öletni a kisdedet! A tudósítás Heródes tettével folytatódik, aki féltékenységében megöletett Betlehemben és környékén minden kétévesnél kisebb gyermeket, majd azzal zárul, hogy Heródes halála után a család visszatért Názáretbe, hogy ezáltal beteljesedjék az, amit a próféták mondtak, miszerint „názáretinek fogják őt nevezni”.

Lukács evangéliuma másként tudósít: azzal kezdi, hogy Augustus császár idejében népszámlálást rendeltek el, és ezért József is elindult hitvesével, Máriával együtt, a galileai Názáretből a júdeai Betlehembe, „hogy összeírják”, s amíg ott voltak, megszülte az ő elsőszülött fiát. Pásztorok „tanyáztak” azon a vidéken, és egyszer csak megjelent nekik az „Úr angyala”, mondván: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme les: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus a Dávid városában...” És hirtelen angyalok sokasága jelent meg, akik így énekeltek: „Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat”. Miután az angyalok elmentek, a pásztorok elmentek Betlehembe, hogy lássák mindazt, amiről üzent nekik az Úr. Elmentek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket, és elmondták az üzenetet, amelyet a kisgyermekről kaptak… Eddig a történet.

Testvéreim, évszázadokon keresztül foglalkoztatta az embereket, hogy Jézus pontosan mikor született? Egyes vélemények szerint december 20. a születésnap, vannak, akik azt mondják, hogy április 18-19-én, míg mások határozottan állítják, hogy november 25-én vagy méginkább: Vízkeresztkor, január 6-án.

Láthatjuk, hogy a Biblia két, egymástól független tudósítást közöl Jézus születéséről. A Máté evangéliumából azt tudjuk meg, hogy meg, hogy Jézus Heródes halála előtt született, és, hogy születésekor valami ritka látványosság volt az égen. Azt már megállapították, hogy Heródes valamikor Kr.e.4-ben halt meg, már csupán azt az égi jelenséget kell meghatározni, amely feltűnt a keleti bölcseknek! A csillagászok számításai szerint Jeruzsálemtől dél-nyugatra, a megadott időszakban csak egy látványosság tündökölt az égen, mégpedig a Jupiter és a Szaturnusz együttállása a Halak csillagképben! Ez mitológiailag is helytálló, mert a Jupiter királyi csillag, és a Szaturnusz a zsidóság csillagának számított! És, - szinte hihetetlen!- a Halak csillagkép a Messiás csillagképe is volt, és ez az „együttállás”, egymás után háromszor, Kr.e.7-ben történt: júniusban, szeptemberben és decemberben! Tehát valószínűleg ez volt az az égi jel, amelyről a Biblia szól! (forrás: Szaboszlai Endre: A karácsonyról, csillagász szemmel)

Lukács evangéliumában nincs szó a csillagról! Itt megtudhatunk egy olyan információt, aminek segítségével közelebb juthatunk a rejtély megoldásához. Ez az esemény a népszámlálás, amely a tudósítás szerint az első volt, és Cziréniusz idejében történt. A történészek kiderítették, hogy a rendeletet Augustus császár Kr.e. 8-ban adta ki, és azt valamivel később tudták végrehajtani.

A fentieket egybevetve, azt állapíthatjuk meg, hogy Jézus valamikor „Krisztus előtt”7-ben, azaz az elfogadott időszámítás 0-dik éve előtt 7 évvel született! Ennek ellenére, a 325-ben tartott niceai zsinat úgy határozott, hogy Jézus születési dátumát a Gergely-naptár szerinti nulladik évre kell tenni, mégpedig december 25-re!

Testvérem! Ezek elmondása milyen reakciót váltott ki benned? Összetörte eddigi hitedet, netán megingatta eddigi meggyőződésedet, összezavart abban, hogy karácsonykor mit ünnepelsz?

Ugye, nem? Ugye, számodra is teljesen mellékes a pontos dátum, ugye számodra is az a fontos, hogy karácsony a kereszténység egyik legbensőségesebb ünnepe, a szeretet jelenlétét ünnepeljük, és mindenek felett azt hangsúlyozzuk, hogy karácsonykor Jézusnak, a mi tanítómesterünknek születése feletti örvendezés tölti be szívünket!

Mert karácsony az az ünnep, amikor jogunk van az ünneplésre, karácsony az az alkalom, amikor az egész világ jobbá változik, karácsonykor elcsendesednek falvaink, és méltóságteljesebbé válik az élet! Karácsonykor ismét gyermekké lesz a felnőtt, karácsonykor kitapintható a szeretet, „karácsony Isten meglepetése” (Gáncs Péter), Aki nekünk ajándékozta legjobb gyermekét, a Názáreti Jézust!

 Testvéreim, ha születésnapot ünneplünk, akkor annak megfelelően, köszönteni kell az ünnepeltet, ajándékokkal kell kifejezni szeretetünket és nagyrabecsülésünket! A napkeleti bölcsek aranyat, tömjént és mirhát vittek ajándékba! Az aranyat mindannyian ismerjük, a tömjént ma is használják templomi szertartásokon, a mirháról elég annyit tudni, hogy olyan, mint a gyanta, és kellemes illata miatt sokfelé használták! Már akkor is értékes ajándékoknak számítottak, idővel aztán egyre erőteljesebb szimbólumokká váltak! Szent Ambrus milánói püspök már a 4. században azt tanította, hogy az arany a királynak, a tömjén az Istennek, a mirha pedig a szenvedő, a halált is vállaló embernek szól, hiszen az első a királynak kijáró dicsőséget, a második a füst formájában az égre szálló imádságot, míg a harmadik az örökkévalóságot szimbolizálja! (Gáncs Péter nyomán).

Ha a bölcsek a számukra legdrágábbakat, a legteljesebb hódolat jelét vitték ajándékba, akkor vajon mi ma mit hoztunk magunkkal? - Csecsemőnek ruhát, gyerekholmit és játékot szokás vinni- talán ezt Jézus is elfogadja - gondolhatnánk! Lenne még néhány szép, köszöntő szavunk, mondhatnánk jókívánságokat is! –hátha örülne neki Jézus! Urambocsá’ még koccinthatnánk is a „szent szüle-párral”, egy szépen kibélelt boríték társaságában, jó egészséget és hosszú életet is kívánhatnánk!- De azt hiszem, hogy ezzel ki is merülne nagy gyermek-köszöntésünk tárháza…!

Vajon Jézus mit szólna mindenhez? Vajon hogyan fogadná a mi „áldozatunkat?”

Azt hiszem, hogy erre leginkább az alábbi történet adná meg a választ:

Egy kisfiú meglátogatta fafaragó nagytatáját, akit éppen munka közben talált: egy kis Betlehemen dolgozott. Már jó sok szereplőt kifaragott, ott sorakozott egymás mellett József, Mária, az istálló jószágai, és Jézus is elkészült már- ebben az esztendőben nagyon szépre sikeredett! A gyermek hirtelen a kis Betlehem alakjai közt érezte magát, valami belső erő hatására kicsire zsugorodott, és a figurákkal együtt elindult az istálló felé… Amint belépett, rátekintett a jászolban fekvő Kisjézusra, és – legnagyobb meglepetésére- a Gyermek visszanézett rá… Ijedtség fogta el a kisfiút, és könny szökött a szemébe, amikor Jézus szelíden rákérdett: Mi bajod? Miért sírsz?...- Mert látom, hogy a háromkirályok ajándékot hoztak neked, és én nem hoztam semmit..!- Pedig szívesen elfogadnék tőled valamit!- szólt a jászolból a Gyermek…. A kisfiú nagyon fellelkesedett: - Mindenem neked adom, amim csak van: a villanyvasutamat, az autóimat, az új biciklimet- mindenemet!... Tulajdonképpen valami mást szeretnék tőled kérni- mondta a Kisjézus-, pontosabban három dolgot! – Szívesen, - vágta rá a kisfiú, de hát mit? – Add nekem az utolsó házi feladatodat! … A kisfiú elpirult, és lehorgasztotta fejét. Olyan közel bújt a Kisjézushoz, hogy senki meg ne hallhassa, amit mond, és ezt suttogta: - Sajnos, gyengén sikerült, rossz jegyet kaptam rá! ... –Éppen ezért kell nekem! –mondta a Kisjézus. Mindig hozzám hozd el, ami rosszul sikerült...!- És aztán- folytatta a Kisjézus- azt szeretném, ha nekem adnád a tejes csészédet!...- Sajnos,ma törtem össze- sopánkodott a kisfiú….- Éppen ezért akarom, hogy nekem add!- szólt a jászolban fekvő Gyermek. Hozz el mindent, ami az életedben összetört- én majd összeforrasztom, éppé teszem! ... – Harmadjára –szólt a Kisjézus- hozd el nekem azt a mondatodat, amelyet válaszként adtál Édesanyádnak, amikor megkérdezte, hogyan tört össze a tejes bögre! ...- Ekkor a kisfiú sírni kezdett! Zokogva mondta, hogy –Édesanyámnak azt mondtam: elejtettem a bögrét! De ez hazugság! Igazából az történt, hogy mérgemben földhöz vágtam! Jaj, hogy szégyellem magam! ... – Látod, - szólt a Kisjézus – éppen ezért akarom a válaszodat is- hogy megbocsássak neked! Ezért kérem mindenedet: hazugságaidat, durcásságaidat, hibáidat, azt, amit összetörtél, és mindenedet, ami rossz az életedben, mert meg akarom bocsátani botlásaidat, és szeretném, ha éreznéd és tudnád, hogy van valaki, akinek mindent el tudsz mondani...! És a Kisjézus a kisfiúra nevetett, az pedig csak nézett, hallgatott, és nagyon boldognak érezte magát…(forrás: Piárfutár- a piaristák lapja)

Emberek, halljátok ezt? Halljátok, hogy mit mondott a Kisjézus? Most már látjátok, hogy milyen ajándékra vágyik a Gyermek? Értitek, hogy mit vár tőletek karácsonykor?

Nem méregdrága ajándékokat, nem erőfeletti költekezést, nem meggondolatlan kiadásokat, hanem azokat a dolgainkat, amelyekkel másoknak nem merünk előállni! Jézus olyan ajándékokat kíván, amelyekkel igazán magunknak teszünk jót, hiszen „elajándékozásuk” a mi életünket teszi könnyebbé!

 Testvérem, ha valaki megbántott, és lelked összetört, mint egy cserépedény, akkor karácsonykor itt a helyed a jászolbölcső előtt, hogy átadhasd azt a Kisjézusnak! Ha az élet megviselt, és olyan terheket rakott rád, amelyeket már alig tudsz elhordozni, akkor gyere közel, és adj át belőle Jézusnak- majd ő segít neked a terheket cipelni! Ha gondjaid vannak, és baj ért, és úgy érzed, hogy már az sincs, aki meghallgasson, akkor itt a helyed, Jézus mellett: borulj le előtte, súgd meg neki bánatodat, és ő meg fog vigasztalni! Ha bűnös úton jártál, és vétkeztél, akkor is van, aki előtt kitárhatod szíved: gyere el, mondj el mindent, és „könnyül sorsod terhe rajtad”! Ha fiatal vagy, és tanácstalan, és életed zsákutcába jutott, akkor van, akinek elhozni kérdéseidet! Ha barna „hajadra ráhullott már a dér”, és esztendők mázsás súlya nehezedik rád, akkor is itt a helyed a betlehemi istállóban: elhozhatod félelmeidet, aggodalmaidat, mindennapi keresztjeidet, és ajándékozd oda a Kisdednek!

 Ünneplő Testvérem, adjál Istennek, hogy megérhettük 2007 karácsonyát, és most itt, a templomban együtt örvendezhetünk Jézus megszületésének! A valamikori eseményt kissé kiszínezte az emberi fantázia, olyan idillikusnak és tökéletesnek tűnik minden! Képzeletünkben a betlehemi istálló fényben ragyogó palota, Márián nem látszanak a szülés fáradalmai, József bölcsen mosolyog, a bölcsekből „háromkirályok” lettek (s közülük egyik „szerecsen”!), és még a szamarak és a tehenek is értelmes tekintettel figyelik az eseményeket! A valóság teljesen más volt: az istálló rideg, a szülők elgyötörtek voltak, lelkükben ott sajgott a fájdalom, hogy nem fogadták be őket egyetlen házba sem! De van valami, ami mítoszon és legendán túl, örök és elnyűhetetlen, s ez nem más, mint a születés misztériuma és csodája, amely kb. 2014 esztendővel ezelőtt betöltötte a betlehemi jászolt!

Karácsonykor Gyermek született, és születésével új esély adatott az embernek is! Mi ma ezt ünnepeljük: karácsonykor megszületett Jézus, és nekünk is adatik egy újabb esély! Egyetlen feladatunk van: ránézni a csillagra, felszedelőzködni, és „pásztorlelkű bölcsekként (Jókai Anna) elindulni a betlehemi bölcső felé, hogy ajándékainkat –lelkünk kincseit, de terheit is- elvigyük neki, azzal a reménnyel, hogy a Kisjézus azokra ránéz, elfogadja, és ezáltal örömet, megnyugvást és szeretet csihol az emberi lelkekbe! „Siessünk, ne késsünk,/ hogy még ezen éjjel odaérhessünk,/ S mi Urunknak tiszteletet tehessünk!”

                                                                                                                      Ámen.

Torockószentgyörgy, 2007 adventjén                                         Koppándi Botond