Életjel – (elmondtam Füzesgyarmaton 2006. július 30-án)

Textus: Apostolok Cselekedetei 20, 7-12

Kedves Testvéreim. Tisztelettel és szeretettel köszöntelek Mindannyiotokat. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek köztetek ez ünnepi alkalommal.

A Bibliát olvasva, áhítatomhoz készülve, a felolvasott részre választottam, amellyel nemcsak Biblia-ismeretünket mélyíthetjük el, hanem Euthikus személyében az egész emberiségre ráismerhetünk. A világtörténelmet nézve, vagy akár nemzetünk történelmét ismerve, mondhatjuk, hogy mi is gyakran, szinte mindig kiesünk az ablakon.

És itt gondoljunk a háborúkra, még a jelenleg zajlóra is.

Sokan mondják azt, hogy ez idei évben, azaz 2006. június 6.-án a Gonosz leszállt Földünkre és itt is maradt. Ennek tulajdonítják a mostani közel-keleti háborút.

Mi, magyarok és ugyanakkor unitáriusok, ha hinnénk a Gonosz létezésében mondhatnánk azt, hogy a Gonosz már a mohácsi csata óta köztünk él.

A múlt szombaton (2006. július 22.) részt vettem a nándorfehérvári győzelem 550. évfordulójának megünneplésén, egy ökumenikus istentisztelet keretében a belvárosi plébánia templomban.

És elgondolkoztam, hogy nekünk magyaroknak a nándorfehérvári győzelem volt az utolsó győzelmünk, ha a háborúkat tekintjük.

Amennyi megpróbáltatás érte népünket, csoda, hogy még létezünk. Életrevalóak vagyunk ez nem vitás, pedig sokszor kiestünk az ablakon úgy, mint Euthikus.

Minden lélegzetvétel, minden szívdobbanás örömmel töltsön el ezért, és ítéljük el a napjainkban folyó háborút amely a makacsságról, a régi ellentétekről és a bosszúról szól. Ugyanakkor imádkozzunk e háború minél előbbi befejezéséért.

Starr King ösztöndíjas koromban, egy amerikai unitárius gyülekezetben, Santa Barbarában egy vietnami háborút megjárt férfival találkoztam. Arca sebhelyes volt a gyakori savas esőktől. Elmesélte, hogy ő eredetileg ír katolikus volt, családja belesulykolta az erős katolicizmust. És jó katolikus volt egészen a vietnami harcokig. Ott, a háborúban jött rá, hogy nincs szükség sem ördögre sem sátánra, ahhoz, hogy pokol legyen a Földön. Maga az ember képes pokollá tenni gyönyörű Földünket.

Majd hazatérte után rájött, és rájövünk mi is nap mint nap, hogy édeni, paradicsomi körülményeket is tudunk varázsolni mi, emberek. És gyakrabban ez utóbbit, csak a jót már annyira természetesnek vesszük, hogy már szinte értékelni sem tudjuk. Elég ha rácsodálkozunk nemzeti parkjainkra, köztereinkre vagy olyan helyen járunk ahol az ember nemcsak, hogy meghagyta a természeti adottságokat, de még fejleszti is azokat.

A NASA műholdjai segítségével Japán partjait szoktam figyelni interneten keresztül. Ők már rájöttek arra, hogy területet nem háborúval, hanem találékonysággal  kell nyerni. A közelmúltban, egy olyan technológiát dolgoztak ki, amellyel a fogyasztásra épült társadalmuk végtermékeit, azaz a szemetet, hulladékot feldolgozzák és ebből, masszív félszigeteket csatolnak szigetországukhoz. Japán, így napról napra terjeszkedik immár nem úgy mint a számukra csúfosan és megalázóan végződő II. Világháborúban, hanem a háztartási szemét, hulladék segítségével.

És a példákat még sorolhatnánk: a gyönyörű, tulipános Hollandiával, de messzire nem kell mennünk, elég ha észrevesszük örökké szépülő otthonainkat, kertjeinket. Itt, a ti közösségetekben is könnyen észrevehetőek az életjelek: közösségeink életrevalóságáról, élni- akarásáról, a találkozásokról való igényeinkről.  

Mi sem csodálatosabb, mint végezni munkánkat, összegyűlni Jézus nevében ketten- vagy hárman vagy akár több százan. Ünnepelni és emlékezni. Odafigyelni azokra az életjelekre melyeket elődeink hagytak hátra, hogy azokat cselekedve nekünk és gyermekeinknek is életünk legyen.

Gondoljunk itt Bartók Bélára is, aki fáradságos utazásokkal és munkával összegyűjtötte népzenénket, hogy megörökítse, megőrizze azt, az elmúlástól, a feledéstől. És lám, ma már világviszonylatban, nemzetek és népek ajkán él tovább. Így történhetett meg, hogy nemzetközileg, Bartók Béla által, még ismertebb legyen nemzetünk és országunk.

Az élni akarás reménységgel töltsön el bennünket.

Ezeket az életjeleket megtalálva boldogan hirdethetjük: az emberiségben a lélek benne van. Számtalanszor kiestünk és kiesünk az ablakon, de a szusz még bennünk van.

Az egyik legnyilvánvalóbb életjel, melynek segítségével földi életünket áldottabbá tehetjük az, a szeretet. Pál apostol is ráborult és szeretettel ölelte magához a fiatalembert és megérezte: a lélek benne van.

Isten szeretete hívta elő az életet a földön. Mivel Jézus tanítása szerint Isten szeretet, és aki e szeretetben marad, Istenben marad és Isten is bennünk, akkor embertársaink, nemzetünk, hagyományaink és gyönyörű Földünk iránti szeretetünk lehet az az életjel, mely fennmaradásunkat biztosítja. Mert továbbra is Istenben maradunk, aki maga az élet, aki elesettségünkben ránk borul és átölel, és ezáltal életünk megmentődik. Ámen!

Léta Sándor

 2006. július 30.