Lekció: Lk 6,27.47-49          FARSANG-BŐJT

Textus:  Mt 26,63  Jézus pedig hallgat vala.   

Mk 14,61  Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele.

A világ ma a zaj, a beszéd világa. Soha ennyit nem beszéltek az emberek, mint manapság. Ezért a hallgatás és a meghallgatás ma már gyógyírnak számít.

Országunk választásokra készül. Képviselők beszélnek, jó szándékukról szeretnének meggyőzni.   Órákon keresztül megállás nélkül fecsegnek, mondják a magukét, mintha bőbeszédűségükért voksolnánk rájuk. Mindenfelől a bőség zavara árad felénk, ami annyira megzavarja az embert, hogy már nem tud józanul a saját eszével gondolkozni sem. És kénytelen hagyni magát, hogy a hang, a hangosok sodorják magukkal. Pedig a csendben jobban átláthatnánk e zajos világot.

K.T. nem hiába választottam farsang végére e böjti textust. Azért mert ma a farsang is böjt. Azért mert nincs időszerűbb parancsa Istennek, mint ez: tanuljunk meg hallgatni, szeressük a csendet!

„Ő pedig hallgat vala..." Jézusról írja ezt az evangélium. Amikor Pilátus előtt állott... fecsegő tömeg, aljas vádlói veszik körül. Amikor kényszerítik, hogy hamis vádakat ismerjen el, Ő hallgat. Milyen felsőbbrendű, milyen magasan felette állt a tömegnek! Szólhatott volna, védekezhetett volna...

Ő, akinek művészete, lényege volt a beszéd, Ő, a próféta, akkor hallgatott. Mert hallgatnia kellett. Ebben is rejlett nagy bölcsessége. Jézus tudta mikor kell szólnia és mikor kell hallgatnia.

Például, Pythagoras saját iskolájában tanította a hallgatást. „Minden bölcsesség kezdete a hallgatás." - volt vezérelve. Tanulj meg hallgatni, uralkodni a nyelved felett. Ó, hogy szeretnek uralkodni az emberek... de másképp lenne, ha a nyelvükön is tudnának uralkodni...

Nehéz ez kétségtelenül - Arisztotelész szerint is: „Hallgatni mikor beszélni kellene, s beszélni, mikor hallgatni kellene."

            Hallgatni csak önuralommal lehet, sokszor kell összeszorítani  szánkat, megerőltetnünk magunkat ahhoz, hogy hallgatni tudjunk.

Jézus bár próféta volt, szerette a hallgatást, a csendet. Beszélt, amikor kellett, de mindig csendes elmélkedés követte azt. Egy-egy nehéz, fárasztó tanítás után, az emberi tömeggel való találkozás után mindig félrevonult és csendben imádkozott.

Más vallásalapítók, próféták, mint például Buddha is vallotta: Beszélj keveset, sokat hallgass. A hallgatás a „Nirvana tornáca".

Hallgatással többet nyersz, mint fecsegéssel. Sok ember rontotta el ügyét nyelvével! Sokakra vonatkoztatva igaz: Sok beszéd szegénység. Vagy Ha hallgattál volna bölcs maradtál volna- mondja a népi szólás-mondás.

Zseniális költőnk, József Attila is ezt vallja „A Dunánál” című versében: fecseg a felszín, hallgat a mély.

Ő hallgatott vala... nem szólt semmit. Ha akkor Jézus beszélt volna, maga ellen szólt volna, ami még súlyosbította volna helyzetét. És az is lehet, hogy nem lett volna olyan nagy a hatása a későbbiekben. De hallgatott és ez a csend lelkileg felkavarta a világot, a történelmet. Néha a hallgatás többet ér mint az értelmetlen fecsegés.

            Vajon mi ér többet Isten színe előtt, a sok beszéd, fecsegés vagy a hallgatás?

Isten, teremtésünk módjában adta meg a választ: hallásra két fület adott, beszédre pedig csak egy nyelvet, hogy többet halljunk, mint amennyit beszélünk...     

Tanuljunk meg mi is hallgatni...  Ne a világ zaja, hanem Isten csendje vezéreljen.

Ne a hangoskodók szavára figyeljünk, hanem Jézus beszédére…nemcsak farsangi, böjti időkben.

Nem véletlen, hogy ilyen drasztikusan egymás mellé került, és nem fokozatosan váltunk át, egy kis  közbeiktatott átmenettel farsangból, a böjtbe.  Fordulópont, amikor az elvek, gondolatok kilépnek a maguk elvontságából és cselekvéssé változnak, éspedig a legnehezebb fajta cselekvéssé, önmagunk fegyelmezésévé. A böjt drasztikus beavatkozás a mindennapok megszokásaiba, akár enni-, innivaló dolgában tartjuk, amely a legkézenfekvőbb, akár a beszédben, melyről már észre sem vesszük, hogy parttalanul, sokszor gondolattalanul, mérték és erkölcs nélkül ömlik szánkból, elfeledkezve arról, amit Jézus mondott: minden hiábavaló beszédről egyszer számot kell adnunk. Még a beszédről is, amit fölöslegesen fecsegtünk súlytalanul, hiábavaló módon! Ha ez így van, vajon miért zajlik a választási kampány is böjti időszakban?

Lelkiismeretünk részéről egy figyelmeztetés és kérdés hangzik el: Vajon nem lettünk-e túlságosan kényelmesek, nem rendezkedtünk-e be magunk kényeztetésére már annyira, hogy nincs jelen az önfegyelem mindennapjainkban?

Amikor eljön a böjt időszaka, megkérdez bennünket, tudsz-e még uralkodni, akár egy nap erejéig is, példának okáért az étvágyódon és a gyomrodon? Vagy visz magával a mindennapi élet megszokása?

Tudsz-e még uralkodni egyik-másik kedvteléseden, vagy pedig változtathatatlanok immár szokásaid? Tudsz-e mindig friss maradni és követni az élet változásait, vagy leragadsz egy-egy mozzanatnál, mint például  annyira beleéled magad a farsangba, hogy nem tudsz átváltani böjtre? Vagy fordítva: annyira benne élsz már a böjtben, hogy nem vetted észre a farsangot. 

Vagy akár lehetne azt is mondani, hogy annyira örömteljes az életed és annyira rózsaszínben látod a világot, hogy nem érinti meg lelkivilágodat embertársaid sorsa. És ellenkezőleg: annyira lehangoló véleményed van az életről, annyira sorsüldözöttnek érzed magad, hogy nem látod meg az élet apró örömeit, melyek boldogsággal tölthetik meg életed.

Ismernünk kell a szomorúság, az önmagunkba való fordulás idejét, és ismernünk kell a vigadozások idejét. Tudnunk kell váltani.

Másrészt testvéreim úgy van az élet s benne az ember alkotva, hogy örömébe mindig vegyül egy kis bánat, majd bánatára öröm a válasz. Nehéz a veszteséget könnyedén elviselni  és nem lehet az örömöt könnyelműem nyugtázni.

A farsangi időszak egyfajta felkészülés a böjtre. A jókedv forrása az evangéliumi örömhír, mely a húsvéti hitből táplálkozik.  Egyszerűen: ha meghalunk és azzal mindennek vége, akkor mi értelme a földi örömnek, akkor bele lehet pusztulni az életnek nevezett erőlködésbe, mely zsákutcába tart.

Ám, tudomásunk van arról, hogy az élet győz a halál felett. Isten kezében vagyunk, csak figyelnünk és hallgatnunk kell rá.

Mi a hallgatás valláserkölcsi haszna? Istenhez vezet. Alkalmat nyújt elmélyedni s a csendben, magunkba hullva megérezni Istent. Mintha átölelne...

Ámen.

Léta Sándor

2006.02.26.