Egy keresztény ne nevessen?

Lekció: Mt 11,16-19

Textus: Mt 11,29

„Egy keresztény ne nevessen! Jézus sem nevetett!” – mondotta egy XIX. századi német teológus. Ha megnézzük a keresztény művészetet, abban is mindig komolynak, fenségesnek vagy jóságosnak van Jézus ábrázolva – de nevetve, mosolyogva sohasem.

A mai életben is nagy szükségünk lenne a nevetni tudásra, amikor az egyik legelterjedtebb betegség a depresszió, amelynek tünetei abban állnak, hogy az érintett úgy látja, tehetetlenül ki van szolgáltatva a problémának, így elveszti az örömöt és nem tud többé szívből nevetni. Ennek a betegségnek a gyógyszere a HUMOR!

A humor olyan nevetés, kikapcsolódási lehetőség, amely még a problémáknak, és a szenvedésnek más formáinak a terhe alatt is lehetséges. Nem mintha a humor megoldaná a problémákat, de feloldja a görcsös kötődést a problémához, megváltoztatja a hozzá való viszonyulásunkat, megszabadít attól, hogy bénító módon fölénk kerekedjen és ezáltal teljes energiavesztést okozzon. Képessé tesz arra, hogy együtt éljünk a problémával. Vagy ahogyan egy másik gondolkodó megfogalmazta: humor az, amikor az ember „mégis” tud nevetni… nevetéssel méregtelenít és ezáltal győzi le az ellenére levő élethelyzetet. Itt tehát a humor fogalmát nem szabad azonosítani a hétköznapi vicc, tréfa fogalmával.

A hívő ember különösen a humor egy sajátos formáját kell megtalálja, a hit humorát. Ezt pedig az találja meg, aki érzékeny arra, ami boldogító az életben, aki megtanulja az őt nyomasztó bajt egy nagyobb távlatba integrálni, aminek a következménye, hogy most potizivan hordozza és örömmel tölti el.

Ily módon az ember viszonylagossá teszi szorongásait… ezáltal újból nyitottá válik arra, ami megmaradt boldogítónak, vagyis a meglévő baj ellenére is képes fölnevetni.

A hitnek a humorában az ember el tudja kerülni az elkeseredést, eljut a bizakodás és higgadtság állapotába, újra megtalálja az örömöt és a nehézségek közepette is felszabadultan tud felnevetni.

Honnan tanulhatjuk meg ezt a fajta humort????

Jézus arra szólította fel hallgatóit, hogy tanuljanak tőle Mt 11,29. Miért ne tanulhatnánk tőle humort is?

Persze hogy legyinthetünk, hiszen az evangéliumok sehol sem írják, hogy Jézus nevetett volna. Pedig közvetve rátalálhatunk Jézus humorára, egyfajta beleérző értelmezéssel.

Mindenek előtt azt kell megfigyelnünk, hogy Jézus egyik jellegzetes vonásai közé tartozik az életöröm. Ez egész magatartásán megmutatkozik. Vendégségeken, lakomákon vesz részt, farizeusok meghívásait fogadja el. Ellenfelei meg is bélyegezték: „ez a zabáló és piáló, a vámosok és bűnösök barátja” (Mt 11,19)

Názáreti beszédében is az öröm követeként értelmezi magát: „az Úr küldött engem, hogy jó hírt vigyek a szegényeknek..” Lk 4,18-19.

Örömének legmélyebb forrása az Atyával való kapcsolata: „Abban az órában Szentlélekkel telten, tele örömmel, felkiáltott: Áldalak téged Atyám…” Lk 10,21. Örömének másik forrása pedig az emberek iránti szeretete.

Aki pedig tele van az Isten és emberek iránti szeretettel, az nem lehet szomorú, búskomor, hanem telve van életörömmel és ezt sugározza ki magából is.

Ha üzenetét később egyszerűen „Jó hírnek” örömüzenetnek nevezték az emberek, akkor lehetetlen, hogy a hírnök az ellenkezőjét élte volna. Életével és példaadásával mutatta meg, hogyan válhatunk nyitottakká arra a sok boldogító dologra, ami az életünkben és hitünk által adva van. Ezért tudunk a sok megoldatlan problémák ellenére is nevetni. Ezt hívhatjuk a hit humorának.

Példákkal is alá szeretném támasztani ezt, mégpedig a Jézus életéből vett tréfa, humor és irónia kategóriákra osztva. Jézusnál e három, élesen elválasztható:

A jézusi értelemben vett tréfa egy gondolat meglepő és szellemes formába öltöztetése: tréfás megállapítás, kérdés vagy felszólítás, amely meghökkentően és váratlanul fején találja a szeget és ezáltal sokkol

Például: Mk 10,17-27: a gazdag ifjú története:

Jézus a gazdag ifjúval beszélget. Megmutatja neki a továbblépés útját, Isten országába való bejutás lehetőségét. S amikor a gazdag ifjú képtelennek bizonyul a Jézus által mutatott út megtételére, ezt mondja: könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bemenni Isten országába!

Mk 2,18-19 böjtös lakoma.

Keresztelő János köre és a farizeusok szigorúan böjtöltek. Ez pedig egy kultikus és aszketikus böjt volt, megnyerni isten jóindulatát. Jézus ezzel ellentétben azt élte meg, hogy Isten igenis nagyon közel van az emberhez, úgy mint egy örömet sugárzó vőlegény. Következésképpen semmi ok a böjtölésre hanem ellenkezőleg az élet legvidámabb eseménye az ünneplés. És így fogalmazza meg a lefegyverző költői kérdéssel: böjtölhet-e a násznép, ha együtt van a lakodalmas házban a vőlegénnyel?

Lássuk most Jézus humorát: beszédem elején tömören megfogalmaztam: a humor a mégis nevetés képessége.

Nézzünk meg egy példát Jézus humorából:

Jn 2,1-10: a jézusi humor egyik legáttetszőbb és legzseniálisabb megnyilatkozását látjuk a kánai mennyegzőn történtekben: Elfogyott a bor! Még a gazdagoknál is megtörténik – és micsoda szégyen! Mit lehet tenni ilyen szorult helyzetben? Jézus megoldotta: megtöltet hat nagy kőkorsót vízzel, hozat belőle, töltet magának és a kristályos vízzel telt poharát magasra emelve, humoros tósztba kezd, mondjuk például így: barátaim mi szükségünk van borra, amikor egy nagy Úr kínálja nekünk drága italát: az ég és a föld, a hegyek és a források nagyszerű italát? Ezt, az Atya ajándékozza nekünk. Igyunk hát az ifjú párra! Felszabadult nevetés terjed szét a vendégek között. Egyesek bolondnak tartják, mások meg nevetnek. S amint lenni szokott lakomákon vőfély, vagy mókamester, itt van az étekmester – aki a bajban is nevettet -, aki azonnal rezonál Jézus humorára és megfenyíti: Mindenki előbb a jó bort teszi az asztalra, és ha már a vendégek túl sokat ittak, akkor hozza ki a rosszabb borát. Te viszont egészen másként cselekedtél, miért csak most a végén hozod a jó bort, az Isten örömét, amikor népünk torkig van a félelem savanyú borával?!

Vagy figyeljünk oda, hogyan nyilvánult meg Jézus humora, amikor szidalmazták őt és tanítványait: ami nem volt ritka jelenség. Először is mentegetőzés nélkül tudomásul veszi a szitkozódást és gúnyneveket, majd pedig ő maga is megerősíti ezt, és ettől lesz reakciója balekség helyett a mély humor megnyilvánulása: áldalak Atyám, mert elrejtetted ezt a bölcsek és okosak elől, de feltártad az éretleneknek. Vagyis Isten nem az ilyen tanultak, okosak, írástudók, farizeusok előtt tárja fel magát, hanem az egyszerű emberek előtt. És ezt nem valamilyen nagy komolysággal mondotta, hanem sokkal inkább nevetős megállapítással kell elképzelnünk.

Jézus még így is fogalmaz: „ha gyaláznak titeket és neveteket mint romlottat kiköpik, örüljetek és táncoljatok, mert Istennél nagy a jutalmatok!

A tréfa, a humor és az irónia közül alighanem az irónia meghatározását tekinthetjük a legegyszerűbbnek: eszerint az irónia keserű, de szellemes és finom gúny. Jézus humora is olykor-olykor átcsap ebbe a csípős, maró, epés gúnyba: „Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát?” Lk 6,41-42

Még súlyosabb amikor azt mondja a farizeusoknak: „Vak vezetők: kiszűritek a szúnyogot, s közben a tevét lenyelitek.” Mt 23,24

Valakit felszólított Jézus: Kövess engem! Uram, felelte az, engedd meg, hogy előbb eltemessem apámat. Jézus erre éles iróniával válaszol: „hadd temessék el a halottak holtaikat, te pedig menj és hirdesd az Isten országát”. Lk 9,60

Célpontja szülőfaluja is: „sehol sem vetik meg a profétát, csak saját hazájában, rokonai és családja körében. Mk 6,4.

Bizony mondom néktek egy próféta sem kedves a maga hazájában. Lk 4,24

És még hozzá tehetjük: „mert lehetetlen, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.”! Lk13,33

Meglehet, Jézus iróniája és szarkazmusa fájt azoknak, akiket célba vett. Ezért ami ironikus szavak elmondására késztette, nem volt más mint az, hogy felnyissa a megcélzott szemet és szívet istenországa meglátására, és megvalósítására – ami aztán saját életébe került!

Végül K.T. néhány megjegyzést teszek az elmondottakhoz: Jézus humora, iróniája sohasem magánérdekből fakadt, hanem mindig Isten országának szempontjai motiválták. Az embereknek az Isten országával kapcsolatos ismeretségük, hiányosságokban és kudarcokban gyökerezett. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy prófétai iróniáról, prófétai szarkazmusról van szó, aki ezzel, Isten országának teljesebb kibontakozását, feltárását célozza meg.

Tovább a keserűség nála nem elkeseredést vagy megkeseredettséget takar, hanem konkrét fájdalmat, csalódottságot vagy értetlenséget, a gúny pedig, akár finom, akár maró, epés formájában , nem az érintett vagy a hallgató bántására vagy lejáratására irányult, hanem ezáltal is Isten országának előrehaladását akarta segíteni. Így beszélt: vegyétek fel az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám kedves és az én terhem könnyű.

A mi korunk paradoxonja, kedves Testvéreim az, hogy magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk, szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk. Többet költünk, mégis kevesebbünk van, amit megvásárolunk azt kevésbé élvezzük. Nagyobbak a házaink és kisebb a családunk, több a kényelmünk de kevesebb az időnk. Keveset nevetünk, túlzottan dühbe gurulunk. Későn fekszünk- fáradtan kelünk, túl keveset olvasunk- sokat tévézünk. És túl ritkán imádkozunk! Megtanultunk rohanni, de várni nem. Több komputert gyártunk, hogy több információt tároljunk- egyre kevesebbet és kevesebbet kommunikálunk. Ügyelj rá kedves Testvérem, hogy szánj némi időt szeretteidre is, mert ők jelentik számodra az örömöt, a vidámságot. Egy kenyai törzs azt tartja, hogy akivel együtt nevetsz, azzal összefonódik a lelked mindörökre.- Stefanie Zweig: Hontalanul Afrikában. Keresd tehát a jókedélyű emberek társaságát. A morcosak téged is letörnek. És élvezd az egyszerű dolgokat. Nevess gyakran, hosszan és hangosan kedves testvérem, most különösen a farsang idején. Ne csak fizikailag méregtelenítsünk- böjttel, hanem sok- sok nevetéssel a lelkünket is méregtelenítsük.

Isten, egyedül az embert áldotta meg a kacagás és jókedv képességével, éljünk hát vele minél gyakrabban, hogy igánk könnyű legyen és terhünk elviselhető. Ámen!

Léta Sándor, 2004-02-15, de. 10 órakor elhangzott szószéki beszéde

A dőlt betűs részek Gromon András: Ki dobja az első követ c. könyvének, Tréfa, humor és irónia Jézus életében fejezetéből valók.