A jel: …

Textus: Lk 2,12: A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.

Élt egyszer egy tudós, aki egész életében a Világért aggódott. Minden idejét a Világ problémáinak a megoldására áldozta. Szüntelen dolgozott. 7 éves kisfia mindig be-be kukkantott szobájába, mert segíteni akart édesapjának. A tudós mérgesen mindig kikergette, de a fia mindig visszament. Megunva, a tudós levette könyvespolcáról a világ térképét. Apró darabokra vágta, majd odaadta kisfiának, és így szólt:

- Fiam, te szereted az ilyen összerakós játékokat. Itt van a Világ, darabokra vágva. Rakd össze, Javítsd meg, lássuk sikerül-e. – ezzel az apa remélte, hogy fia békén hagyja.

De csak néhány óra telt el, s a gyermek csillogó szemmel eléje állt: sikerült befejeznem!

A tudós nem hitte, képtelenségnek tartotta, hogy egy 7 éves gyermek a Világ térképét, melyet soha sem látott össze tudja rakni. Gondolta, hogy valami nagy összevisszaságban rakta össze. Megnézte és legnagyobb megdöbbenésére a térkép tökéletesen össze volt rakva.

- Fiam, hogy sikerült? Hiszen nem ismered a Világot….

- Hát igaz, hogy a világot nem ismerem, de amikor levetted a térképet, és mielőtt összevágtad volna, észrevettem, hogy a térkép másik oldalára egy ember van rajzolva. A világot nem sikerült összeraknom, de megfordítottam a papírdarabkákat és összeragasztottam az embert.

Gondoltam: Ha sikerül megjavítani az Embert, a Világ magától megjavul. Igy sikerült.

(Internetről letöltött írás)

Gyermek bölcsesség s mekkora igazság van benne!

Karácsonykor Isten, gyermek alakjában küldi a megváltást: ilyeneké a mennyeknek országa! Bennük van a tökéletesség, a teljesség. S ahogy lassan nőnek, darabokra tépik ezt az eszményi világot, amelyet születésükkor kaptak. Melyet majd felnőve sajnos csak darabjaiban, részleteiben éli meg. És felnőttkorunkban, észrevesszük mennyire szétforgácsolódott emberi életünk, mindent elkövetünk, hogy helyrehozzuk, egésszé tegyük ismét. Nappalt éjjé, éjt nappallá teszünk és nem sikerül a világunkat, életünket megjavítani.

De megjön egy gyermek és neki sikerül, vagy legalább is olyan példát ad, amelyet ha követünk, célhoz érünk. Hogyan? Megjavít bennünket embereket, és így a világ magától megjavul.

Kedves testvéreim! Itt áll az úrnak asztala, rajta az egy kenyérből vágott darabok. Hívnak, hogy teljessé tegyék az emberi keresztényi életet. Hogyan? Vegyük észre, hogy annak az eszményi életnek térképe is össze van tépve, amelynek megvalósulása érdekében élünk, és dolgozunk, ám amelyet még ma is lehetetlen összerakni. De fordítsuk meg, lássuk meg a hátán levő embert, őt könnyebben összerakhatjuk. Ez az ember a názáreti Jézus. Az ő képe: tanításaival, példaadásaival, útmutatásaival, és üzenetével. Ha megtaláljuk az embert, megtaláljuk az általa hirdetett boldog lelki életet is.

Ezért kell ma karácsony ünnepén Jézusra gondolni, jobban mint máskor, és észrevenni a világ térképének a másik felén az ő képét. Ennél jobb, tökéletesebb jelre ma sincsen szükségünk: ha a gyermek észreveszi, mi felnőttek is észre tudjuk venni.

….

Ó emberek, gondoljatok ma rá,

S gondoljatok rá holnap s minden áldott

Napján e múló életnek, s legyen

A betlehemi énekből öröm,

A karácsonyi álomból valóság,

És békessége már az embereknek!

(Juhász Gyula: Betlehem c. versének utolsó szakasza)

Ámen!