Október 23-i megemlékezés

Lekció: Jakab 1,12: úgy beszéljetek s úgy cselekedjetek, mint akik a szabadság törvényének felelőse.

2Kor. 3,17: ahol az Úr lelke, ott a szabadság.

Róma 8,15: akiket pedig Isten lelke vezérel, azok Isten fiai, mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy féljetek, hanem a fiúság lelkét …

Róma 8,21: hogy a teremtett világ meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából arra a szabadságra és  dicsőségre, melyben Isten gyermekei részesülnek.

Textus: János 8,32: megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.

Már Jézus korában felismerhető volt, hogy az ember szabadság nélkül elképzelhetetlen. A teremtő Isten nem magatehetetlen, porban csúszó alattvalót alkotott, hanem szeretetre és igazságra szabadon válaszolni képes embert, akinek még arra is van lehetősége, hogy teremtőjére nemet mondjon.

Szabadságunk az a terület ahol mi, létezők legjobban vállalhatjuk önmagunkat. Életünk nem kötelező leckék felmondásából áll, hanem szabadon választott gyakorlatok sokaságából. Éppen ezért emberségünk legdurvább megsértése, személyes jogaink meggyalázása, a szabadságunkkal való manipulálás.

Az 1956-os magyar szabadságharc is azért  indult el spontán október 23-án, mert külső erővel valami olyant kényszeríttettek népünkre, amit nem akart, amit nem vállalt, és nem tudott elfogadni. Fellázadt, mert meg akart szabadulni attól a tehertől, terrortól, amely  egyenesen akadályozta szabadságában.

Sajnos túl hosszú ideig hordoztuk az igát, a kommunista diktatúra jármát, és 1956 vérbe fojtott szabadsága több mint 30 évre rá érkezett meg. És az a tapasztalatunk, hogy még mindig nehéz megszabadulni attól a tehertől, melyet az elmúlt rendszer képviselt és ennek következtében nehéz felismerni a szabadság igazi értékét és megfelelően élni vele, és benne.

És nem csak országunk ünnepel és emlékezik, hanem az egész világ. Nagy szavakat mondanak, értékelik 1956 jelentőségét. Mások még ma is félremagyarázzák, mint például az a baloldali politikus aki a minap azt nyilatkozta, hogy csak az orosz fennhatóság ellen tiltakoztunk 1956-ban.

Egy dolog lényeges: kimondani az igazságot, mert csak az igaság tesz igazán szabadokká.

Kedves testvéreim. Ünnepünk ne pusztán múlt idézés legyen, meg néhány ismerős szólamnak az ismételgetése. Jó lenne, ha látnánk és érzékelnénk azt, hogy a jövő érdekében mit kell tennünk múltunk tapasztalatainak láttán.

Ez az alkalom lehetőséget ad, hogy az igazságról és a szabadságról beszéljek.  Mert nem elég, ha tudjuk jogainkat és az igazságot, hanem azt szüntelen ismételgetnünk és ragaszkodnunk kell hozzá, ahhoz, hogy újból el ne vegyék tőlünk, és hazugságba ne keverjenek, és ne hazugságokkal irányítsanak bennünket.

„Az én vezérem bensőmből vezérel!

 Emberek, nem vadak – elmék vagyunk!

Szívünk míg vágyat érlel, nem kartoték adat.

 Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet,

jó szóval oktasd, játszani is engedd

szép, komoly fiadat!”  Olvasom József Attila levegőért való kiáltását.

A szabadság nem ráadás emberségünkre. Isten vele együtt teremtett minket. S aki azt elveszi vagy korlátozza, az megfoszt valami olyasmitől, ami Isten ajándéka s amit még Isten sem vesz el tőlünk, ám sajnos az ember képes erre.

Ki merné azt állítani, hogy a levegő különleges adomány? Ahogyan fizikai létünk elképzelhetetlen levegő nélkül, ugyanúgy szükséges szellemi életünkhöz a szabadság.  Ezért emberellenes merénylet szabadságunk bármiféle megsértése.

Aki a hatalom megszállottja, aki a gőg és önzés embere, aki a vagyon vagy a dicsőség és hírnév rabszolgája, az bármilyen magasról is nézi a „szegény emberiséget”, mindenkinél szerencsétlenebb, mert nem képes szeretni és nem ismeri az igazságot, vagy nem akarja elfogadni, hanem saját önnön érdekét szolgálja a hazugsággal, a hazugságban.

Azért lehetett 56, mert az akkori fiatalok felül tudtak emelkedni az emberi nemtörődömség, a közöny fölé és a politikai elnyomás alól szabadulni akartak. Összefogtak egy közös ellenséggel szemben– az elnyomással - és megmutatták: mi az igazság!  S még ha rövid időre is, de győztek.

Ma sem különb az  életünk. A jelenben nem politikai, hanem gazdasági elnyomás alatt állunk. Ki állíthatná azt, hogy teljesen szabadok vagyunk, amikor a tőke a hatalom. Amikor ma is ki vagyunk szolgáltatva mindenféle érdekeknek?

Mindannyian hallottunk már a tudathasadásról, arról a szörnyű betegségről, hogy egy ember lelke ketté válik s ezzel együtt két öntudata támad.

Megtörténhetik ugyanez például egy nemzettel is. Valami mély ellentét, két vagy több táborra oszthatja nemzetünket.  Egyik része nem ismeri, nem akarja ismerni a másikat. Minden hibát benne lát, küzdelmes életünk sikertelenségeiért őt okolja.

Ezért szükséges odafigyelnünk arra, hogy nemzeti öntudatunk egyetemes legyen. Ne történhessen meg az, hogy nemzeti öntudatunk csak néhány ember kiváltsága legyen és ne legyen közös kincsünk, nemzetünk minden tagjának. Mindenki csak a maga öntudatával járulhat hozzá nemzetünk öntudatához.  Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy terjedjen ki annak egészére: nemzetünk nyelvére és történelmére, irodalmára és művészetére, erkölcsi és társadalmi közéletére, gazdaságra, határon innen és túli mezejére. Valamint az szükséges, hogy nemzeti öntudatunk vallásos is legyen.  Azt szeretném ezzel kihangsúlyozni, hogy nemzetünk életét minden magyar az örökkévalóság szempontjából nézze. Vallja azt, hogy nemzetünk, Isten teremtő gondolata. Olyan tényező, amely hozzátartozik a világmindenség rendjéhez, szépségéhez és teljességéhez. Ez a világ nem lenne az, ha a népek nagy családjában nem foglalna helyet a magyar.

Ehhez az szükséges, hogy megismerjük az isteni igazságot és annak birtokában szabadon élhessük meg nemzeti öntudatunkat, életünket.

Nemzeti ünnepünkön most elénk áll a jelen, s rajta keresztül számon kér a jövendő. Csak úgy tudunk szembesülni az azokat hordozó és mögöttük álló Istennel, ha ünneplésünket és emlékezésünket megnemesíti az elkötelezés: az igazság megismerése, 1956 történetének, eseményeinek az igazsága, valódisága, ahhoz, hogy ebből megújuljon nemzeti öntudatunk, mert csak ezekben van a mi szabadságunk és szabadulásunk.

Isten szabadságából ered gyermekeinek a szabadsága is.  Ő az, aki a törvény szeretete helyett a szeretet törvényét kéri meg tőlünk. Amíg a törvénynek engedelmeskedem, mindig akadályoztatva érzem magam éppen a törvény betűje által. Mihelyt a szeretet lesz „törvénnyé” bennem, mindent szabadon csinálhatok.

Szentimrei Jenő sorait olvasom:

„Az új szót keresem! Új szót porban és csillagok  között. Az új magyar szót, pallosnál élesebbet, fegyvernél biztosabbat, imánál áhítatosabbat és írott törvénynél hatalmasabbat.  Az új magyar szót, mely nem lesz olyan gyámoltalan, hogy visszasírja a régit, de túlkiált vágyakon, álmokon új jövőbe … A több életet énekelem, árva nemzetem neked, eljövendő, erős nemzedékek nemzeti dalát.

Isten, áld meg a teremtett világot, hogy áldott legyen benne a magyar!” Ámen!

összeállította Léta Sándor

2006. október 22. vasárnap

(felhasználtam Dr. Szabó Árpád,  Igazság és szabadság c. beszédéből vett gondolatokat)