Lekció

Zsolt. 116,12-13 Mit fizessek az Úrnak a sok jóért, mit velem tett? A hálaadás poharát fölemelem és az Úr nevét hirdetem.

Zsolt. 100.4 Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!

Zsolt. 95.2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Zsolt. 69.31 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

Fil. 4.6 Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.

Kol. 2.7 Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, a miképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással.

2 Thess. 1.3 Mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek, atyámfiai, ti érettetek, a miképpen méltó is, mivelhogy felettébb megnövekedék a ti hitetek, és mindnyájatokban bővölködik az egymáshoz való szeretet.

Textus:

Pál apostol Kolosséi levele 3. részének 17. versében ezt mondja: „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind a Jézus nevében tegyétek, hálát adva Istennek.”

Jelenések könyve 16. része, 8., 20. verse: „ A negyedik angyal is kiöntötte a poharát a napra, és megadatott neki, hogy gyötörje az embereket annak tűző sugarával; és az emberek gyötrődtek a nagy hőségben, és káromolták Isten nevét, akinek hatalma van ezek fölött a csapások fölött, de nem tértek meg cselekedeteikből.

És eltűnt minden sziget, a hegyek sem voltak találhatók sehol, talentum nagyságú jég esett az emberekre, és káromolták az emberek Istent a jégeső csapása miatt. Ez a csapás ugyanis igen nagy volt.”

Az utóbb felolvasott bibliai részek félelmet keltenek bennünk, mert mintha csak a Jelenések könyve apokaliptikus látomása teljesedett volna be az elmúlt hónapok folyamán. A görögországi hatalmas, pokoli erdőtüzet nézve, a szélsőséges időjárást tapasztalva, úgy érezzük, hogy a bibliai jóslatok kezdenek beteljesedni. Májusi fagy, majd kánikula a nyári hónapok alatt, sok jégesővel kísérve. Két hét alatt megdőlt a hőségrekord és a hidegrekord egyaránt.

A nyári perzselő nap meggyötört embert, állatot, növényt. Vörösmarty Mihállyal együtt gondolkodva, mondhatjuk:

Igen ám, csak idáig ilyen lánggal még nem égett. Ami volt a nyáron, az már tragédia számba ment: a természet szenvedett, a gabonatermés szegényes és gyenge lett a hőség és szárazság miatt. A kukoricából, a krumpliból, napraforgóból is gyenge a termés- olvasom a Világgazdaságban. És ezek a termények táplálékunk alapjait képezik.

A cukorrépát már meg sem említem, mert a cukorgyárainkat szép sorban eladogatták. A tőzsdén a gabonaárak mind magasabbra és magasabbra kúsznak, ahogy telik- múlik az idő, meglehet, hogy az élelem luxuscikk lesz. Rajtunk múlik.

A Rómaiakhoz írt levél 8. részében a következőket olvashatjuk: „Az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.”

Az erdőkben rettenetes látvány volt július- augusztusban, ahogyan sárgán lógtak a levelek a fákon, mintha csak október lett volna. A rádió bemondta, hogy a kórházakban a hőség miatt naponta ötvenen, hatvanan haltak meg a kórtermekben a hőség miatt. Itt meg szeretném említeni: a mi gyülekezetünkből is a hőség áldozata lett egy hívünk: Fodor Zoltán 91 évet élt testvérünk A II. világháborúban megjárta a Don-kanyart, erős szervezete volt, Isten nyugtassa, még a -40 fokos hidegeket is kibírta, de legyengült szervezete a kórtermi 40 fokos hőségeket már nem.

Aki azt kérdezi, miért van ez így, nem mást cselekszik, mint az a dőre amerikai szenátor, aki pert kezdeményezett Isten ellen – és beadta perkeresetét a nebraskai törvényszékre. Ernie Chambers azért perelné Istent, mert az mindenféle természeti csapásokkal terrorizálja az emberiséget, amit még pusztulással is fenyeget.

A szenátor emellett "ámulatbaejtő árvizekért, horrorisztikus hurrikánokért, traumatikus tornádókért és egetrengető járványokért" is felelőssé tette Istent.

Amikor a CBS rádió bemondta ezt a hírt, azt sem tudtam, hogy nevessek vagy sírjak-e? Istent felelőssé tenni a mi, felelőtlen magatartásunkért? Egyáltalán ha felelősségre vonhatnánk Istent, és itt a ha kötőszavacskát nyomatékosítom, az az a tény lenne, hogy szabadakaratot adott nekünk embereknek.

Mert épp ezzel a szabadakarattal felruházva, Isten tökéletes világát megkezdtük szétverni. Rajtunk múlik, ezt a folyamatot meg tudnánk állítani.

A hőséget, az aszályt figyelmeztetésnek kell vennünk. Isten von bennünket felelősségre ezáltal: „Ember mit csináltál az esőerdőimmel? Hát a jégsapkáimmal? Az Északi-sarkról országnyi területű jégyhegyek válnak le, és olvadnak el. „Ember miért lyuggattad ki az ózonpajzsot amit védőernyőként emeltem föléd?” „Ember miért teszed tönkre korralszigeteimet?” Az óceánok szintje állandó emelkedésben van.

És egyik problémából következik a másik, ez egy láncfolyamat. Ember állj meg, mondhatjuk együtt Jevgenyij Jevtusenkóval is, aki egyik megdöbbentő versében, a „Rohanás a kornak átka” című versében így ír: ”Legalább úgy állj meg ember, mint ahogy a szakadék szélén rosszat sejtve megáll a ló, legalább ennyi eszed legyen.”

Einstein, a híres, Nobel-díjas fizikus élete során, Istent a természettudományon keresztül ismerte meg. Einsteint idézem: „Meg kell ismernünk Isten logikáját, mert Isten nem kockajátékos.”, azaz minden tettünknek következménye van.

Kedves Testvéreim, lehet felvetődött Bennetek az a kérdés, hogy miért mondom el mindezt Hálaadás napján? Azért, mert hálát kell adnunk Istennek elsősorban is, főleg a szabadakaratért, amivel felruházott bennünket. Az előbb felsoroltak alapján, sajnos ezt a szabadakaratot nem mindig érdemeljük meg.

Nem mindig érdemeljük meg, mert akár poklot is tudunk csinálni gyönyörű Földünkből. Ezzel kapcsolatban mindig eszembe jut az a volt Vietnamban harcoló katona, akivel amerikai ösztöndíjas koromban találkoztam, Santa Barbarában. Arca sebhelyes volt a sok savas esőtől. Ír származású lévén, katolikus volt, de a vietnami háborúban elvesztette katolikus hitét, mert azt tapasztalta, hogy szó szerinti pokol nincs, ördög és sátán sem létezik. A pokol itt van a Földön, és az ember idézi azt elő. Igen, a pokol előidézői, mi vagyunk emberek. Miután leszerelt, ez az amerikai katona unitáriusul kezdett hinni, mert látta, hogy ugyanakkor, mi gyarló emberek Istenországát is előidézhetjük, megfelelő, belátó, bölcs, dolgos magatartással. A mennyországban való lét rajtunk múlik – Jézus mondása alapján: Istenországa tibennetek van.

Isten tehát, megadta azt a lehetőséget, hogy válasszunk rossz és jó között. Életünk minősége rajtunk múlik: hogy mennyire szeretünk és vagyunk szeretve? Mennyire vagyunk alázatosak, türelmesek, megbocsátók, nagylelkűek, tisztességesek, jóságosak, kitartóak, bölcsek, boldogok, és még folytathatnánk erényeink vagy vélt erényeink felsorolását.

Hálaadással nézzük életünk eddig megtett útját. Ha a hálaadás újszövetségi szavát elemezzük, azt látjuk, hogy a hála a mi munkánk, amely mindig már csak a válasz Isten ajándékaira. Előbb Isten cselekedett, megtartott, hitet és erőt adott, hogy ennek következtében mi is cselekedjünk, hangsúlyozzuk: jól cselekedjünk.

Most mennyivel jobb termésünk lenne, ha Isten jól megteremtett világába nem kontárkodott volna bele a modern civilizáció és életforma. Meglenne a négy évszak a maga szépségével és dús ajándékaival, külön kiemelve az őszt a maga volt, gazdag betakarításaival. Köszönjük meg Istennek, hogy legalább szőlőből jó termésünk van, finom boraink lesznek ez évi termésből.

A jó cselekedeteink, a jól elvégzett munkánk, az is hálaadás Isten előtt. Ahogyan egy hívő ember imádságában találjuk: „Köszönöm Uram, minden ajándékodat, amit adtál. Hálát adok a vízért, ami felfrissített. Hála néked az ételért, amely táplált. Hála neked minden jó napért és kézszorításért. Köszönöm a tetőt a fejem fölött. Köszönöm az időt, az életet, kegyelmedet. Köszönöm, hogy te vagy Istenem. Köszönöm, hogy meghallgatsz, hogy szeretsz. Hála legyen neked, mindenért hála!”

Felolvasott bibliai textusunk első része azt mondja, hogy szólni és cselekedni a Jézus nevében kell, Istennek hálát adva.

Mivel az életünk a maga megfeszített tempójával zajlik, kellenek az alkalmak, mint e mostani őszi hálaadás is, amely megállásra késztet. Ez a gondolkodásnak, az értékelésnek, az események feldolgozásának minősített alkalmának kell lennie. Ilyenkor át kell gondolnunk a megtett utat, a megnyert lehetőségeinket, életünk nyereségeit és veszteségeit.
Őszihálaadó vasárnapunk, Szentmihály vasárnapunk ilyen megállás ahhoz, hogy visszatekintve meglássuk Isten keze nyomát az életünkön, hitünkön, gyülekezetünk életén, formálódásán.

Pál apostol Kolosséi levele 3. részének 17. versében ezt mondja: „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind a Jézus nevében tegyétek, hálát adva Istennek.”

Hálát adunk gyülekezetünk életében is a hívő és áldozatkész híveinkért, akik tehetségükkel, áldozatvállalásukkal segítik egyházközségünket, hogy eredményes lelki, szellemi munkát végezhessünk. Hála, hogy templomunk, gyülekezeti termünk és irodáink felújítását elvégezhettük. Hogy mindenek jó rendben lehetnek.

Hozzá hasonlóan Tudjunk imádkozni, érezzük Isten jelenlétét életünkben és gondviselő szeretetét a történteken keresztül – tudjunk hozzá igazodni. Így több lesz a nyugalmunk, az örömünk, a békénk és a remény a szívünkben.
Érezzük, hogy az átélt nehézségeink és szenvedéseink elősegítették szabadságunkat, elmélyítették kapcsolatunkat Istennel és embertársainkkal. Ámen!