Istenre nézz, mert Ő is szemmel tart téged

 

Lekció: Mk 4, 26-27; 30-34   
Textus:  Jób 34,21  Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.

Egy gyülekezetbe új lelkész került. Első istentisztelete alatt a gyülekezet fele állott az imádság alatt, a másik fele meg ült. És ez így zajlott minden vasárnap. Végül a lelkész, tanácstalanul, felkereste a gyülekezetben előtte szolgált idős lelkészt és megkérdezte:
- Mi a szokás a gyülekezetben – hogy imádság alatt álljanak az emberek?
- Nem - mondta az idős lelkész.
- Óh, hát akkor az, hogy az ima alatt üljenek a hívek?
- Nem, az sem – válaszolt nyugodtan a nyugdíjas lelkész
- Itt akkor teljes zűrzavar van, mert a gyülekezet fele ül, a másik fele áll az imádság alatt.
- Hát ez a szokás a gyülekezetben – mondta az idős lelkész.

Ez a példázat is mutatja, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, és a különbségek ellenére is jól megvagyunk egymással. Itt a templomban megférünk egymás mellett, ahogyan egyik lelkész mondotta: a templomban helyet kell adjunk azoknak is, akik különböznek tőlünk.
      És minden vasárnap a különbözőségek találkoznak a templomban. Ahol:
Nem az számít, hogy milyen munkát végzel a megélhetésért.
Az érdekes az, hogy mit akarsz tenni, és hogy mersz-e álmodni céljaid megvalósulásáért.
Nem az számít, hogy milyen idős vagy.
Az a fontos, hogy meghozol-e minden áldozatot álmaidért, vágyaidért, az életért?
Megérintett-e az élet nehézsége, mások gondja, baja, vagy éppen elzárkóztál a fájdalom és félelem elől. És egyszerűen el tudod viselni az életet úgy, ahogy van, nem menekülsz előle, nem törekszel lekicsinyíteni, és nem is akarod megmásítani, megváltoztatni.
Tudsz-e örvendeni mindennek, ami körülötted zajlik, be tud-e tölteni a saját és a mások életöröme.
Nem az számít, hogy igazat beszélsz-e vagy nem, hanem az, hogy önmagaddal szemben őszinte vagy-e. Hogy mennyire vagy hűséges és megbízható, hogy mennyire  látod meg a rosszban a jót, a szépet. Hogy mennyire tudsz a bukások, kudarcok ellenére is bizakodóan élni és állni a szakadék szélén és igent kiáltani a jövő, a holnap felé.
Nem az számít, hogy hol és milyen körülmények között élsz, és az sem, hogy mennyi a jövedelmed. Az számít, hogy  szerencsétlenség, és nyomorúság idején is megálld a helyed, valamint a vagyon és gazdagság közepette is megmaradj szerető szívűnek.
Az sem számít, hogy hol, mit és kinél tanultál, hanem az, hogy a benned levő tudás miként tart életben téged, és mennyi erőt kölcsönzöl a közösségnek, melyhez tartozol.
És valóban jól érzed-e magad a közösségben és vajon mindenki jól érzi-e magát a közelségedben.
(The Invitation by Oriah Mountain Dreamer – A meghívó)

Így lehetünk egyek Istenben.
És ez az egység egy valóságos körré alakul át, mely magában foglalja Istent és az ember világát. Ebben a világban nem az számít, hogy honnan jössz és hová mész, hogy idős vagy fiatal vagy, hogy leülve vagy felállva imádkozol, és milyen szavakat használsz, hanem az számít, hogy életed és tehetséged egy olyan cél elérésére használd, mely minden emberi kicsinyes akarat fölött áll és érezteti, hogy az életnek célja van e földön. Csak az a fontos, hogy mit teszel és miként éled az Isten által adott értékes életet, úgy egyéni, mint közösségi formában.
                A. Powell Davies,  egy amerikai lelkész mondotta:  "Egy olyan vallásnak vagy a tagja, amelyik állítja, hogy Istent nem lehet részekre osztani, csak az emberek világát osztja meg a tudatlanság, az előítélet és a gyűlölet. Ez a vallás egynek mondja és vallja az emberi nemzeteket is és arra törekszik, hogy megtalálja a közöst, az egységet a különbözőségben. Ez a vallás nem kirekesztő, hanem befogadó, és mivel mindannyian Isten gyermekei vagyunk, így egymásnak testvérei vagyunk. Vallásunk tehát azt tanítja, hogy ne keressük az élet dicsőségét, és csodáját, az élet teljességét addig, amíg azt nem tudjuk megosztani másokkal is, és nem elég az Isten iránti szeretetünk, amíg nincs meg az egymás iránti szeretet.  Szeresd Istent és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. – mondja Jézus
             Ha most lélekben magadba szállsz és elgondolkozol, hogy igen ez a te vallásod, de közben látod a világban, az emberek között a sok kegyetlenséget, amit közöl az újság, mutat a televízió, és látod, talán tapasztalod magad körül a gyűlöletet, az előítéleteket, és azt is látod, hogy a világnak a te hitedhez hasonló hitre van szüksége!  Akkor fel kell tenned a kérdést: hogy mit cselekszel a hiteddel? Mit ér a hit, ha cselekedetei nincsenek?

Láthatjátok testvéreim, hogy milyen kevesen vagyunk mi unitárusok.
Talán a jó Isten is mikroszkópon keresztül figyel bennünket. De szemmel tart bennünket is, hogy mit teszünk, és kik vagyunk.
           Ez a parányi mivolt nem kifogás arra, hogy ne tegyünk semmit. Talán félünk a megsemmisüléstől, hogy kicsiny mivoltunk miatt minél közelebb vagyunk Istenhez annál kevésbé lát minket.  Nem hiszem. Nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Kicsiből lesz a nagy. Minden kezdet egy parányi magból indul és nő terebélyes fává. Meg kell tennünk, amit megtehetünk!
              Minket unitáriusokat különleges céllal bízott meg Isten: hangoztatni Isten szeretetét és igazságosságát, hogy az emberek is hozzá igazodjanak. Célunk nem a nagy ember tömegek vezetése és irányítása, hanem azokhoz szólni és tanítani, akik nagy emberi tömegeket vezetnek.  Nincsenek eget rengető céljaink, küldetésünk, de van erő bennünk, alázat és jóindulat, rugalmasság és meggyőződés. Mindez arra szükséges, hogy megváltoztassuk az embereket, gondolkozásukban, magatartásukban, cselekedeteikben, és ők így változtathatják meg a világot, melyben mindannyian élünk. Nem kell mindent megtenni, csak azt az egyet, amire képesek vagyunk.
           És mindannyian képesek vagyunk valamire:  ne féljünk, hogy alkalmatlanok vagyunk, hogy kellemetlenek vagyunk, hogy nincsen elég erőnk, mert mindez nem számít. Az számít, hogy mennyire tudunk álmodni és annak érdekében cselekedni, tenni…. Az számít, hogy felismerjük: a világnak szüksége van ránk, munkánkra, és tehetségünkre.
           Egy furcsa világban élünk: amelyikben a régi jó tanítások, tanácsok valahogy értéküket veszítették, meglazultak a szeretet és együvé-tartozás kötelékei melyek bennünket eddig összetartottak, úrrá lett a megosztás, az egyet-nem-értés. És épp ezért  szükség van ránk, mert még nem késő jóvátenni a világot.  És sokszor elég egy ember is, aki megteszi, amit megtehet, sokszor még azt is, amiről úgy érzi, hogy lehetetlen.
           Együtt lenni szeretetben, egymást támogatni jó szóval és szeretettel. Sokan közösségi munkát végeznek, elesetteket karolnak fel, vagy egyszerűen tanítanak.  Mások kapcsolatot hoznak létre a világ más országaiban élő unitáriusokkal. Vagy éppen a szomszéddal vannak jóban.
            Nem felejthetjük el, hogy ugyanabban a világban élünk, melyet Isten teremtett, egy az Istenünk, habár sokféleképpen képzeljük el, ugyanaz a nap világítja be otthonainkat, és ugyanaz a szeretet tölti meg szíveinket. A Lélek ugyanaz.  Ezt tapasztaltuk Torontóban is, a testvérgyülekezetünknél. Jó volt megélni azt a türelmet és megértést, amellyel embertársaikhoz vannak.  
           Egymásra vagyunk utalva az életben, amely egy fergeteges utazás. Benne élünk a fenséges és képtelen, a magasztos és nevetséges, a szent és profán határvonalai között és néha a határok felcserélődnek. Az életben van rend és káosz, a határvonalak néha elmosódnak, és soha sem tudod, hogy mi következik.
           Elveszítheted barátodat, családodat, munkahelyedet, józan gondolkodásodat, az élet célját, de már a másik pillanatban barátokat találhatsz, reménnyel telik meg újra életed.
           Mi unitáriusok nem állítjuk, hogy minden kérdésre ismerjük a választ, de hiszünk az emberben: az emberi jóságban és az isteni szeretetben, gondoskodásban. Minden ember keresi az igazát, a jó utat, de máshol és másképpen. Aminek az a következménye, hogy elmegyünk egymás mellett a keresésben, sőt sokszor egymással ellentétbe kerülünk ugyanazon igazság megtalálásánál, de csak azért mert nem ugyanarról az oldalról nézzük.
           Fel kell ismernünk, hogy az emberek általában jók, egyet akarnak, és ugyanaz a lélek vezérel mindannyiunkat. Meg kell látnunk azt az egy dolgot, amit minden ember megtesz önmagáért és a közösségért. Amikor kört alkotunk Isten körül és mind feléje tekintünk.  Ekkor jön el az Istennek országa. Hiszen Ő is szemmel tart bennünket, utunkat, lépésünket és gondoskodik országáról rajtunk, embereken keresztül. Ámen. 

Léta Sándor

(fordítás és átírás - One Warm Line - Rev. Allison Barrett, - Hamilton  ON, Kanada,  2005. május 22–én elhangzott beszéde alapján)